Márciusban a Kárpátalján kezdődő áradás elérte a Felső-Tisza magyarországi szakaszát is. Az árhullám a hirtelen felmelegedés és a hatalmas esőzés miatt mindenhol meghaladta az addig mért legmagasabb vízszinteket. A Tisza gátján Tarpa és Tivadar között, 150 méteres szakaszon áttört a víz, elrendelték a teljes beregi körzet kitelepítését, amely 20 települést és 30 ezer embert érintett, akik közül több mint 11 ezer ember hagyta el otthonát. A kormány az árvíz miatt veszélyhelyzetet hirdetett ki a Tisza, a Túr és a Szamos meghatározott szakaszain. Tarpán, Csarodán, Gulácson, Jándon, Tákoson, Vámosatyán és Gergelyiugornyán történt a legnagyobb pusztítás.
A kormány döntése értelmében a márciusi árvíz által tönkretett személyi tulajdonú ingatlanok újjáépítése, helyreállítása áprilisban elkezdődött. Az újjáépítés során sokat fejlődött a beregi térség, olyan házak épültek, amelyek a térség építészeti hagyományait követik. A vályogépületek helyett nyeregtetős, hosszúkás alakú, részben kontyolt oromzatos parasztházakat húztak fel téglából a kivitelezők, s ezek az ingatlanok a három-négyszeresét érik, mint az elmosottak. Az emberek többnyire inkább sátrakban és melléképületekben lakva figyelték otthonaik építését, ahelyett, hogy másoknál, szomszédoknál vagy rokonoknál húzták volna meg magukat.
– Az újjáépítés összességében befejeződött. A sérült ingatlanok száma 2870 volt, ebből 1133 bontásra lett ítélve, amelyekből 979-et lebontottunk, 154 épület helyére pedig nem épül új ház – összegzi a helyreállítás számadatait Istenes Sándor ezredes, a szabolcsi katasztrófavédelmi igazgatóság vezetője. A 713 elbontott épület helyén új házak épültek, két esetben viszont állnak a munkálatok, ugyanis visszaélések gyanúja miatt a rendőrség nyomozást folytat – teszi hozzá. A Beregben összesen 229-en jeleztek vásárlási szándékot, 189 épületet családok, hatot pedig önkormányzat nevére vásároltak meg a tulajdonviszonyok rendezetlensége miatt. Akik máshol építkeztek vagy vettek házat, leginkább azon a településen tették, ahol addig is éltek, néhányan viszont a körzet központjában, Vásárosnaményban telepedtek le, ahol több munkalehetőség van. Jó páran családegyesítés címén – a közigazgatási hivatal hozzájárulásával, egyetértésével – Budapesten és a Dunántúlon szerezhettek új ingatlant.
Márciusban a tiszai árvíz Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében leginkább Tarpán, Csarodán, Gulácson, Jándon, Tákoson, Vámosatyán és Gergelyiugornyán okozott nagy pusztítást. Tavasztól őszig a gergelyiugornyai Dávid Lajosékat épülő kétszintes házuk mögött, a szerszámoskamrában lehetett megtalálni. Százharminchat négyzetméteres vályogházuk hetven éve épült, s várták az új felhúzását, szemeikkel simogatták a növögető falakat. Mára elkészült a ház, ott pompázik a Tisza-parti turistaparadicsom havas főutcáján. Az új téglaépület 11,5 millió forintra lett felértékelve, s 15 évre jelzálogot tett rá az állam.
– Szeptember 31-re volt kiírva az átadás, addig a fiamnál laktam Tiszaviden, s gyakran látogattam a munkálatokat figyelemmel kísérő szerszámoskamrába beköltöző uramat – mondja Dávid Lajosné. – Örültünk, hogy jöhettünk és költözhettünk. Kisebb hibák vannak, a mozaiklap lerakásánál s az üvegezésnél – teszi hozzá, majd folytatja is: egy műszakis ember járja a házakat és felírja a hiányosságokat, amelyeket bizonyára pótolni fognak. – Lefújta a gázkéményünket a szél. Hát nem tudom, hogy hogyan lett felrakva… de nem panaszkodom, hiszen hellyel-közzel rendben vagyunk. Nagy a ház, de megszokjuk. Mit csinálhatnánk, örülünk, hogy fedél van a fejünk fölött.
– A gergelyiugornyai fürdőnél lakunk, mi kaptuk legelőbb a vizet. Éppen mondom anyjának, hogy ha megint kijön a víz, nem is tudom, mit csinálok – veszi át a szót egy vendégeskedő fiatalasszony, Nagy Elekné, akinek ölében ül a kislánya, Barbara. – Felújították a házunkat, megcsináltak mindent – szögezi le. Tufából épült a házunk, azért nem omlott össze – teszi hozzá magyarázatképpen. Aztán régi történéseket elevenít fel. – A hetvenes árvíz idején még lent, a fodrászüzletnél laktunk. Mivel az akkori árvíz elvitte a házunkat, a szüleim úgy döntöttek, hogy a település másik részén építkezünk. Most ez a ház kapta a vizet. Negyvenhatban és hetvenben nem volt támogatás a helyreállításra, most pedig igen – mondja.
– Az állam, a karitász, a Vöröskereszt nagyon sokat segített rajtunk. Aki az adományokra és a segítségre panaszkodik, az rosszindulatú ember – szögezi le Dávidné. Mint mondja, ötvenezer forint értékben lehetett gépet vásárolni, a konyhabútort is kapták, még eljöttek a munkások beszerelni is, de volt, aki gáztűzhelyet is kapott. – Aki akart, nyakig turkálhatott a ruhákban, zsákszámra hordhatta a pulóvereket. Rendszeresen kaptunk tésztát, konzervet is.
– Nem tudom, hogy hol van a cukorfogó, sok minden még zsákokban van – mondja restellkedve az asszony, amikor a gőzölgő kávét elém teszi. – Függönyöm még van, de a karnis nincs még odaszegelve, ezért nem tudom felrakni – teszi hozzá. – Ha erre jár, tessék ránk nézni, az öregekre – e szavakkal kísér ki az utcára.
Tákoson kormánytámogatásból felhúzott, gyönyörű, tornácos házak sorakoznak. – Milyen az új otthon? – kérdezem a hetvenkilenc éves Baráth Bélától, aki a portát sepri. – Márciusban a disznókat is felvetette a víz, s mivel nem hagytam itt az otthonomat, végül éjszaka, szinte erőszakkal vittek el a rendőrök. Itt a környéken minden vályogból volt, s kilencven százalékban újjáépítették a károsodott házakat. Hátul van három szoba meg egy nagy fogadó. Nehezen szokjuk, de minden új dolognál így van ezzel az ember. – Aztán beszélne, de beszélne még. Rohanunk, de megtudjuk tőle, hogy öt évig volt Szibériában, s negyven éve diktáló a református temetéseken.
Tarpán a nagy változáson, az újjáépített házakon kívül nem sok minden tanúskodik arról, hogy márciusban vízben állt szinte az egész falu. Megtudjuk, hogy a márciusi árvízben tönkrement töltéseket Tarpa és Gulács között, valamint a Túr bal partján, Sonkád határában már helyreállították. Egy helyi italkimérésben azt mondják az emberek, hogy jó lett volna, ha az egész falut elviszi a víz, mert akkor nem lennének viták. Tény az, hogy több, névvel vállalt bejelentés érkezett a katasztrófavédelemhez, majd a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitánysághoz arról, hogy a kárfelmérők megtévesztésére csalások történtek Tarpán. A feltételezések szerint egy család vízzel locsolgatta a Tisza által nem károsított vályogházát, hogy újat építsen számukra a kormány, egy másik család pedig egy nem lakott, károsodott ingatlanról állítja azt, hogy abban élt. A helyreállítás ugyanis csak a lakott ingatlanban történt károk esetén igényelhető. A házak újjáépítése már megkezdődött, de az ingatlan átadása és átvétele csak akkor történhet meg, ha a rendőrség lezárja az ügyet. A nyomozás kezdetekor leállították az építkezést. Állnak a falak, s az állagmegóvás érdekében a tetőt is rárakták az egyikre. A szakemberek szerint, ha nem lenne vita, egy-két hét alatt be lehetne fejezni azokat.
Veresné Csürke Erikát szerinte az utcában lejjebb lakó szomszédok jelentették fel. Befejezetlen házuk torzóként meredezik. Egy ismerősnél kaptak lakhatást egy egykori nyárikonyha-szerű épületben. – A környékbeli házakat is kár érte, miért lettünk volna mi kivételek – szögezi le az asszony. Elmondja, hogy a két, egymás mellett lakó utcabelivel apróbb nézeteltérések miatt nem volt jó a viszonyuk, ezért rágalmazhatták meg. Úgy véli, hogy a rendőrség még le nem járt nyomozását követően esetleg hosszú évekig tartó bírósági tárgyalások várnak rájuk. – Pedig mielőbb dűlőre kellene jutni, mert itt vagyunk egy hatéves gyermekkel – mondja sóhajtva. – Bontsa el az új házat a kormány, és hozza vissza a régit – mondja tehetetlenül. – Márciusban körbefogta a víz a házunkat, majd 24 ággal volt megtámasztva, hogy össze ne dőljön. Megkaptuk a bontási engedélyt, s az újjáépítésit is. Egyszer jött egy rendőrkocsi, hogy álljon le az építkezés, mert a feljelentők szerint itt nem is volt víz, mi locsolgattuk az alapot, s vertük a vakolatot. – Kérdésemre elmondja, hogy a katasztrófavédelmi szakemberek megkeresték őket, s meggyőződtek arról, hogy fűtött helyiségben élnek-e.
Csürkéék szomszédját, Szász Zoltánt már tanúként kihallgatták. – Nem láttam, hogy valamelyikük is vájta és locsolta a vakolatot – mondja röviden.
– Lényegében a mi kertünk végéig ért a víz. Azt mondják, hogy ők lerombolták a házat. Bár úgy lenne, hogy albérletet kellene fizetniük – mondja dühösen Vincze Lászlóné. Mikor megnyugszik, hozzáteszi: beszélnek összevissza, ki kit fizetett le, de bizonyíték nincsen. Vincze Lászlóné elmondja, hogy házuk kárát hétmillió forintra becsülték a műszakiak, a felújítás meg is történt. – Mások hét és fél milliós értékben új házat kaptak, nem értem, hogy hol van itt a különbség? – Egyébként ha látjuk, se vesszük észre ezeket. Nincsenek jóban az utcában senkivel sem, mert fűt-fát kiabálnak mindenkire.
Arrébb, a Kölcsey utcában egy ház előtt tábla. „Építették 23 munkanap alatt. Az alaptól a befejezésig, 2001. október 17-től november 10-ig.” Csokoládé Télapókat látni az új otthon ablaküvegei között.
A vakolás sok helyen még hiányzik a házak faláról, ugyanis mínusz öt fokig lehet ezt a műveletet elvégezni. Április végére a hibajegyzék szerinti hiányosságokat pótolni fogjuk – mondja a felvetett problémákkal kapcsolatban Istenes Sándor ezredes, a megyei katasztrófavédelmi igazgatóság parancsnoka. – Az emberek döntő többsége elégedett, olyanok viszont mindig lesznek, akik úgy érzik, hogy az ő házuk nem olyan jól sikerült, mint a szomszédé. Van, aki elégedetlen, mert úgy érzi, hogy új házat érdemelt volna, miközben csak helyreállítást kapott.
A közelmúltban svéd, ukrán, cseh, lengyel és francia diplomaták és katasztrófavédelmi szakemberek jártak a térségben. A megyéből elszármazottak egy kisbusszal körbejárták a Bereget, s elismeréssel szóltak az újjáépítésről. A Kárpátok eurórégió katasztrófavédelmi munkabizottsága is ellátogatott ide januárban. Ennyi összkomfortos lakás 50 év alatt nem épült itt, az adományokkal együtt mintegy ötvenmilliárd forint érkezett a megyébe.
A Kárpátokban, a Tisza vízgyűjtő területén már most három méternél magasabb a hó, s egy gyors tavaszi olvadás újra vészhelyzetet teremthet. Van egy régi mondás: Nagy hó, kis árvíz – kis hó, nagy árvíz. Tehát az olvadástól függ minden. Ha nappal olvad,
este fagy, akkor szépen lefolyik
a víz. De ki tudja, hogy most hogyan lesz?
***
JEGES VIZEK. A kormány tegnapi ülésén tájékozódott a Dunán és a Tiszán harminc éve nem tapasztalt jegesedésről. A szakemberek minden emberileg lehetséges intézkedést megtettek, a jégtörők mindenütt munkára készek, ha szükséges, akkor robbantják a jeget, aminek feltételeit biztosították. Borókai Gábor kormányszóvivő biztatónak nevezte, hogy a hazai folyókon alacsony a vízszint, a környező országok hegyeiben pedig a lehullott hó magassága sehol nem haladja meg az ilyenkor szokásos átlagot. A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság megszüntette az elsőfokú árvízvédelmi készültséget tegnap a Kraszna mentén, a fenyegető jéghelyzet miatt viszont figyelőszolgálatot rendelt el valamennyi Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei folyószakaszon. A Tiszán Tiszabecs és Milota között 100 méter hosszúságú, száz centiméter vastagságú jégtorlasz alakult ki. Jégtorlódás tapasztalható mintegy négy kilométeres hosszúságban Szatmárcseke és Nagyar között is, ahol egyméteres a jég vastagsága. A hőmérséklet emelkedése ellenére továbbra is készenlétben marad Baján a tíz hajóból álló dunai jégtörő flotta. Jelenleg a folyómeder egész vízfelületét 20-25 százalékban borítja jég. (Jezsó-MTI)
autós hír
Gombnyomásra sötétül a teteje, de nem csak ezért lehet szeretni ezt az olcsó családi SUV-ot
