Gyula evangéliuma

Horn Gyula nyilatkozott valamelyik este a rádióban, hála Istennek nem hallottam, másodkézből érkezett a hír, de én azt sem tenném ki a mikulásos cipőmbe. Azt mondta a nyilatkozó ember, hogy fejezze már be a Magyar Katolikus Egyház a hívők háborgatását, ne folyjon bele a politikába, maradjon csak a szószéken, illetőleg igya a misebort.
Lépjünk most túl azon, hogy Horn nyilatkozónak nagyjából annyi köze van a katolikus egyházhoz, mint Szép Fülöpnek Cicciolinához, vagy Oszama bin Ladenhez. Horn Gyula azért beszél, mert ez az ő pártfeladata. Most éppen a katolikus egyházba kell belerúgnia az obsitos kormányfőnek, ezt szignálta ki neki a szegfűközpont, menj ki, Gyula, a klerikális terepre, néz körül nyitott szemmel, tedd helyre a papságot és a hívőket, aztán nyomás haza, de semmi kocsma, semmi vodkázás…
Nem mondtam még, a rendkívüli ember azt is nyilatkozta a rádiónak, hogy hírei szerint a hazai katolikus papság csak akkor oldja fel bűnei alól híveit, ha azok megígérik, hogy a Fideszre szavaznak tavasszal.
Remetehegyi Horn Gyula minden jel szerint napi kapcsolatban áll a katolikus gyülekezettel, ahonnét lelkesen tájékoztatják a hívők hogylétéről, amit aztán ő alkalmas időben kiértékel, elemez, meditál rajta keveset, majd adja tovább a hírt, mint síkfutó a váltóbotot.
Nem lennék meglepve, ha Horn Gyula (nagyon jópofa ember, csak úgy dőlnek tőle Kőbánya alsón a nyugdíjasok) pünkösd környékén beíratkozna a premontreiekhez, esetleg felvételét kérné Rómába a svájci gárdához.
Minden húron játszik ez a Gyula – bár sokak szerint egy húron pendül (az sincs felhangolva). Innen nézve egyébként mindegy. Tíz miatyánknyira van a valóságtól. A Bibliától fényévnyire. Ámen.