MI A MAGYAR?

Fél nap jöttem, s két lovast és három oláh szekeret találtam elő. Az oláh ugrék talyigaszekeréről, mihelyt bennünket megpillanta, s verte marháját, hogy az út szabadon maradjon a kocsinak. Azt a bihari, s szabolcsi magyar is megteszi; mert az elsőbbség érezése természetnek érezése, mint az idősb koré. De midőn az oláh ijedésből, a magyar jó kedvéből teszi, a kettő közt van különbség, s igen nagy.
A Szepes vármegyei német, a sárosi tót, az abaúji, s zemplényi, és osztán a bihari és szabolcsi magyar, s végre itt az oláh között, milly szembe tűnő különbözőségek. – lélelkben, testben, nyelvben, öltözködésben, gondolkozásban. Kifogások vagynak mindenhol és mindenben; de valóban nép és nép úgy hasonlatlanok, mint személy és személy, s ezt lesni, a fő, a középszer, a legalsóbb rendnél, gyönyörűség; és leginkább az utolsóbbnál, melly a saját színt, nevelés és társalkodás által, nem veszti mint a két elsőbb. A reggel olta szent estig szent énekeit mondó, s a szűk föld által munkássá, takarékossá tett német, s a debreceni zömök, inas, jól élő, költeni szerető magyar nem látszanak azonegy Ádám maradékainak; s midőn az összeszorult szívvel siet napi munkájára, ez lihegi a viadalt, mint a maga erejében szilajkodó bika, vagy elterül a földön, míg a mezők munkája ismét dologra szólítja; nyájas, ha nyájas vagy hozzá, s láng és tűz, ha ingerled.

... a herczeg Palm leánya olly jól megtanulta nyelvünket, hogy azon folytában szólott, s igen jól írt. De e földön nem is hallani más beszédet… És valóban beteljesedék amivel bíztatának: magyar ember, magyar asszony és leány velem egész útam alatt más nyelven nem szólott; s ezen szólott a szász nemzet legfőbb tisztviselője is, Tartler úr, s olly tisztán, mint te, vagy én; így szólának némelly idegen földről ideszakadtak is…
S itt a társasági együttlétekben is valami szívesebb, melegebb, jobb vagyon, mint nekünk némelly korcs tájainkon. A tizenhárom magyar és öt székely megyékből álló kis országban mindenek ismerik egymást, nagy részben rokonok, s a rokonok nem felejtik el mint mi, hogy rokonok. Atyám, apám, anyám a nevezet, mellyel gyermek szüléihez szól, s együttlétökben szűntelenül cseng a mélcsás bátyám vagy öcsém uram, s mélcsás néném vagy húgom asszony...
Csak vallást kell tennem előtted, hogy Erdélyben két három helytt álmélkodva hallák, hogy én magyarországi magyar olly jól tudok magyarúl, mint ők, s ezt egy fiatal tisztviselő nekem complimentként mondotta.
(Kazinczy Ferenc: Erdélyi levelek)