Dávid Ibolya és az indexgörbe

A Népszabadság december 31-i számának ötödik oldalán szinte harsog a friss szenzáció: csökkent Dávid Ibolya előnye. A Szonda Ipsos vizsgálódásai ugyanis azt mutatták ki, hogy az MDF elnökének népszerűségi indexe már „csak” 66 százalékon áll, és bár ezzel még mindig ő a legkedveltebb politikus, a tavalyi 75 százalékhoz képest ez bizony jelentős visszaesés. A csökkenés az utóbbi két hónapban következett be, és a tényleges okot sem nehéz kitalálni: az MDF és a Fidesz megállapodása a két párt közös választási listájáról. Amióta ez bekerült a köztudatba, a legrafináltabb statisztikai bűvészmutatványokkal sem sikerült kimutatni, hogy az MSZP a legnépszerűbb párt és a választások fő esélyese. Mi több, az MDF tagsága még azt a szívességet sem tette meg a baloldalnak, hogy legalább egy kicsit tiltakozzék a közös lista ellen; csupán egy-két „bozótharcos” akadt, aki a baloldali lapok levelezési rovataiba beküldött sirámaival vagy egy teljesen nevetséges alkotmánybírósági beadvánnyal megpróbált „keresztbe tenni” Antall József és Dávid Ibolya pártjának.
Hogyan is kezeljük hát azt az állítást, hogy az igazságügy-miniszter elvesztette híveinek egy részét október óta? Igaz-e, hogy a korábbi különutas politikát felváltó együttműködés a többi jobbközép erővel ellenszenvessé tette a személyét a társadalom bizonyos köreiben? Nos, azok körében, akik az önállóan induló MDF 4,99 százalékos választási eredményében reménykedtek, valóban megrendülhetett a Dávid Ibolyába vetett hit. Azokat, akik szerint a legtermészetesebb dolog, hogy az 1956-os forradalom emlékére megrendezett ünnepségeken volt MSZMP KB-tagok is megjelenhetnek, és ez ellen csakis a csőcselék tiltakozhat, szintén joggal irritálhatta a miniszter asszony ez ügyben tett parlamenti nyilatkozata. Mint ahogy azok is elfordulhattak Dávid Ibolyától, akik szerint egy nőnek kötelező önálló véleményt formálnia egy olyan futballügyben, amelyben még Bognár László és Farkasházy Tivadar is egységfrontba tömörült. Nem beszélve Várszegi Gáborról, aki azért ért a focihoz valamelyest, és néhány napja lazított a két klub közötti tulajdonosi összefonódáson, felfogva, hogy a magyar futballtársadalom arculcsapása az, ha az MTK tulajdonosa a Ferencvárost is birtokolja. Dávid Ibolya bűne mindössze az volt ebben a botrányban, hogy nem akart prejudikatív nyilatkozatot tenni egy olyan Bognár László-kijelentés kapcsán, amelyről azóta a II. és III. Kerületi Bíróság elsőfokú ítélete is kimondta, hogy hamis az a Népszabadságban megfogalmazott vád, amely szerint egy népcsoport elleni gyűlöletkeltés volt a képviselő fő célja.
Ez az a néhány apróság, ami az igazságügy-miniszter ellen felhozható, és, mint már elhangzott, aligha ezek a tényleges okok, a jobbközép szavazók rokonszenvén ezek nem sokat változtattak. Az viszont várható, hogy a napilapok egy részében rövidesen akcióba lendül Kéri László és Ágh Attila, hogy terjedelmes elemzésekben fejtsék ki Dávid Ibolya „hanyatlásának” fő okait, valószínűleg egy-két Szabó Iván-nagyinterjú is készülőben van már.
Végezetül még egy kérdés: vajon mi történik, ha a csökkenés tartós lesz, s a miniszter asszony esetleg elveszti az első helyet? Nos, akkor Mádl Ferenc vagy Martonyi János kerülne az élre, esetleg az az Orbán Viktor, aki a miniszterelnöki alkalmasságot firtató felmérés szerint toronymagasan vezet, maga mögé utasítva az MSZP leggyengébb láncszemét, Medgyessy Pétert is.