A diplomácia csődje?

Egy sokfejű sárkányra hasonlít ma a Magyar Szocialista Párt. Miközben az egyik fej hallgat, addig a másik tüzet okádva prüszköl és krákog, és fordítva. Mindez nagyon jól nyomon követhető akár a státustörvénnyel, akár a december 22-én aláírt román–magyar egyetértési nyilatkozattal szemben megfogalmazott kifogásokban is. Amíg Orbán Viktor magyar miniszterelnök egyeztet a parlamenti pártok vezetőivel a megállapodásról, s Kovács László pártelnök egy szót sem szól, addig Horn Gyula sztárdiplomata, egykori miniszterelnök a magyar diplomácia csődjének nevezi a megállapodást. S hogy még egy sárkányfej is szerepet kapjon, maga Medgyessy Péter szocialista miniszterelnök-jelölt is kifejti – természetesen elítélő – véleményét a kérdéssel kapcsolatban, miközben hajbókol a román miniszterelnöknek, Adrian Nastasénak. Medgyessy szolidaritásáról biztosítja a román kormányfőt, s kifejti, az MSZP támogatni fogja a korrupt és nacionalista román Szociáldemokrata Párt (PSD) felvételét a Szocialista Internacionáléba.
De térjünk vissza Horn Gyula sztárdiplomatához: amikor megkezdődött a nyomozás a Gresham-ügyben Medgyessy ellen, Horn levelet küldött Orbán Viktor miniszterelnöknek, ahol többek közt a státustörvényről is kifejti véleményét, s azt kéri: a kormány függessze fel a jogszabály végrehajtását. Figyelem! Akkor a román diplomácia mit akart? Hogy a magyar fél függessze fel a végrehajtást. A magyar diplomácia mire törekszik? Ennek ellenkezőjéről meggyőzni a román felet. S erre jön Horn Gyula, és nem tesz mást, mint hátba támadja a magyar kormánydelegációt, aláássa a magyar fél tárgyalási pozícióját. S ha már a „diplomáciai csődnél” tartunk, Horn vajon miért felejti el az 1996-ban aláírt román–magyar alapszerződést, ahol miniszterelnökként ment bele a romániai magyarságot sújtó egyik legsúlyosabb megalkuvásba? A szerződés mellékletének a lábjegyzete szerint a szerződő felek egyetértenek abban, hogy az 1201-es ajánlás nem hivatkozik a kollektív jogokra és nem kötelezi a feleket arra, hogy az említett személyek számára biztosítsák a jogot az etnikai alapú területi autonómia speciális státusára. Ez elfogadhatatlan lett volna, mivel ellentmond az Európa Tanács 1201. (1993) számú ajánlása szellemének és tartalmának, Románia politikai és jogi kötelezettségeinek, a nemzeti kisebbségek védelmére hivatott nemzetközi dokumentumoknak.
A Magyar Köztársaság Alkotmánya 68. paragrafusának 1. bekezdése szerint: A Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának: államalkotó tényezők. A 4. bekezdés értelmében pedig: A nemzeti és etnikai kisebbségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre. Magyarország tehát alkotmányban írja elő a legszélesebb körű közösségi jogokat: elismeri a nemzeti kisebbségeket mint államalkotó tényezőt, védelemben részesíti azt, és biztosítja annak identitása megőrzésének feltételeit. Ezzel szemben viszont Románia a magyar nemzeti közösséget nem ismeri el államalkotói tényezőnek, így nincs alkotmányos garancia és törvényi keret annak védelmére, hogy a magyar kisebbség meg tudja őrizni nemzeti identitását. Így a melléklet lábjegyzete jogsértő és diszkriminatív. A magyarországi román kisebbség a legszélesebb körű kollektív jogokat és szabadságokat birtokolja, míg a két ország közötti szerződésben feltüntetett egyszerűsítő értelmezés a romániai magyar kisebbségtől még azt a lehetőséget is elveszi, hogy a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó alapvető nemzetközi dokumentumokban és a Románia által vállalt politikai kötelezettségekben megfogalmazott közösségi jogokkal és szabadságokkal éljen!
A szerződés 15. szakasza 1. bekezdésének a) pontja rögzíti: „A szerződő felek vállalják, hogy a területükön élő nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak és kötelezettségeinek szabályozása során az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt alkalmazzák, hacsak belső jogrendjük nem tartalmaz a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek vonatkozásában kedvezőbb rendelkezéseket.” Mi ez, ha nem diszkrimináció? Amíg a magyarországi románságnak alkotmányban és törvényben teljes értékű kollektív jogokat garantálnak, addig a romániai magyarságtól e szerződés alapján a kollektív jogokra való hivatkozást is megtagadják. Lám-lám, a státustörvény ellenében fellépő mai ellenzékiek még a kedvezmények által a többségi nemzettel szemben kialakuló pozitív diszkriminációt is nehezményezték, s kormányzásuk alatt egy sokkal súlyosabb megalkuváshoz adták nevüket, a határon túli nemzettestvéreik kárára. Ellenben az 1201-es ajánlás 12. szakasza szerint: „A jelen jegyzőkönyv egyetlen rendelkezése sem értelmezhető olyképpen, hogy korlátozását vagy leszűkítését jelenti a nemzeti kisebbségekhez tartozó személy valamely egyéni jogának, vagy egy nemzeti kisebbség valamely kollektív jogának, amely a Szerződő Állam törvényeiben, vagy ezen állam által aláírt nemzetközi egyezményben biztosított.” Tehát az ajánlás tételesen elismeri a nemzeti kisebbségeket megillető kollektív jogok létezését a belső törvényekben és a nemzetközi egyezményekben.
Az ajánlás 11. szakasza szerint: „Azon régiókban, ahol a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek többségben vannak, ezen személyeknek joguk van saját helyi, vagy autonóm hatóságokhoz, vagy ahhoz, hogy a történelmi és területi feltételeknek megfelelően és az állam törvényeivel összhangban sajátos státussal rendelkezzenek.” Tehát a közösségi önkormányzás különböző formái kollektív jogként jelennek meg azon személyek számára, akik bármely nemzeti kisebbséghez tartoznak és adott területen többségben vannak, s ezen önkormányzást gyakorolhatják helyi közigazgatási szinten, de akár régióra lebontva is! De mivel az alapszerződés lábjegyzete szerint az 1201-es ajánlás nem hivatkozik a kollektív jogokra, ezzel a romániai magyar kisebbséget és annak tagjait az említett önkormányzási lehetőségektől (autonómiaformáktól) fosztották meg, ráadásul a szerződő felek a vállalt kötelezettségek teljesítése és felelőssége alól is kivonták magukat. A szerződő felek abban is egyetértettek, hogy az 1201-es ajánlás „nem kötelezi a feleket arra, hogy az említett személyek számára biztosítsák a jogot az etnikai alapú területi autonómia speciális státusára”. Ez megint baklövés, hiszen a Horn-kormány semmibe vette az európai gyakorlatot, Románia pedig a nemzetközi politikai kötelezettségeit, s mindketten a romániai magyarság jogköveteléseit. Mindehhez hozzá kell tennünk, hogy az RMDSZ is nehezményezte az alapszerződés szövegét.
Ha fontosabb az MSZP számára, hogy a szomszédos országok magyargyűlölő kormányainak szócsöve legyen, mint a nemzetpolitikai konszenzus, akkor ez lesújtó, főleg tudva azt, hogy ez a párt akár a jövő évi választások megnyerésére is esélyes.

A szerző joghallgató (Pázmány Péter Katolikus Egyetem)