Gyakorlati képzés a műegyetemen

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (BME) út- és vasútépítési, a hidak és szerkezetek, valamint a geotechnika tanszék foglalkozik a hallgatók útépítéssel kapcsolatos ismereteinek oktatásával. Ambrus Kálmán egyetemi adjunktust többek között az út- és vasútépítési tanszék útépítési laboratóriumában folyó gyakorlati képzésről kérdeztük.

Ambrus Kálmán az egyetem útépítési laboratóriumának munkájáról elmondja: azokat a hallgatókat oktatják, akik az építőmérnöki kar úgynevezett infrastruktúra szakán tanulnak, és az út-, víz- és mélyépítési szakirányt választották. Ezek a hallgatók az útpályaszerkezetek elemeinek tervezéséről, technológiai megoldásairól és kivitelezési ismereteiről szóló előadások után negyedévesként laboratóriumi gyakorlaton vesznek részt. Ezen a szakon egy mintatanterv szerint haladva a diákok a megfelelő ismereteket tudják elsajátítani. Emellett az egyetemen bevezetett kreditrendszer értelmében válaszhatnak egyéb, őket érdeklő tantárgyakat is.
– A közlekedési létesítmények pályaszerkezetei nevet viselő tantárgy mintatanterve az út- és vasútépítési ismereteket egyaránt tartalmazza – jelzi az adjunktus. A hallgatók a tanszéki laborban ehhez a tárgyhoz kapcsolódó, félévente háromszor ötórás gyakorlaton vesznek részt. Többek között azt a technológiai folyamatot sajátítják el, amikor egy aszfaltkeverék a tervezéstől a gyártónak történő átadásáig eljut. A műegyetemen több hasonló laboratórium van. Ebben elsősorban a bitumenes keverékek vizsgálataival foglalkoznak, évente átlagosan negyven hallgató vesz részt a gyakorlatokon.
Ambrus Kálmán kiemeli: a hallgatók a laborban megtanulják azt az aszfaltkeverési eljárást, amelyet az iparban is alkalmaznak. A keverék optimális tulajdonságainak kialakítása mellett arra is ügyelnek, hogy az hosszú élettartalmú legyen. Megjegyzi azonban, hogy a hagyományos tervezési eljárás a keverék összetételének megtervezését ugyan lehetővé teszi, de nem nyújt elég információt a termék tulajdonságairól. Ezért a hallgatók a gyakorlat során azokat a korszerű aszfalttechnológiai eljárásokat is megismerik, amelyekkel a termékek teljesítőképessége (fáradási, meleg-, illetve hidegviselkedési tulajdonságaik) megvizsgálhatók, és ezáltal javíthatók.
A végzősök építőmérnök diplomát kapnak, amellyel a tervezéstől a kivitelezésen, beruházáson keresztül bármelyik szakterületen el tudnak helyezkedni. A laboratórium folyamatosan nyomon követi a külföldi vizsgálati rendszerek fejlődését, és igyekszik azokat bevezetni a hazai gyakorlatba is. Megemlíti, hogy az oktatási tevékenység mellett akkreditált laboratóriumként is működnek. Ambrus Kálmán szerint szakmai megbecsülésükre utal, hogy a Betonút Rt. az autópálya- program indulásakor az egyetem építőmérnöki karát kereste meg, hogy az intézmény technológiai tudásbázisát a legjobb minőség elérése érdekében bocsássa rendelkezésükre. Az építőmérnöki karon három tanszék végzi az említett technológiai fejlesztéseket. A geotechnika a földművekkel, a hidak és szerkezetek tanszék a műtárgyakkal, az út és vasútépítési tanszék pedig az építőanyagok tanszék segítségével a cementes, illetve az aszfaltos burkolatok vizsgálatával foglalkozik. Jelenleg az M3-as és az M7-es autópálya ellenőrző vizsgálataiban, a technológiai tanácsadásban vesznek részt. Ez azt jelenti, hogy a keverékek összetételének tervezésénél a lehető legjobb mechanikai tulajdonságokkal bíró és rendelkezésre álló anyagokat javasolják a kivitelezőknek. Szakmai tanácsot adnak például arra, hogy adott talajviszonyok között miként lehet biztosítani az autópálya megfelelő teherbírását. Az M3-as autópályánál talajmechanikai tanácsadást végeztek és a műtárgyaknál a különleges megoldási lehetőségekre hívták fel a figyelmet. Ezek alapozásánál a legjobb technológiák kiválasztásában segítettek, az M7-es jobb oldali pályaszakaszánál aszfalttechnológiai kérdések is felmerültek. Ilyenekre volt szükség az egyes rétegek és az egymás mellé épített aszfaltsávok úgynevezett együttdolgozásának biztonságos megoldásához. Emellett azoknak a keverékeknek kellett a megfelelő összetételét kiválasztani, amelyek a beépíthetőséget és a hosszú élettartamot egyaránt biztosítani tudják.
A kar laboratóriumai az építéskor kontrollvizsgálatot is végeznek, a beépített anyagok 5-10 százalékából mintát vesznek és megvizsgálják azokat.
Ambrus Kálmán megjegyzi: a műegyetemtől függetlenek az építkezésnél található laboratóriumok, amelyek közvetlenül a gyártáskor, illetve a beépítéskor és azt követően vizsgálják az anyagok minőségét és tulajdonságait. Ezek a tervhez csatolt minőségi dokumentáció alapján dolgoznak. Az egyetemi laborok munkatársai viszont véletlenszerűen vesznek mintát, ezáltal a minőség mellett ellenőrzik a helyszíni laboratóriumok munkáját is.