Magyarországon a reklámipar bevételei a múlt évben mintegy 16 százalékkal növekedtek, ám az utóbbi évekhez viszonyítva annak dinamizmusa lassul. A klasszikus reklámbevételek évente mintegy nettó 115 milliárd forintot tesznek ki, míg összességében a PR-ral, a direkt marketinggel és a rendezvényszervezéssel ez az összeg elérheti a 200 milliárd forintot – mondta Takács Ildikó. Hozzátette: hazánkban megfigyelhető, hogy a marketing-kommunikációs szakmában a klasszikus reklám némileg visszaesett, ugyanakkor a PR szerepe rendkívüli mértékben felerősödött. A reklámipar érzékenyen reagál a gazdasági eseményekre, s hűen tükrözi annak állapotát. Ezt támasztja alá az Egyesült Államok példája is, ahol a gazdaság gyengélkedése miatt a reklámbevételek 25–30 százalékkal estek vissza. Európában a csökkenés 10–15 százalékos.
Magyarországon a világ jelentős multinacionális vállalatainak többsége megtelepedett. A reklámbevételek növekedését korábban elősegítette, hogy az újonnan piacra lépők jelentős összegeket fordítottak saját maguk és termékeik megismertetésére. Serényi János szerint a jövőben a növekedést biztosítani fogja, hogy vannak még hazánkban olyan ágazatok, amelyek a nemzetközi tendenciákhoz képest keveset költenek reklámra. Ilyen például a turizmus. Takács Ildikó erre a gondolatra reagálva megjegyezte: valóban nagy lehetőségek vannak a turisztikai ágazat fejlesztésében. Ennek egyik szegmense különösen nagy jövő előtt áll, ha megfelelő infrastruktúrát és pénzt szánnak rá. Ez pedig a konferenciaturizmus, amelynek résztvevői az átlagturista által elköltött pénz többszörösét hagyják ott, ahol megszállnak. A lehetőségek kiaknázásával komoly lépéseket lehet tenni a minőségi turizmus irányába. Bécs és más nyugat-európai városok még meglévő, több évtizedes előnyét Magyarország adottságaival, a magyar vendégszeretettel és a jó szervezőkészséggel le lehet dolgozni. Takács Ildikó ismertette, hogy a reklámszakma 1988 óta szajkózza, mennyire fontos a kedvező országimázs kialakítása és prezentálása. Véleménye szerint erre azért is szükség van, mert kis ország vagyunk, s a pozitívumok bemutatásának ez egy kiváló módszere.
Serényi János a reklámbevételekkel kapcsolatban kiemelte: Nyugat-Európában – és azon belül leginkább Németországban – az egyik legnagyobb reklámköltő a média, hiszen olvasót, nézőt, hallgatót, valamint hirdetőt kell toboroznia. A szakember szerint ez a folyamat a jövőben Magyarországon is tetten érhető lesz, ami pedig az ügynökségek eredményességét tovább javítja majd. Takács Ildikó rámutatott: a reklámszakmát vegyesen ítéli meg a média. Véleménye szerint azonban egymásra- utaltság van a reklámipar és a média között, s jó úton járnak abban, hogy megértessék magukat s megértsék egymást.
Tapasztalatait ismertetve az alelnök elmondta: a rendszerváltás idején a multinacionális cégek többsége a magyar szakemberekre tette le a voksát, és őket alkalmazta, hiszen azok piacismerete és szakmai képzettsége kiváló. A külföldi menedzserek viszont nehezen tudják megszokni az itteni, nem jobb, nem rosszabb, hanem más munkamódszereket, illetve kapcsolatokkal sem rendelkeznek. Egyébként, akik bizalmat és lehetőséget kaptak a multiktól, azok többsége mára már nemzetközileg meghatározó, jó nevű, elismert szakemberré vált. A hazai piac százat meghaladó reklámügynöksége közül 25–27 a domináns, melyből 15 multinacionális vállalat. Örvendetes viszont, hogy a piacmeghatározók között vannak teljes mértékben magyar tulajdonú cégek is. Serényi János úgy gondolja, az még kérdéses, hogy ezek a vállalkozások a jövőben milyen új lehetőségeket tudnak kihasználni az országhatáron túli terjeszkedésben. Igaz, már ma is akad olyan magyar társaság, amelyik sikeresen van jelen a környező országokban.
A magyar szakembereknek számos nemzetközi bemutatkozásra is nyílik lehetősége. Például rövidesen elkészül az a magyar koncepción alapuló reklámfilm, amelyet az egyik multinacionális vállalat rendelt meg, s melyet az egész világon sugározni fognak. Takács Ildikó aláhúzta: ha valaki a reklám világában körbenéz, azzal szembesül, hogy nincs olyan hely, ahol ne élne és ne dolgozna magyar szakember. Ez pedig azt mutatja, nem mi mondjuk magunkról, hogy jók vagyunk, hanem azt a világ ismeri el. Példaként – többek között – a Young & Rubicam-et említette, ahol a legmagasabb beosztásban lévő kreatív igazgató is magyar származású, de találni magyar kreatív igazgatót Brazíliában, Argentínában és Kanadában is.
Serényi János aláhúzta: korábban kevésbé becsülték meg hazánkban a szakembereket, s a reklámipart kiszolgálónak tekintették, mintsem tanácsadónak. Napjaink egyik legnagyobb változása ennek megítélésében van. Takács Ildikó viszont azt hangsúlyozta, hogy az utóbbi 11 év alatt felértékelődött a kommunikációs szakma, s ma már az egyik legerősebb és a legösszetartóbb. Oktatása rendkívül magas színvonalú Magyarországon, s felzárkózott az európai és tengerentúli képzés nívójához. Ennek miértje, hogy az oktatás felismerte: a reklámszakembereket nemcsak elméleti szinten, hanem a gyakorlatban is képezni kell. Takács Ildikó úgy gondolja, hogy őrségváltás van a szakmában, hiszen rendkívül sok – két-három nyelvet beszélő, diplomás – fiatal mutatja meg tehetségét. A két szakember egybehangzóan állította, a fiatalok előtt korlátlan lehetőségek állnak.
A globális reklám helyi alkalmazásáról szólva a Reklám Világszövetség alelnöke megjegyezte: a szakmában komoly viták vannak arról, mennyire lehet hatékony a globális reklám egy helyi piacon. Ugyanis ami az egyik országban siker, az a másikban nem az; amin az egyik helyen mosolyognak, a másikon kevésbé. Ezért a nemzetiségek eltérő habitusát is figyelembe kell venni. Serényi János hangsúlyozta: a globális reklámmal együtt kell élnünk. Egy külföldi világsztárt helyi, lokális reklámpiaci szinten megfizetni lehetetlen. Megfigyelhető azonban, hogy a reklámokban nem a globális „konfekciót” alkalmazzák, hanem egyedi, a helyi anyagi és társadalmi viszonyokat, szokásokat figyelembe vevő alkotásokat készítenek.
Arra a kérdésre, hogy mi „fáj” a szakmának, Takács Ildikó ekképpen válaszolt: a törvényi szabályozás egy picit visszaszorította a reklámipart, s a dohánytermékek reklámjának teljes tilalmát gyorsnak érzik. Ez a döntés a média zsebéből hárommilliárd forintot vett ki. A nyelvtörvénnyel – miszerint a külföldi feliratok mellett a magyarnak is szerepelnie kell – kapcsolatban is voltak problémáik, de azok megoldódtak.
A kommunikációs kamara megalakítását firtató kérdésre adott válaszában kifejtette, hogy annak létrehozásában egyetért a szakma, hiszen ez lesz a hatalommal való párbeszéd egyenes útja. „Az ugyanis, hogy a hatalom jelenleg tárgyal a különböző szakmai szövetségeinkkel, gesztus, ha viszont van egy kamara, akkor az kötelező gyakorlat” – tette hozzá Takács Ildikó. Mint mondta: ennek szervezését már az idén megkezdik. Létrehozása legalább két évet vesz majd igénybe, hiszen számos parlamenti döntésre is szükség lesz hozzá.
A politikai reklámról szólva az alelnök megjegyezte: azzal külön arra szakosodott ügynökségeknek kell foglalkozni. A politika éppen olyan áru, mint a mosópor, ezért azt komolyan felépített, profi stratégiával igenis reklámozni kell. Magyarország kis ország, ezért egy nemzetközi reklámügynökség nehezen foglalkozhat politikával is, ugyanis akkor a másik oldal szimpátiáját és annak megbízását is elveszítheti. A szakma pártatlanságát bizonyítja, hogy a kormányváltások után sosem sérült a reklámipar, s egysége megmaradt.
Ferencváros
Robbie Keane: Ha ez nem motiváció nekünk, akkor nem tudom, hogy mi
