Semmi sem szent

Felmérést ugyan nem végeztek a szomszédos országok magyarjai körében az MSZP támogatottságáról, mégis megkockáztatom: egy határon túli próbavoksoláson a szocialisták aligha érnék el az ötszázalékos parlamenti küszöböt. Na és? – tehetné fel a klasszikussá vált kérdést a szocialisták vezérkara, ha nem tudná, hogy alig van olyan család Magyarországon, amelynek ne lenne valamiféle rokoni, de legalábbis jó baráti kötődése a kisebbségben élő magyarokhoz. Jól tudják ezt a Köztársaság téren is, nyilván ebből kiindulva szavazták meg tavaly az MSZP honatyái a kedvezménytörvényt. Több mint tíz évvel a rendszerváltozás után már lehetetlen a határon túliakra rálegyinteni, avagy éppenséggel azok rovására gyűlöletet szítani. A határok megnyitása utáni egymásra találás után természetessé vált a kapcsolattartás, egy évtized elteltével pedig már a közös gondolkodás is alakulóban van. E tendenciák ismeretében szinte érthetetlen a szocialisták megbotránkoztató reakciója a kedvezménytörvény gyakorlati megvalósulása kapcsán.
A szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvény életbe lépett, s ez vitathatatlan kormányzati siker. Tulajdonképpen érthető, hogy három hónappal a választások előtt ezt a sikert ellenzéki oldalról nehéz elviselni. Az érintettek politikai kultúráját minősíti, hogy ez a fájdalom dühödt riogatásban, heccelésben, trágár szavakkal megfogalmazott minősítgetésekben és hazudozásban nyilvánul meg. Nincsenek érvek, s ha mégis akad néhány, az is elvész a leplezetlen dühkitörések gőzében. A régi beidegződések pedig rendre a felszínre törnek.
Kovács László szerint a szlovákiai és vajdasági magyar vezetők nem kompetensek. Mármint státusügyben. Mert volt merszük védelmükbe venni a kedvezménytörvény erdélyi alkalmazásának zöld utat biztosító magyar–román megállapodást. MSZP-s szemszögből nyilván az RMDSZ sem kompetens, hiszen egyetértését fejezte ki a dokumentummal kapcsolatban. Miért is lennének kompetensek a határon túli vezetők az általuk képviselt közösségeket érintő kérdésekben? Horn Gyula exminiszterelnök szerint az ő idején megkötött magyar–román alapszerződés példaértékű, az Orbán–Nastase-megállapodás viszont „elcseszett egyezmény”. Arról a szerződésről beszél méltató szavakkal, amelyet az erdélyi magyarok legitim érdekvédelmi szervezetének teljes mellőzésével hoztak tető alá. A szocialisták szerint feltehetőleg az erdélyi magyar egyházak vezetői sem kompetensek, akik tegnap üdvözölték a státustörvény hatálybalépését és elítélték az ellenzéki zavarkeltést.
Az MSZP mosdatlan stílusa lassan az egész magyarországi társadalmat hozza szégyenteljes helyzetbe. Miként lehet megmagyarázni egy Erdélyben vagy Felvidéken élő magyarnak, hogy mindez csak választási kampány? Romániában, Szlovákiában az úgynevezett „kisebbségi kártya” kijátszása megszokott velejárója a megméretéseket megelőző kampánynak. Idehaza ellenzéki berkekben megtalálták a „határon túli kártyát”, s azt gátlástalanul keverik. Igazán abszurd jelenség, amikor például az állítólag az idegengyűlölet ellen küzdő SZDSZ képviselője, Fodor Gábor Le Pent megszégyenítő érveléssel támadja a kormányfői megállapodást.
Példa nélküli egyébként az MSZP és az SZDSZ elutasító magatartása az európai integrációs folyamat aktuális kérdéseit taglaló nyilatkozattervezettel szemben is. A két ellenzéki párt számára nemzeti minimum nem létezik, úgy tűnik, senki és semmi nem szent, ha a hatalom megszerzése a tét. Erős gyomrok szükségeltetnek a következő három hónapra.