Szeptember feledteti az elsöprő júniust

Ritka, hogy általános választás esztendejében az év végi hírek jószerével háttérbe szorítják az elmúlt tizenkét hónap legfontosabb politikai eseményét, a következő öt esztendő irányát megszabó döntést. A szavazók döntését. Hogy idén halványabbnak bizonyult a brit választás jelentősége, annak két oka van. Az egyik az, hogy a legfontosabb területen nem rajzolódtak ki világosan az új kormányciklus politikájának körvonalai. A másik, hogy szeptember 11. óta nincs fontosabb kormányprogram, mint a nemzetközi terrorizmus elleni harc, és hogy a karácsonyi ünnepeket megelőző napok legtöbb hírei is ezzel a harccal kapcsolatosak.
December 21-én Kabulba érkezett az Afganisztán békéjének fenntartására létrehozott nemzetközi fegyveres erő első csoportja, egy brit tengerészgyalogos alakulat. A brit kormány, amely az amerikaiak mellett elsőnek küldött harci egységeket a terroristákat rejtegető afgán tálibok ellen, december közepén hozzájárult, hogy brit kontingens vezesse az Afganisztánba menő nemzetközi békeőr haderőt.
Mindjárt másnap egészen más jellegű esemény sodorta Nagy-Britanniát még közelebb a terroristaproblémához. Az American Airlines légiforgalmi vállalat Párizsból Miamiba tartó gépén csak egy utaskísérő rendkívüli ébersége és az utasok azonnali reakciója akadályozott meg egy utast abban, hogy a cipőjébe rejtett pokolgéppel az Atlanti-óceán fölött bombamerényletet hajtson végre. Az öngyilkosjelölt terrorista egy Richard Reid nevű, félangol, félarab, mohamedán hitű polgár volt, aki tagadta, hogy az al-Kaida vagy más szervezet utasítására járt el, de nem próbálta leplezni terrorista szándékát.
Ugyancsak a terrorizmus elleni hadjárat fontos eseménye volt Vlagyimir Putyin rövid látogatása az ünnepek előtti hétvégén Tony Blairnél. A bizalmas megbeszélések részleteit nem tették közzé, de annyi világos, hogy a brit titkosszolgálat és orosz ellenpárja között olyan szintű együttműködés kezd kibontakozni a terroristák ellen, amilyenre eddig csak a brit–amerikai kapcsolatban volt példa. De az is, hogy a brit miniszterelnök közel került a csecsenek elleni orosz politika megértő helyesléséhez, amikor a több mint hetven áldozatot követelő moszkvai bombamerényletet a szeptember 11-i New York-i és washingtoni támadásokhoz hasonlította. Egyetértés alakult ki Blair és Putyin között abban is, hogy mindketten elleneznék a terrorizmus elleni hadjárat kiterjesztését Irakra.
A terrorellenes hadjárat belpolitikai vetülete és az év végén még mindig folyó vita, amely David Blunkett belügyminiszter „terrorcsomagja”, vagyis a terrorizmus ellen fellépés megkönnyítésére irányuló törvényjavaslat körül alakult ki. A lordok háza a csomag több pontjában visszakozásra kényszerítette a kormányt. Valószínűtlen, hogy az új évben az eredetileg tervezett alapossággal léphet fel a kormány a terroristagyanús személyek ellen.
A Blair-kormány újabb elsöprő győzelme a június 7-i választásokon azért nem meghatározó a következő öt évre, mert egyáltalán nem világos, mit jelent a közös európai valuta elfogadása szempontjából. A konzervatívok sommás veresége azt jelenti, hogy nem alakult olyan új brit kormány, amely elvi alapon és mindenkorra elveti az euró elfogadását. Tony Blair ékesszóló európárti nyilatkozatai azonban nem feledtetik, hogy a miniszterelnök elkötelezte magát a közös valuta ügyében tartandó népszavazás mellett. A közvélemény-kutatások arra mutatnak, hogy a brit lakosság túlnyomó többsége az euró ellen foglalna állást. Népszavazásra különben is csak akkor kerülhet sor, amikor a pénzügyminisztérium adottnak ítéli a belépés gazdasági feltételeit. Sokak szerint ez Gordon Brown pénzügyminisztersége alatt sosem fog bekövetkezni. Ő túl erős ahhoz, hogy Blair egyszerűen meneszthesse minisztériuma éléről. Így hát nem valószínű, hogy az idei választási győzelem szabad kezet ad Blairnek az euró bevezetéséhez a jelen kormányciklus alatt. Még akkor sem, ha ő valóban ezt akarja.