Az előző fél évszázadban kétségtelenül a magyar volt az első jelentős menekültválság, hiszen az 1956-os események után több mint kétszázezer ember hagyta el hazáját. A nagykövet azt már szomorúan teszi hozzá, hogy az UNHCR sokat tanult a magyar menekültválság alatt. Ezeket a tapasztalatokat egyébként a mai napig hasznosítják, például Afganisztánban vagy a Nagy-tavak térségében. S hogy mit tanultak ezen időszak alatt? Nos, elsőként annak módját, miként győzzék meg a befogadóországot, hogy humanitárius úton gondoskodjon a menekültekről. Erre kitűnő példát szolgáltatott annak idején Ausztria. A magyar válság ezenkívül lehetőséget adott a nemzetközi szervezeteknek, hogy felhívják a világ figyelmét a menekültek helyzetére.
A válságok között a számokat tekintve azonban kétségtelenül az afganisztáni a „legfontosabb”. Az UNHCR magyarországi képviselője elmondja, hogy ez az egyik leglátványosabb és a leginkább öszszetett válság is, amely több mint húszesztendős múltra tekint viszsza. Az utóbbi évek másik kiemelkedő krízise a balkáni válság volt, ám meg kell említeni a Nagy-tavak vidékét, a ruandai vagy a burundi válságot is. Az egyik legszomorúbb helyzet mégis Kelet-Timoron alakult ki, ahol az UNHCR három munkatársát is elveszítette. „Ez is mutatja, hogy a humanitárius szervezetek igen gyakran a frontvonalban dolgoznak – sokkal inkább, mint a katonák” – mondja Stefan Berglund. A biztonsági feltételeket azonban még csak össze sem lehet hasonlítani…
S hogy mennyien vannak a menekültek? Stefan Berglund szerint napjainkban hozzávetőlegesen huszonkétmillióan és még számosan vannak olyanok, akiket az országon belül kényszerítettek otthonaik elhagyására. Az egykori Jugoszláviában például hatszázezerre rúg az úgynevezett belső menekültek száma. Ugyanígy Burundiban is sok áttelepített menekült él, akárcsak Kongóban. Afrika valószínűleg a legnagyobb „menekültkontinens”, annak ellenére, hogy ezekben a napokban minden szem Afganisztánra szegeződik.
Az afganisztáni válság kezdete egészen az 1979-es szovjet invázió idejére datálódik, ám a legtöbb menekült napjainkban is a közép-ázsiai országból érkezik. Mint a nagykövet elmondja, nagyjából kétmillió afganisztáni menekült tengődik jelenleg Pakisztánban, másfél millióan pedig Iránban. Kisebb csoportok vannak még Türkmenisztánban, Tádzsikisztánban és Üzbegisztánban is.
A minapi hírek már arról számoltak be, hogy várhatóan egymillió afgán tér majd haza. Az UNHCR bátorítja az embereket a hazatérésre, és Stefan Berglund szerint is ez a legjobb megoldás. Ami Afganisztánt illeti, körülbelül 3,5 millió menekültről van szó. Ha az országban stabilizálódik a helyzet, sok ember úgy gondolja majd, hogy itt az ideje a hazatérésnek. Ám ez nem lesz döccenőktől mentes. A menekültek közül sokan földművesek és pásztorok, a szárazság miatt azonban a földek tönkrementek, az állatok elhullottak. Amíg a földek helyre nem jönnek, ezeknek az embereknek valójában nincs igazán miért hazamenniük. Ennél is sokkal fontosabb azonban, hogy az ország tele van taposóaknákkal – teszi hozzá Stefan Berglund. A nagykövet becslése szerint az ország „megtisztításához” megközelítőleg húsz évre lesz szükség.
Az UNHCR jelenleg Afganisztánban dolgozó munkatársainak a menekültek óriási száma, a háborús események, valamint a hadurak közötti konfliktus jelenti a legnagyobb nehézségeket. Stefan Berglund elmeséli: a minap Dzsalálábádban majdnem lázadás tört ki, mivel az emberek éhesek voltak, és hozzá akartak jutni a raktárban tárolt élelmiszerhez. Az azonban nem volt elegendő. S hogy miért nem? Nos, az élelem egy részét a helyi hadurak ellopták.
Az UNHCR munkatársainak ezenkívül az egészségügyi helyzettel is meg kell birkózniuk. A menekülttáborokban ugyanis a fertőző betegségek egymás után szedik áldozataikat. Az emberek sok esetben nem is az éhezésbe pusztulnak bele, sokkal inkább a betegségekbe.
Iskolakezdés háborúban. Ukrajnában nagy teher nehezedik a szülőkre
