Sebek

Aprócska ez a pénztárosnő, vörös haja alól érből patakká duzzad a vér. Még nem hiszi el, hogy mindez itt és most vele fordul elő, tétován mozdítja a karját, keze nadrágzsebében motoz, azután papír zsebkendőjével maszatol a homlokán a fél centi mély, hosszú, nyitott seb körül.
Megélénkül a hajnali élelmiszerüzlet, jól megtermett, fehér és barna köpenyes férfiak indulnak el nehéz léptekkel. Hamar eltökélt, kérlelhetetlen csapattá csürhésednek, s tudják, most megfizetnek mindenért. Mert adósok a korai kelésekért, az éhbérért átdolgozott ünnepekért, a vevők akadékoskodásaiért és minden egyes polcról levert, széttört üveg borért.
Csak toporog a félnótás támadó, menekülni nincs kedve. Arca olyan, akár a frissen sült cipó: vörös és gömbölyű. Barna gombszemei némi zavarról árulkodnak. Maga sem érti, miért ragadta meg az aprócska kasszásnő vörös haját, s miért ütötte fejét a vasajtó élébe. Láthatóan nem bánta meg a dolgot, dacosan egyenesíti a hátát, igaza biztos tudatában.
Közben vészesen fogynak a méterek az arca és a szilaj férfiak ökle között. Állja az első ütést, azután a többit, míg a csapat minden tagja kipróbálja rajta erejét. Mielőtt elesne, belekarolnak két oldalról, sópöttyös cipője orra alig éri a
talajt, úgy viszik. Bentről, az ajtó mögül még hallatszik a
nyöszörgése.
Eladónő kapja a mobilját, fejből tudja a számot, hívja az akciósokat, jó ismerősként üdvözli őket. Pár perc és itt vannak, fordul munkatársai és a bámész vásárlók felé a bennfentesek örök nyugalmával. Valami fogyasztásra serkentő könnyű, mézédes slágerféle duruzsol a plafonra akasztott hangszórókból. Alig halljuk, elnyomják az éjszaka hangjai. Itt most mindenki tudja és teszi a dolgát. A férfiak vernek, az asszonyok intézkednek. Odakint autó csikorog, a kijáraton rontanak be a férfiak. Vállukon bőrkabát feszül, hajuk centis, ajkuk keskeny és vértelen. Rendőrök, alaposan kiképezték őket az ilyen esetekre. Pofozzák, ütik a félnótást, úgy, hogy fájjon, nyoma ne maradjon. Bilincsben viszik el. Újra csattognak a pénztárgépek, gyorsan fogy a sor.
Kint még alszik a város. Pest és Buda, a két buja szerető szorosan öleli egymást. Rajtuk nyílt seb: a Duna.