Balkáni remények és kérdőjelek

A délszláv térség államai olyan súlyos gondokat cipeltek át az új esztendőbe, hogy megoldásukhoz biztosan nem lesz elegendő az előttünk álló 363 nap. Pedig valamennyi ország lakossága úgy érzi, hogy a 2002. évben lábalnak csak ki igazán az évtizedes válságból. Hiszen a mögöttünk levő év tett pontot a krízisre azzal, hogy letartóztatták (április 1.) és kiadták (június 28.) Milosevicset, aki elindítója és főszereplője volt a balkáni véres tragédiának, s akinek neve a délszláv válság „védjegyévé” vált. Milosevics még így – a rácsok mögött – is politikai feszültséget gerjeszt, mint maga a hágai törvényszékkel való együttműködés kérdése is.
Várhatóan ez az év hozza meg a Szerbiában menedékre lelt hágai vádlottak kiszolgáltatását a törvényszéknek. Különben Belgrád nem számíthat a nemzetközi közösség jóindulatára. Anélkül pedig nem oldhatja meg súlyos – polgárait már a legközvetlenebbül érintő – gazdasági gondjait.
Ebben az évben dől el, hogy ki a szerbiai kormánykoalíción, a DOS-on belüli hatalmi harc győztese. A választásokat követelő Kostunica jugoszláv elnök és az idő előtti megmérettetést ellenző Djindjics szerb kormányfő újévi üzenetei is az általuk vezetett politikai táborok ellentéteit tükrözték. Ám eredményekről is beszéltek mindketten. Djindjics szerint a legnagyobb siker a gazdasági stabilitás megőrzése, Kostunica szerint pedig a nemzetközi közösségbe való visszatérés.
Ebben az esztendőben dől el, hogy együtt marad-e Szerbia és Montenegró. Február végéig kellene kiderülnie, hogy lesz-e, s ha igen, milyen lesz a föderáció. Május végéig tervezik megtartani a népszavazást a kis köztársaság státusáról. S ez az elnökválasztások éve is Crna Gorában. Ám a szövetség sorsának kérdése valószínűleg nem oldódik meg ilyen gyorsan.
A koszovói kérdés még kevésbé. Míg Montenegró esetében senki sem tart veszélyes kiéleződéstől, Koszovó esetében ezt a lehetőséget nem lehet teljesen kizárni, mint ahogy Macedónia esetében sem. Annyi bizonyos, hogy a koszovói albán vezetőség folytatja a politikai küzdelmet a „köztársaság” nemzetközi elismertetéséért. Így fejezték be az óévet, így kezdték az újat. S várhatóan a következőket is, mert a széles körű jogokkal – már-már államisággal – felruházott tartomány az idén nem válik nemzetközi szubjektummá.
S a Vajdaság? Polgárai joggal várják ettől az évtől az autonómia visszaállítását, s egyúttal választ, hogy mennyit ér ez az autonómia. (A magyar autonómia pedig egy jobb esztendőre vár.)
A macedóniai etnikai konfliktus tartós rendezésére sem futja ebből az évből, mert a többségi nemzet még mindig nem látta be, hogy sorsa attól függ, megadja-e az albán kisebbségnek a jogait. Bosznia-Hercegovina pedig fokozatosan növi ki az országot megosztó „daytoni állapotot”, amely viszont a háborúból segítette ki annak idején. E folyamatot sem hónapokban mérik.