Kacsavacsora

Fölösleges számolgatni, a világon biztosan kínai étteremből van a legtöbb. Sanghajtól a San Franciscó-i Chinatownig, Bukaresttől Lisszabonig százezernyi nagy- és kisvárosban található a mindenütt ugyanazon a korallpiros alapon aranysárga betűkkel és pingponglabdaszemű műanyag sárkánnyal megjelölt étkezőhely. Egyet láttál, mindet láttad. Nálunk is hasonló a helyzet, érdemes volna valakinek összeszámlálni, hány kínai vendéglő és gyorsbüfé van csak Budapesten, azt úgysem tudja senki, hányan vannak a kínaiak Magyarországon.
Hol van már az a szenzáció, amikor megnyílt az első kínai étterem a „Népköztársaság” útján, majd évek múlva a második a Gresham-házban, a Vörös Sárkány konkurenciájaként. (Már a neve sem jut eszembe.) Manapság az a fontos, ha valamelyikről az a hír járja: jó hely, jót és olcsón lehet enni. Ilyen a Moszkva téri Ping étterem. „A konyhafőnök korábban az ötcsillagos pekingi Vocsou étterem főszakácsa volt” – olvasható a kirakati étlap fölött, na ezt jó tudni, ha egy magyar vállalkozó vendéglőt nyit Kínában, feltétlen írjon ki valami hasonlót!
A főszakács azonban tényleg jól dolgozik. Az obligát csipős-savanyú zöldségleves kitűnő, a tenger gyümölcseit bőven tartalmazó másik levesbe is csak egy kis szójaszósz kívánkozik. Az étlap olvasmányszámba megy, kétszáznál is több tétel sorakozik rajta: tizenöt féle előétel, külön-külön tucatnyi sertés-, csirke- és marhahúsfogás, hal-, tintahal- és rákmenük. Csak a különlegességek rovatában 18 féle ajánlat olvasható. Választásunk a „szárazra sült marhahúscsíkokra” esik, kár lett volna megijedni a nevétől, a hús úgy van kívülről ropogósra sütve, hogy belül puha és szaftos. A zöldségköret példásan gazdag és ízletes, nem takarékoskodtak az ínyencfalatnak számító fafülgombával sem. Telitalálatnak mégis a kacsa bizonyult. A pontosan 12 féle módon elkészített kacsafogás közül – a készséges pincér tanácsát megszívlelve – a csúsztatott csípős verziót választottuk, és jól jártunk vele. A jó magyar ropogós kacsasült semmihez sem hasonlító, friss húsos töpörtyűre emlékeztető zamata elegyedik az egzotikusan pikáns, fűszeres-erőspaprikás-szójás ízekkel. Remekül sikerült randevú Kelet és Nyugat között. A Ping világhíres szakácsa tehát jól szerepelt ezen az estén, és ha nem vagyunk túl szigorúak, akkor az egész étterem megérdemli a dicséretet. A felszolgálás udvarias és korrekt, az árak nagyon barátiak. Jó nevű magyar borok szerepelnek az italjegyzéken, és ha a sörök közt feltüntetett Tsing Tao sör is kapható lett volna, könnyen a Mennyei Béke terévé változhatott volna a „Moszkva Kálmán” tér erre az estére. (A Ping szó békességet, nyugalmat jelent, a Tsing Tao pedig az egyetlen egykori kínai német gyarmat máig fennmaradt hagyománya, egy egészen kitűnő, és világszerte ismert sör formájában.)
Kifelé jövet rutinszerűen zsebrevágtuk az ingyenes budapesti heti programfüzetet. A hirdetett vendéglátóhelyek jegyzékét éppen a Ping étterem (dicsérő) kritikája vezeti be. Ez nem lehet puszta véletlen.
PRIVÁT ÚR