Varázslatos életképek

Szöllősy Kálmán, Kemenesi Zsuzsanna, valamint Miskolczi Emese fotóit tartalmazó albumokkal gazdagodott a Városháza Kiadó tavaly útjára indított Csak képek című sorozata. A felvételeket Gera Mihály fényképészeti szakíró, a Mai Manó Ház művészeti vezetője válogatta.

Elbűvöli az embert a régi fotográfia. Kényelmesen hátradől karosszékében, és elmerül a harmincas évek fővárosának mindennapjaiban – írja Gera Mihály fényképészeti szakíró, aki a Csak képek-sorozat első albumában egy fotóművészi hagyatékból tár egy csokorra valót az érdeklődők elé. Útikalauznak Szöllősy Kálmánt (1887–1976), a század ismert fotográfusát kéri fel. S hogy miért rá esett a választás? „Szöllősy szerette ezt a világot, kellő elfogultsággal” – jelzi.
A Szöllősy-felvételek helyszíneit könynyűszerrel felismerhetjük, hiszen valamennyi itt készült a fővárosban, úgy hatvan-hetven évvel ezelőtt. A képek varázsát a korszak atmoszférájának és a polgárság nyugodt életritmusának köszönhetjük. Villamos csörömpöl a sínen, csónakok vonulnak át a Dunán, csinos lány napozik a Gellért-hegy füvén. A Parlament előtti zöldben békésen kötögető nők pihennek. Zuhogó esőben fiatalasszony vezeti át két lányát az Apponyi téren. A képekből sugárzó szépség és harmónia jól érzékelteti: Szöllősy élvezte az életet, s a polgári lét nyugodt ritmusa nap mint nap megihlette őt. „Lelkiismeretes krónikás volt. Bármerre fordult az élet, tette a dolgát, és fényképezett. A pusztulást is és a romok alól újrainduló életet is” – fűzi hozzá a szakíró.
A második könyv egy úgymond pályája csúcsán, míg a harmadik egy pályája elején álló fotóművész alkotásait tartalmazza. Kemenesi Zsuzsanna Magánbeszéd alcímű albuma mesterien arányos, átgondolt szerkezetbe foglalja a tájakat. Nem is gondolnánk, hogy egy hétköznapi lakótelep, egy felállványozott ház olyan gyönyörű is lehet, ahogyan Kemenesi Zsuzsanna látja és mutatja. Antik formákkal, sajátos hangulatú fényekkel, és árnyékkal ötvözi a város egyszerű, jól megszokott jelenségeit.
Önarcképek mottót kapta a Magyar Iparművészeti Egyetem vizuális kommunikáció tanszékén tavaly diplomázott Miskolczi Emese albuma. „Az önarckép kegyetlen műfaj, ám a tehetség próbája is. Michel Tournier szerint az egyetlen olyan műfaj, mely alkotóját a teremtés pillanatában ábrázolja” – fogalmaz a szakíró. Az ifjú művésznő valamennyi képen ott rejtőzik, bár a hangsúly nem rajta, hanem a tájon van. Egy arc a kiskocsmában, egy sétáló alak az őszi avarban, egy várakozó lány a Jégbüfé előtt – ez mind az alkotó. A kamera előtt és mögött is ő bújik meg. „A helyzet a tükörbe nézéshez hasonlít. Mindegyre fel kell fedeznünk különállóságunkat, létezésünk egyediségét” – figyelmeztet Gera Mihály.
A Csak képek című sorozat nyitányaként Inkey Tibor, Vékás Magdolna és Turay Balázs fotóit bemutató albumok tavaly jelentek meg a Városháza Kiadó gondozásában.