Mi, a szlovák nemzet elhatározzuk, hogy létrehozunk egy államot – így kezdődik a szlovák alkotmány preambumula. Ön szerint nem diszkriminatív, hogy államalkotó nemzetként csak a szlovákot említi az alaptörvény, s csak a preambulum végén utal a velük együtt élő kisebbségekre?
– Szlovákiát a szlovák és a más nemzetiségűek közösen alkotják. Nem állítom azt, hogy az alaptörvény tökéletes ezen a téren, jómagam egyetértettem azokkal, akik ezt meg akarták változtatni. A legfontosabb: az alkotmány garantálja a kisebbségekhez tartozó polgárok alapvető jogait, biztosítsa az anyanyelvű oktatást, az anyanyelv használatát a hivatalokkal való kapcsolattartásban, azt, hogy részt vehessenek a nemzetiségi kisebbségeket és etnikai csoportokat érintő ügyek rendezésében.
– Az idén elfogadott önkormányzati törvény az ország beosztását úgy alkotta meg, hogy a magyarság mindegyik megyében jelentéktelen kisebbség legyen. Az elfogadott jogszabállyal Szlovákia megsértette például a helyi önkormányzatok európai chartáját, az Európa Tanács 1201-es ajánlását, a magyar–szlovák alapszerződést, a kisebbségi vagy reginális nyelvek chartáját, valamint a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt…
– Nem mondom azt, hogy az említett törvény a legjobbra sikeredett. A közigazgatási beosztás azonban gondos előkészítés alapján történt, a jogszabály elfogadását elismerően értékelte az EU is. Szlovákia nemzeti tanácsa pedig elfogadta a hatásköri törvényt, amely jelentős kompetenciákat biztosít a helyi önkormányzatoknak. Látni kell azt is, hogy a jogszabályt nagy többséggel szavazta meg a parlament, tehát úgy vagyunk ezzel, mint önök a kedvezménytörvénnyel. A magyar Országgyűlés elfogadta azt, Szlovákia ezért nem kritizálhatja, hiszen a magyar államnak joga van jogszabályokat hozni. Pozsonyban is megszavazták a közigazgatási törvényt, ha Magyarország kifogásolná azt, akkor beavatkozna egy szuverén állam törvényhozásába.
– A Benes-dekrétumok Európa sebei, amelyeket végre be kellene forrasztani, hangsúlyozta nemrég a bajor miniszterelnök. A diszkriminatív jogszabály visszavonását Pozsony továbbra sem tervezi, így nem lehetséges például az 1945 és 1948 között a németektől és a magyaroktól nemzetiségük alapján elvett ingatlanok visszaadása.
– A Benes-dekrétumok jogilag lezárt, nem érvényes, egy nem létező állam, a volt Csehszlovákia dokumentumai. A Cseh Köztársaság nélkül Szlovákia önmagában nem tud mit tenni. Pozsony szerint erről nem a politikusoknak, hanem a történészeknek kellene állást foglalniuk. Kétségtelen, a mai kisebbségvédelmi normák alapján nem jöhetne létre egy ilyen dokumentum, de azt is szem előtt kell tartanunk, hogy nem a németeknek vagy a magyaroknak szóló kollektív büntetést tartalmazta, hanem azokét, akik a nácikkal működtek együtt.
– Ön egyetért azzal, hogy Szlovákia uniós tagsága nem képzelhető el addig, míg a dekrétumokat nem helyezik hatályon kívül?
– Ha tudnánk, hogy Brüsszel is kifogásolja a dekrétumokat, akkor más lenne a helyzet.
– A szlovák református egyház az elvett vagyonából mind a mai napig nem kapott vissza több mint tízmillió négyzetméter földterületet, hatszázezer négyzetméter beépített földterületet, egymillió négyzetméter erdőt, 61 iskolaépületet, 18 tanítólakást, hét lelkészlakot és három templomot. A hatszázezres szlovákiai magyar közösségben 368 ezer ember vallja magát római katolikusnak, de mindhiába fohászkodnak egy magyar püspök kinevezéséért. A révkomáromi Calvin János Teológia akkreditációjára és állami támogatására is eredménytelenül várnak.
– Tudni kell, hogy Szlovákiában a református egyház esetében az egy főre eső hozzájárulás 284 korona, az evangélikusoknál 160, a katolikusoknál pedig 89, tehát nemzetiségi alapon nem diszkriminálják a felekezeteket. Kétségtelen, hogy a szlovák restitúciós törvény rövid határidőt szabott az igények benyújtására. Nem értek viszont egyet azzal, hogy politikusok lobbiznak a magyar püspök kinevezése érdekében. Csak a kommunizmusban szólhatott bele az állam az egyház ügyeibe. Ha az egyházak megegyeznének és a szlovákiai püspöki kar konferenciája kimondaná, akkor Vatikán biztos áldását adná egy magyar püspökre is. Higgye el, én megadnám, legyen annyi magyar püspök, amennyi csak kell. A teológia akkreditációjával hasonló a helyzet, ezt politikai nyomásra nem lehet kibocsátani.
– Szlovákia már 1997-ban elfogadta a saját kedvezménytörvényét, négy évvel később a magyart mégis kifogásolja. Nem lát ellentmondást ebben?
– Egyik törvény sem a legszerencsésebb. A szlovák jogszabály etnikai elveken alapul, s ez nem jó, de csak Szlovákia területén van hatálya.
– A kedvezménytörvénynek sincs extraterritoriális érvényessége, hiszen a szülőföldön csak pályázható támogatást nyújt.
– Képzelje el, hogy egy kelet-szlovákiái falu iskolájában van egy magyar és egy rutén osztály. Ha a magyar gyerekek megkapják a budapesti anyagi támogatást, akkor a ruténok joggal mondhatják, hogy ők miért nem kapnak. Látja, itt egyből szembetűnik a törvény diszkriminatív jellege. Bízom benne, hogy Szlovákia és Magyarország meg fog egyezni, és nem éljük újra a Meciar-féle borzalmas időket, amikor a két ország viszonya borús volt. Pozsony elvárja, hogy a magyar félben is meglegyen az akarat a vitás kérdések rendezésére.
– Ha már említette Vladimír Meciart, miként vélekedik a megyei választások eredményéről, ahol a volt miniszterelnök pártja, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom teret nyert?
– Általában úgy szokott lenni, hogy az a párt, amelyik megnyeri a megyei szintű választásokat, alulmarad az országos megmérettetésen. Remélem, ez most is így lesz.
béke
Így lehet vége a háborúnak
