Ékes németséggel szól hozzánk a sütödés, akárcsak a taxis vagy a bolttulajdonos. Mindannyian törökök, többségük azonban évek óta Kreuzbergben él, és az is meglehet, hogy már itt született. Berlinnek ebben a kerületében a legnagyobb a külföldiek aránya – mint a kerület lakóit segítő szociális szervezet, az úgynevezett találkozási központ egyik vezetője, Josten asszony kifejti, minden harmadik kreuzberginek nincs német útlevele. Legtöbben a törökök vannak, és meglehetősen népes a jugoszlávok tábora is. Mindent összevetve 156 nemzetiség él itt együtt.
A bevándorlók első hulláma az ötvenes-hatvanas években érkezett német földre, a szédítő iramú gazdasági növekedés miatt ugyanis égető szükség volt a munkáskézre. Akadtak a külföldi vendégmunkások közül nem is kevesen, akiknek eszük ágában sem volt letelepedni. Fizetésük egy részét hazautalták az otthon maradottaknak, a szünidőben pedig ajándékokkal felpakolva vágtak neki a hazaútnak. Talán ebből is adódott, hogy az akkori bevándorlók többsége csak annyit tanult meg németül, amennyi a munkájához feltétlenül szükséges volt. Otthon, egymás közt törökül, szerbül, esetleg arabul társalogtak, így fordulhatott elő, hogy a feleségek, akik rendszerint nem vállaltak (nem vállalhattak) munkát, gyakorlatilag semmit nem sajátítottak el Goethe és Schiller nyelvéből. A jelenség egyébként nem a hatvanas évek sajátja – valójában ma sincs másképp. Nem ritka, hogy például egy török fiatalember, még ha Németországban született és nevelkedett is, Törökországból választ magának párt. A török közösségben a fiatal feleségnek tulajdonképpen nincs szüksége a német nyelvre, hiszen török boltban vásárol, török butikból választ ruhát magának, és a szomszédaival is törökül diskurál.
Akárcsak a gyerekeivel, így nem ritka – sőt ez az általános! –, hogy a számtan és az írás tudománya helyett a kis nebulóknak először a német nyelvet kell elsajátítaniuk az első osztályban. Így van ez a kreuzbergi Kurt Schumacher általános iskolában is, ahol a tanulók nyolcvan százaléka menekültek vagy bevándorlók gyermeke. A sokat hangoztatott integráció nem megy zökkenőmentesen. Nem is csoda, hiszen Németország évtizedekig nem tartotta magát befogadóországnak, és az integrációról folyó vita egészen a közelmúltig rendszerint kifulladt annak taglalásában, hogy hordhatnak-e a lányok fejkendőt az iskolákban. A Schumacher-iskola igazgatónője ebből nem csinál túl nagy problémát: „Ha a lányok kendőben akarnak jönni, semmi akadálya!” – mondja Jutta Kellmann. A mosolygós szemű igazgató asszony első hallásra furcsa közléssel rukkol elő, azt állítja ugyanis, hogy iskolájában sok muzulmán kisgyerek bizony hittanra jár! A miértekre ne keressünk túlságosan mély összefüggéseket, a válasz ugyanis meglehetősen prózai: a hittant magyarázó tanító néni nagyon kedves… A szülők pedig azt mondják, inkább járjon a gyerek hittanra, mint semmire! Az energikus Kellmann asszonynak egyébként a nyelvtudás pótlására is kész receptje van. Esténként különórákat tartanak az anyukáknak, méghozzá bármiféle ellenszolgáltatás nélkül.
A szeptember 11-i terrortámadások a kisdiákok életét is felbolygatták némiképp. Az igazgatónő elmondja, hogy a gyerekek nem kérdésekkel, hanem kész válaszokkal álltak elő. Volt, aki az otthon hallott véleményhez híven nem ítélte el a terrorakciót, a tanárok azonban ahelyett, hogy leszidták volna, hosszasan elbeszélgettek vele. A terrortámadás másnapján háromperces néma csönddel emlékeztek az áldozatokra a Schumacher-iskola nebulói – meséli Jutta Kellmann. Amikor az egyik kisdiák rendetlenkedett, a tanárnő kiléptette a sorból és megkérdezte: „Tudod, hogy miért állunk csöndben?” „Igen – válaszolta a kis renitens –, hogy minden gyerek a maga nyelvén imádkozhasson Istenhez!”
Tény, hogy az Amerika-ellenes terrortámadás okozott némi feszültséget a bevándorlók és a németek között, ám komolyabb atrocitások nem voltak. Sokkal nagyobb trauma volt a társadalom számára, amikor kiderült, hogy az öngyilkos merényletek végrehajtói éveken keresztül Németországban készültek halálos küldetésükre. Környezetüket is megtévesztve Mohammed Atta és társai teljesen átlagos életet éltek. Dolgoztak vagy éppenséggel egyetemre jártak, ugyanúgy, mint bármely velük egykorú huszonéves. Nem csoda, hogy szeptember 11. után a német rendőrség és idegenrendészet az úgynevezett alvó ügynökök kiszűrésével volt elfoglalva.
A szeptemberi terrortámadás egyébként nem csupán a készülő bevándorlási törvénytervezet már meglévő passzusait módosíthatja majd, de várhatóan szigorodni fognak a menekültek befogadásának feltételei is. Egy-egy kérelem elbírálása egyelőre még három hónapot vesz igénybe, ám mint az egyik befogadóállomás, a zirndorfi menekültügyi hivatal munkatársa elmondta: bizonyos intézkedések valószínűleg változnak majd. A legtöbben még mindig Irakból, Törökországból és az egykori Jugoszláviából érkeznek, és az Afganisztán elleni légicsapások óta némiképp megnőtt az afgán menekültek száma is.
Németország – jóllehet évekig berzenkedett ennek elismerésétől – bevándorlóország, és az ide érkezők már nemcsak ideig-óráig lehetnek német földön, hanem végleges hazájuknak tekintik Európa közepét. A bevándorlás minden jel szerint a jövő évi választást megelőző kampány egyik kiemelt témája lesz, a legutóbbi felmérések szerint ugyanis ma Németországban szinte minden tizedik ember külföldi. S ez a tény bizony nem kerüli el a politikusok figyelmét sem.
Kovács Zoltán
Több százezren vettek részt a tűzijátékon
