Az euró és Laeken

Nem volt véletlen, hogy december közepén az Európai Unióban két jelentős esemény időpontja csaknem egybeesett. A belgiumi Laekenben megrendezték az Európai Tanács, azaz a 15 EU-tagország állam- és kormányfőinek soros csúcskonferenciáját, amely az unió esedékes reformjaival foglalkozott. Az EU polgárait azonban egy másik esemény hozta lázba. Megkezdődött a bankokban az új pénz, az euró érméinek eladása. Németországban a polgárok húsz márkáért egy kis plasztikzacskót vásárolhattak, amelyben ennek ellenértéke, 10,23 euró volt, aprópénzben.
Sok cég eurós pénzeszacskót adott alkalmazottainak és üzleti partnereinek karácsonyi ajándékként. Sőt, a német pénzügyminiszter is megkönnyítette ezt a lépést, mert adómentessé tette ezeknek a karácsonyi elajándékozását. December közepén az európai pénzügyi unió többi országában is megkezdték az eurós pénzérmék kis mennyiségben való kiadását. Hollandiában például az állam minden hat évnél idősebb állampolgárának egy 3,88 euró értékű pénzeszacskót ajándékozott. A kezdeti nagy érdeklődés és lelkesedés kihatott az euró árfolyamára is, ami keveset emelkedett is a dollárral szemben. Az átállás már önmagában véve egy rendkívül hatalmas szervezési feladat volt, mert eddig soha nem fordult elő, hogy 12 ország egyszerre térjen át egy új, közös pénzre. Most, hogy az emberek az eurót a kezükbe vehetik, megnövekedett a vele szembeni bizalom is. Ez különösen Németországban fontos tényező; a lakosság ugyanis azért vált meg oly nehezen a márkától, mert számukra ez a pénznem az ország háború utáni rendkívüli felemelkedésének, az úgynevezett német gazdasági csodának a kézzelfogható szimbóluma volt.
Az euróval szembeni bizalomra szükség is van, mert a világgazdaság konjunkturális kilátásai jelenleg nem a legkedvezőbbek. 2001 második felében a gazdasági növekedés világszerte visszaesett, és fokozatosan beletorkollott egy kezdődő receszszióba. Az idei gazdasági fejlődésről szakmai körökben elég különböző vélemények alakultak ki. Abban ugyan senki sem reménykedik, hogy néhány hónapon belül erőteljesebb gazdasági felemelkedés következik be, de az optimisták azon a véleményen vannak, hogy 2002 második felében a recesszió alábbhagy, és szerény növekedéssel lehet számolni. A neves müncheni gazdaságkutató intézet, az IFO előrejelzése szerint viszont az új esztendőben Németországban csak fél százalék körüli GDP-növekedéssel lehet számolni. Ám ez is csak akkor következik be, ha a világban nem jelentkeznek nagyobb politikai és gazdasági problémák, katasztrófák. Így, ha az olajárak nem emelkednek jelentősebben és nem lesznek számottevő háborús konfliktusok, amelyek nemcsak a konjunktúra kibontatkozását fékeznék, hanem a recessziót is csak felerősítenék. Az IFO reméli, hogy a konjunktúra 2002 második felében az USA-ban is erőre kap, s ezzel megnövekednek a beruházások és az exportlehetőségek. Németország számára nagy jelentőségű az Amerikai Egyesült Államok piaca, mert itt sokan veszik a német árukat, főleg a gépkocsikat. Tehát még optimista előrejelzések szerint is jó néhány előfeltételnek kell megvalósulnia, hogy a jelenlegi negatív gazdasági tendenciák megváltozzanak, és a világgazdaság ismét erőre kapjon. Az amerikai piacon már van néhány pozitív előjel; a konjunktúrabarométer két egymást követő hónapban emelkedett, a tavaly szeptember 11-i merénylet sokkhatásai pedig lassan gazdaságilag is eltűnnek. Viszont Japán a jelentős állami konjunktúraprogramok és a majdnem nulla ponton álló kamatok ellenére sem tudott úrrá lenni az évek óta tartó recesszión. Pillanatnyilag nincs is sok jele annak, hogy a felkelő nap országában rövid időn belül alapvetően megváltozzék a gazdasági helyzet, és tartósan pozitív irányba fejlődjék.
Az euróváltópénzek kibocsátása háttérbe szorította a Brüsszel Laeken városrészében lezajlott európai csúcskonferencia iránti érdeklődést, annak ellenére, hogy itt is jelentős kérdésekről volt szó. Az átlagember már sajnos hozzászokott ahhoz, hogy a brüsszeli döntési mechanizmusok és ezek eredményei – nem kis részben az információs politika hiányosságai miatt – bizonyos mértékig homályban maradnak. Ez azon is múlik, hogy jó néhány uniós nyilatkozat és tájékoztató áttekintéséhez gyakran jelentős szaktudásra és olvasottságra van szükség. Röviden szólva az unió ténykedése nem elég polgár közeli. Erre utal a csúcstalálkozó nyilatkozata is, amelyben kijelentik, hogy az unió intézményeit polgár közelivé kell tenni. A lakosság ugyan támogatja az Európai Unió célkitűzéseit, de a célok és a hétköznapi munka között nem mindig látnak összefüggést. Az unió intézményei túl merevek és nehézkesek, ezért ténykedésüknek eredményesebbnek és áttekinthetőbbnek kell lennie. Az EU polgárai úgy érzik, hogy a fejük felett döntenek, ezért a jelenleginél jobb, demokratikusabb ellenőrzést kívánnak.
Az emberek úgy látják, hogy az unió sok olyan területen is ténykedik, ahol a tagállamok és a helyi szervek jobb munkát tudnának végezni. Ezért a jövőben a feladatok elosztását az EU hatóságai és a tagországok között át kell gondolni és aszerint elosztani, hol lehet ezeket jobban elvégezni. Az egyes feladatok decentralizálásával az intézkedések is polgár közelivé válhatnak. Másrészt az uniónak is több lehetősége lesz más fontos központi feladatok elvégzésére. Ezzel kapcsolatban számtalan új kérdés és probléma merül fel, amelyekre a közeljövőben kell megoldást találni. Így tisztázni kell a nemzeti parlamentek kapcsolatait a brüsszeli bizottsággal. Az európai alkotmány kérdése is a levegőben lóg. Hosszú évek óta folyik a vita arról, hogy az unió szövetségi állam legyen vagy államszövetség, avagy a kettőnek a keveréke vagy éppen egészen más. Az erről való újabb vitát Joschka Fischer német külügyminiszter híres berlini beszéde tette aktuálissá. Fischer Európa jövőjét a nemzetállamok szövetségében látja.
Mindezek látszólag elvont jogi kérdéseknek tűnnek, de a megoldásuk nélkül egy kibővített EU nem tud hatékonyan működni. A laekeni csúcstalálkozó ezért egy 104 tagú szervezetet – konventet – hozott létre, ahová a brüsszeli bizottság, az Európai Parlament, a tagállamok parlamentjei és a kandidátus országok is küldenek megbízottakat. A tagjelölteknek egyelőre azonban nem lesz itt döntési joguk. A konvent szó a francia forradalom heves vitáira vagy kolostorok csendjére és elmélyült munkájára emlékeztet. Talán lesz mindkettőből valami ebben az egy évig ülésező gyülekezetben.
Az EU a konvent elnökévé a 75 éves Valéry Giscard d’Estaing volt francia államelnököt nevezte ki. Az alelnökök – Amato volt olasz és Dehaene volt belga miniszterelnök – sem a legfiatalabbak. Remélhetőleg annál dinamikusabban vezetik a konventet, amelynek 2003 nyaráig kell az alapvető reformjavaslatokat felmutatnia. Tehát még az új tagok felvétele előtt. A laekeni csúcstalálkozó megerősítette a brüsszeli bizottság éves jelentését a kibővítésről, amelyben 2004-ben tíz jelölt, köztük Magyarország felvételét javasolják az unióba. Brüszszel malmai lassan őrölnek, de ez alkalommal remélhetőleg sikerül a kitűzött célokat elérni.
A szerző közgazdász (München)