Magyar Nemzet: Ha a választások után, kora nyáron beszélgetünk, ugyanebben a székben ül majd?
Dávid Ibolya: Bízom abban, hogy a polgári kormányzásnak folytatása lesz a következő ciklusban. Ezt a kormányzatot a tettei minősítik, nem azok a füstkarikák, amelyek színezik az életünket. Ha nem hittem volna abban, hogy a polgári kormányzásnak ezt a folyamatosságát meg tudjuk tartani, akkor meg sem kötöttem volna a Fidesszel a választási megállapodást.
M. N.: Szóval a sikeres szereplés után továbbra is vállalná az igazságügyi tárca vezetését?
D. I.: Egy új kormány megalakulásakor mindig a kormányzatban részt vevő erők döntenek a kormányzat felépítéséről és a tisztségekről. A folyót akkor kell átúszni, amikor a partjára érünk. Ez a tavasz feladata. Fontos a stabilitást biztosítani hazánknak.
M. N.: Lehetségesnek tartja, hogy a választások után az MDF-ben szétválik a pártelnöki és a miniszteri poszt?
D. I.: Az MDF-ben megalakulása óta – kormányzati pozícióban – a pártelnök egyben kormányzati szereplő. Egy párt vezetése egyébként sohasem egyszemélyi kérdés. Az elnöknek nagy segítségére van a mellette működő testület. Az MDF-ben hosszú évek óta indítvány sem volt arra, hogy e két pozíciót válaszszuk szét.
M. N.: Az MDF-ből hiányoznak a dinamikus, fiatal, új arcok.
D. I.: Nem így van. Egy pártban egyaránt szükség van a tapasztalt, úgynevezett öreg rókákra és a megújulást szolgáló erőre. Ennek az arányát kell eltalálni. Szerintem az MDF elnökségében és frakciójában – figyelembe véve, milyen változás történt két éve az elnökségben – ez megvalósult: Hende Csaba, Balogh László, Pongrácz Tibor, Halmai István, Viniczai Tibor, Csáki András – újonnan kerültek be a testületbe. Az elnökségben tehát minden generáció képviselteti magát, az MDF semmi esetre sem korosztályi párt.
M. N.: Az eltelt három, három és fél évben a Fidesszel több konfliktusuk volt. Felvetődött, hogy van az MDF-en belül egy platform, amely nyitva hagyná a kaput a baloldali pártok felé. Erre csattanós válasz volt, amikor megkötötték a megállapodást a legnagyobb kormánypárttal. Egyáltalán, az érdekek vagy a platformok döntenek a fórum meghatározó kérdéseiről?
D. I.: Az MDF 1996-os szétválása után hónapokon keresztül mást sem hallottunk, mint hogy a megmaradó MDF egy jobboldali, szélsőséges pártcsoportosulás. Az idő nem igazolta ezt. A Békejobban csak olyan erők vettek részt, amelyek a jobbközép, a keresztény-konzervatív értékek támogatói. Nem tudok olyan embert, szervezetet mondani, aki vagy amely baloldali elkötelezett lett volna ebben a kezdeményezésben.
Tizenkét éve képviselem az MDF-fel együtt ugyanezt az értékrendet. Volt, amikor nagy párt volt a fórum, volt, amikor kisebb. Voltunk kormányon és ellenzékben, de az egyik legkövetkezetesebb értékrendű párt Magyarországon 1990 óta az MDF volt. Abból, hogy néha hol jobbra, hol balra igyekeznek tolni minket, nekem csak az a következtetés vonható le: középen vagyunk, illetve a közöttünk lévő politikai erők nagyobb mozgásokat mutatnak fel.
M. N.: Az antiszemitizmus vádjával, illetve a MIÉP-pel való együttműködéssel folyamatosan ostorozzák a koalíciós pártokat. Hogyan értékeli ezt a jelenséget?
D. I.: Én ezt kettéválasztanám. Igen távol áll tőlem az antiszemitizmus, hívő keresztényként teljesen alkalmatlan vagyok arra, hogy ebben a szerepben megjelenítsenek engem. A MIÉP külön kategória. Amikor az MDF választási együttműködést kötött a Fidesszel, abban az is fontos szerepet játszott, hogy Magyarország ne kerülhessen kényszerpályára. Vagyis kerüljük el, hogy kényszer-nagykoalícióval vagy egy kényszerből kötött MIÉP-házassággal kelljen foglalkoznunk, mindkettőtől óvjon meg a Jóisten.
M. N.: Politológusok, pártvezetők részéről folyamatosan felvetődik a jobboldali pártok egyfajta laza vagy szoros uniójának lehetősége. Példaként említik a német mintát, a CDU és a CSU együttműködését. Elképzelhetőnek tartja a Fidesz és az MDF unióját, vagy mindig csak ad hoc választási megállapodásokról lehet szó?
D. I.: Tökéletesen és pontos időben született meg ez a megállapodás. A választási ciklus elején és közepén a legritkább esetben kötnek pártok ilyet. Annál kevésbé, hiszen minden ilyen együttműködés előrehozott választási kampányt jelent. Azonkívül egy idő előtt megkötött FKGP–Fidesz–MDF-megállapodás elég komoly problémát jelentett volna. A polgári együttműködésnek az az érdeke, hogy ne egy pártképződmény legyen a jobboldalon, hiszen a kilencvenes évektől láttuk, hogy egymástól távolabb lévő értékrendű csoportok léte egyetlen párton belül mit jelent. Erre találták ki a világon mindenhol a koalíciós együttműködést. Koalíción belül sokkal inkább lehet egyeztetni, bizonyos kérdésekben közös nevezőre jutni. Én ezt a megoldást tartom a polgári jövőnk érdekében a legjobbnak. A közvélemény-kutatások is azt jelzik, hogy ez az együttműködési forma bizalmat kelt az emberekben. Nem vagyok híve a pártuniónak, a választási párt létrehozásának, és egyelőre nem is látok erre esélyt. A politika sajátja, hogy kiszámítható politikai csoportosulások hosszabb-rövidebb időre együttműködési megállapodást kötnek. Az természetes, hogy a koalíción belül vannak viták. Az eltérő vélemények ütköztetésekor csökkennek a hibalehetőségek. A jó dolgok mindig viták közben érlelődnek ki.
M. N.: Közös kampánystratégiát dolgoznak ki a Fidesszel?
D. I.: A megállapodásunk értelmében közös programot készítünk, 176 egyéni választókerületben a jelöltjeink Fidesz–MDF-jelöltek. A kampányban ezért egységesen jelenítjük meg a jelölő szervezetet. A kampánynak tehát közös elemei lesznek, de ez nem zárja ki, hogy ki-ki a sajátosságainak megfelelően korteskedjen. Másként kell kampányolni Budapest II. kerületében, és másként a vidéki településeken, például a tamási választókerületben.
M. N.: Korábban elhangzott az a megjegyzés is, hogy az Orbán–Dávid páros legyőzhetetlennek bizonyulhat. Ennek a képi megjelenítését a választási plakátokon szerencsésnek tartaná?
D. I.: Bizonyára lesz ilyen és hasonló eleme a kampánynak. Orbán Viktor a miniszterelnök, és ő a listavezető, magam pedig a lista második helyén állok.
M. N.: A napokban napvilágot látott, hogy formálódik a Lungo Drom és a Fidesz–MDF együttműködése.
D. I.: Rendkívül fontosnak tartom, hogy legyenek kisebbséghez tartozó jelöltjeink. 1998-ban a kisebbségek próbálkoztak azzal, hogy létrehozzanak egy jelölő szervezetet, és az ország különböző részein együtt induljanak. A legtöbb helyen már a kopogtatócédulákat sem sikerült összegyűjteniük, illetve a jelöltállításban sem tudtak áttörő eredményt elérni. Mindaddig, amíg az alkotmány nem teszi lehetővé, hogy a kisebbségeknek önálló képviselőjük legyen az Országgyűlésben, addig a pártoknak jól felfogott érdekük parlamenti képviselethez segíteni a kisebbségeket, hiszen Szent István-i örökségünk a soknemzetiségű ország sokszínűsége, kultúrája. A megállapodás a romák képviselőivel a két párt egyetértésével, az MDF és a Fidesz elnökének aláírásával történt.
M. N.: Körülbelül másfél éve folyamatosan vezeti a politikusok egyéni népszerűségi listáját. Amikor az első két mérés megtörtént, azt mondták, előfordul ilyen a politikusnőkkel, a jobboldali kritikusok hozzátették: a baloldali sajtó hátszele is segített. A szkeptikusok jóslatai nem váltak be, 1990 óta példátlan, hogy kormánypolitikus hetven százalékpont fölötti eredménnyel nézzen vissza a mögötte kullogókra.
D. I.: Ez megtisztelő számomra, és ezúton is megköszönöm azoknak, akiknek közük van ahhoz, hogy én ezen a szimpátialistán ilyen megtisztelő helyen állhatok. Ezen túl örömteli és elgondolkodtató nekem, hogy az első öt helyen kormánypárti politikus és a köztársasági elnök úr áll. Ez szintén példa nélküli volt az utóbbi időszakban.
M. N.: Mennyire változtatta meg a politika az életét?
D. I.: Kevesebb idő jut a kedvteléseimre. De azért ma is járok koncertre, színházba. Nincs az a kulturális, művészeti vagy sportrendezvény, amelyre ne mennék el, ha tudok időt szakítani, és nem azért megyek kerékpározni, úszni, futni, mert fotóznak. Két apró gyermek mellett hajnalban felkeltem azért, hogy mozogjak és néhány kört fussak a tamási futballpálya körül. Akkor még nem jöttek utánam a fotósok, és nem mérték, hogy mennyi idő alatt teljesítem a három kilométeremet. Ma ha elmegyek a Margit-szigetre, akkor egészen biztos, hogy találkozom valakivel, aki azt gondolja: Dávid Ibolyának PR-betegsége van. Nos, nincs. A sport is hozzátartozik az életemhez évtizedek óta.
M. N.: Sokan őszintén, néhányan iróniával, de tény: gyakorta hasonlítják Margaret Thatcherhez, a Vasladyhez.
D. I.: Nagyra becsülöm. Amikor a politikai pályafutásomat elkezdtem, akkor volt ő a népszerűsége csúcsán. Nekem mindig rendkívül szimpatikus asszony volt, aki kiharcolta Angliának azokat a jogokat, amelyek megillették. Biztos vagyok abban: Margaret Thatcher Európában nagyban befolyásolt minden politikusnőt, függetlenül attól, hogy melyik oldalon állt. Személye, politikai eleganciája mércét jelentett a politikában.
M. N.: Az előző román kormány igazságügy-miniszterével nagyon jó kapcsolata volt. Ennek köszönhetően sikerült előrelépni az aradi vértanúk emlékművének ügyében. Mit szól ahhoz, hogy a jelenlegi baloldali–nacionalista román kabinet egy jogszabály-módosítással a magyar nemzeti lobogó kitűzését és a himnusz éneklését korlátozná? Tudna-e személyes ismeretségén keresztül esetleg jószolgálati miszsziót ellátni?
D. I.: Nagy szerencsém volt, hogy Stoica úrral, az akkori igazságügy-miniszterrel szakmaiságot meghaladó, sok-sok területre kiterjedő együttműködést tudtam kialakítani. Aki ma Magyarországon egy szaktárca minisztere, és elmegy bármelyik elszakított nemzetrészre, annak nem csak a saját szakmájának megfelelő miniszterrel fontos együttműködnie. Felelősek vagyunk a több százezer, több millió ott élő magyar sorsáért is. Ezt még az a különleges helyzet is indokolta, hogy itthon, Magyarországon az igazságügy-miniszter felel a kormányban a kisebbségekért. Amikor Stoica úr itt járt Magyarországon, találkozót szerveztünk a román kisebbségi honfitársainkkal. Megmutattuk iskoláikat, színházukat, utóbbi egyébként az utóbbi idők legnagyobb közösségi beruházása volt. Az aradi Szabadság-szoborcsoport „kiállításáért” nagy hálával tartozom az előző román kormány igazságügy-miniszterének, hiszen tudom, hogy mekkora ellenállásba ütközött, pedig nem is eredeti helyén áll, hanem a minorita templom udvarán. Közben kormányváltás történt. A jelenlegi kabinettel sokkal szerényebbnek mondható a kapcsolatom. Ez abból is látszik, hogy nemegyszer kapok üzenetet Adrian Nastase miniszterelnök úrtól, hogy ritkítani kellene a látogatásaimat Erdélyben, be kellene jelenteni valamennyi utamat, ami persze egy olyan embernek, aki gyerekkora óta jár Erdélybe, egyszerűen elfogadhatatlan. Meglátogatom Kolozsvárott élő barátainkat, rokonaimat, vagy elmegyek a házsongárdi temetőbe. Ehhez nekem ne kelljen bejelentkeznem. A himnuszról, a zászlóhasználatról annyit, hogy az unióba igyekvő Romániának nemcsak a magyar elvárásoknak kell megfelelnie, hanem az emberi jogokat is maximálisan be kell tartania!
M. N.: Felröppentek olyan hírek, hogy önt Kolozsvárott megbüntették.
D. I.: Még nem kaptam kézhez a határozatot, de hallottam róla. Igazságügy-miniszteri találkozón voltam Kolozsvárott. Mint egyébként minden látogatásom alkalmával, a találkozó előtt koszorút vittem a Mátyás-szoborhoz. A szobor talapzatára álltam, így tudtam elhelyezni a virágot. Utólagosan szereztem csak tudomást arról, hogy ezért megbüntettek, mivel a talapzatra állás ott szabálysértés… No comment.
Dávid Ibolya
1954. augusztus 12-én született Baján.
1972-ben érettségizett a Tóth Kálmán Gimnáziumban, ezt követően három évig bedolgozó volt.
1975-től a Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának hallgatója.
1981-ben szerzett jogi oklevelet. A Szekszárdi Ügyvédi Kamara ügyvédjelöltjeként került Tamásiba.
1985-től, miután letette az ügyvédi szakvizsgát, a Tamási Ügyvédi Munkaközösség ügyvédje.
1990-től országgyűlési képviselő, ügyvédi tevékenységét szünetelteti. Az Országgyűlés választási és mandátumvizsgáló különbizottságában, 1991-től az ügyrendi különbizottságban dolgozott.
1994-től az Országgyűlés alkotmány- és igazságügyi állandó bizottságának, ezen belül az ügyrendi albizottságnak, valamint az egyes pártoknak az állami vagyonból juttatott ingatlanjai felmérésére létrehozott albizottságnak a tagja.
1989. január óta tagja a Magyar Demokrata Fórumnak. Az MDF-frakcióban a jogi kabinetben, illetve 1995 márciusa óta frakcióvezető-helyettesként dolgozott. Az MDF 1996. tavaszi országos gyűlésén beválasztották a párt országos elnökségébe.
Orbán Viktor kormányában igazságügy-miniszter.
Férjezett, két gyermeke van.
Több százezren vettek részt a tűzijátékon
