Tollhegyen

Pető Iván is megírta a maga kampánykörlevelét, teli vele a Belváros és Lipótváros (Újlipótváros) környéke, alig győzik a kézbesítők. Meglepő dolgokról tájékoztat a szabad demokrata államférfi, ide is írok belőle néhányat.
Először is jó, ha mindannyian tudjuk, az Orbán-kormány leváltásán túl ma az a legfontosabb feladat idehaza, hogy érdemi szerepet kapjon a magyar politikában az európai normákat fenntartás és taktikázás nélkül képviselő Szabad Demokraták Szövetsége. (Benne természetesen Pető Iván, aki szintén nem szokott fenntartani és taktikázni.) „Nem váltogatom a meggyőződésemet – írja a bálványpolitikus –, munkám során mindig készen álltam értelmes kompromisszumra.”
Egy ilyen „értelmes kompromisszumra” magam is emlékszem. Például amikor 1992-ben az elnökké lett Pető Iván az addig vad antikommunizmusáról ismert SZDSZ-t – nyilván az értelmes kompromisszum okán – szép ütemesen áttolta a politikai baloldalra. Néhány hónap múlva már szenvedélyesen ölelgették egymást Horn Gyulával.
„Egy olyan országot szeretnék, ahol az adott szónak súlya van” – szavalja a lánglelkű politikus, aki annak idején egyszerű kárpitosként aposztrofálta kedves édesapját (a mamát háztartásbelinek), míg ki nem derült, hogy mindketten a Rákosi-kor Belügyminisztériumában viseltek tisztséget. A papa egyenesen ÁVH-s főtisztként vallatta az Andrássy út 60. megkínzott nyomorultjait...
Pető Iván szabad madár nagyon bízik az emberi feledékenységben, cirkalmas kampánylevelet fogalmaz, kormányváltásra buzdít, európaizik, saját tisztességét emlegeti. A levél mottója is ez: „Emberség és tisztesség.”
Emlékszem, Pető a négy évvel ezelőtti kampányban (akkor mint zuglói jelölt) rafináltabb volt. Zugló tarthatatlan közlekedéséről írt haragos cikkeket a helyi SZDSZ-lapban. Hogy ejnye, ez így nem mehet, de majd ha őt megválasztják, rendet tesz, szétcsap az illetékesek között.
A trükk akkor még bejött...