Csicseri Bors, azaz Ágai Adolf (1836–1916) bravúros szerkesztői képessége az ezernyolcszázas évek Budájának olvasóközönsége előtt bontakozott ki. Ágai ebben az időben Forgó bácsi néven a Kis Lapot is szerkesztette, ám politikai élclapja, a Borsszem Jankó jóval nagyobb közérdeklődésnek örvendett. A szerkesztőt Andrássy Gyula miniszterelnök megbízásából Ludassy Mór sajtófőnök kérte fel 1867-ben a kormánypárti fórum élére. A lap címét is Andrássy gróf adta a népmesei figura zempléni neve nyomán.
Ágai gyermekként Arany János tanítványa volt, majd hoszszabb időt töltött külföldön, végül pedig Pesten telepedett le. Két szóval jellemezte élclapszerkesztői tevékenységét: „törülni és nyírni”. Szerzői gyakran megorroltak rá, hiszen a beküldött kéziratokat kivétel nélkül negyedére csökkentette, úgy, hogy csak a legkarakterisztikusabb, legfrappánsabb mondatokat hagyta a szövegben. A szerkesztő lapjában az ország politikai eseményeinek és a képviselők beszédeinek csak azt a részét emelte ki, amelyben jól kitűnt az emberi gyengeség.
A munkatársakat részben saját ismeretségi köréből válogatta ki, részben a Kávéforrás-kör tagjai alkották a gárdát. A Bors-szem Jankót 1870-ig ez az úgynevezett írói consortium irányította. Az első szám szerzői: Vas Gereben, Gyulai Pál, Maszák Hugó és Kecskeméthy Aurél volt, a címlapot pedig a bécsi Franz Kollarz rajzolta. A további számokat a „szerkesztőség tagjai”, vagyis a már említett baráti társaság válogatta össze. Hetente többször a Kávéforrásban, hétfőnként pedig Ágainál gyűltek össze,
és közösen szemezgettek az aktuális hírekből, az olvasói levelekből és természetesen saját publikációikból.
Az alig húsz-huszonkét éves polgári értelmiségi kör tagjai között találjuk még Berczik Árpád színműírót, Dóczy Lajos drámaírót és műfordítót, vagy az esszéíró Asbóth Jánost. Rendszeresen csak Berczik, Dóczy, Ágai és Hevesi Lajos írt a lapba, aki akkor már a Bolond Miskában élclapíróként bemutatkozott. Az első két évfolyamban Dóczy politikai vezérverseket írt, Rákosi Jenő a deákos hangvételű verseket jegyezte, Hevesi pedig a „kulturális rovatot” vezette. A karikatúrákat a cseh Karel Klict rajzolta eleinte, aki elsősorban portrérajzoló tehetségével tűnt ki, így állandó címlap helyett eleinte arcképekkel jelent meg a lap.
Árvai a Borsszem Jankó hasábjain több fiktív figurát is megteremtett és népszerűvé tett, akiket a társadalom különböző alakjainak karikírozására használt fel. Így 1869-ben jelent meg „Kospallaghi Ambrus uram ő kigyelme…, kit peres ügyei még mindig Pesten tartanak” és aki „anyjának ékesen megírja, mit tapasztalt ebben a Sodomában.” Őt Suttyomberky Dárius, majd 1873-tól Titán Laczi követett. Az úgynevezett címlapi oldalakon 1872-től politikai hovatartozástól függetlenül közöltek portrékat: a közélet minden neves alakja, sőt külföldi államférfiak is megjelentek itt. A közélet személyiségei presztízskérdésnek tekintették, hogy feltűnhetnek-e Ágai neves arcképcsarnokában.
Iskolakezdés háborúban. Ukrajnában nagy teher nehezedik a szülőkre
