Placcs

Dévényi István
2001. 12. 31. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Lakótelepünkön ma reggel kizuhant az ablakon a 2001. év esztendőzáró ünnepségsorozatának első áldozata. Óriási esés volt, a mozdulat a kilencedik emeleten indult, majd a zsúfolt parkoló és a beton pingpongasztalok között ért véget. Habár a tragédia fényes nappal történt – lehetett úgy délután két óra –, nem tört ki pánik, nem rohangáltak eszüket vesztve a bevásárlószatyros háziasszonyok, nem hívta senki a mentőket, de még a Fókusz stábját sem, sőt a többség még szempillantásra sem méltatta a természetellenes pózba csavarodott testet.
Láttam már ilyet régebben is. A karácsony elmúltával sokan nehezen viselik, hogy visszatérnek a szorgos hétköznapok, hétfőstől, munkaidőstől, főnököstől, s az ünnepi hangulatból nem marad más, csak az üres családi kassza, meg a hirtelen felindulásból fölvett lakossági hitel első törlesztőrészlete. Ráadásul lelki támaszként még egy olcsó levest sem lehet összedobni, mivel az aluljárókból eltűnt minden zöldség, átadva helyét a konfettivel megvadított szilveszteri petárdás trombitának. És földalatti zene sincs, mert visszahúzódtak vackaikba a Los Zenekaroszok is, amit valószínűleg kevesen bánnak, mivel az indiánok erősítőikhez dízelüzemű áramfejlesztőt használtak, s ez az aluljáróval kombinálva rossz levegőt jelent.
Sokat ront a helyzeten az is, ha a budapesti polgár az év utolsó napján nyakába veszi a belvárost, és ellátogat például a Váci utcába. Ilyenkor errefelé már korán reggel igencsak vidám a hangulat, magyar szót ugyan ritkán hallani, de pukkannak a pezsgők mindenfelé, s ez a világ valamennyi nyelvén azt jelenti, hogy B. u. é. k.! Sajnos az önfeledt nemzetközi parádéhoz csak kevés honfitársunk csatlakozhat, mivel otthonról hozott pezsgővel nem elegáns, a Váci utca környékén vásárolttal meg nem éri meg. Aztán ha hazafelé még egy BKV-ellenőr is kiemeli a csalódott polgárt a tömegből, mert olyan a nézése, hogy egészen bizonyosan se bérlete, de még vonaljegye sincs, akkor a bugyborékos itóka helyett epével telik meg a képzeletbeli kristálypohár, az eredményt pedig ismerjük, ugye pottyanás a kilencedikről.
Ez pedig úgy szokott történni, hogy az említett kalandokat átélt családfő hazatér a mit sem sejtő családjához, szót sem szól, csak leszegett fejjel megy előre az ablak felé. A gyerekek megpróbálják visszatartani, de hasztalan a sírás-rívás, apuka határozott, a dolognak meg kell történnie. És nyílik az ablak, a mozdulat erőteljes lökéssel indul, majd tompa puffanással végződik, mint azt már tudjuk: a zsúfolt parkoló és a beton pingpongasztalok között, teljes közönyben. A havon fekvő testet tűlevelek szegélyezik, mintha bohókás karácsonyi hangulatban a szocialisták országgyűlési képviselőjelöltje, Doszpot Péter rajzolta volna körül, de még ez sem kelti föl a járókelők érdeklődését.
Talán, mert nem folyt vér, ami egy kiszáradt exkarácsonyfa esetében – még ha húsz métert zuhant is – korántsem meglepő fejlemény.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.