Nem milliomosok jönnek ide vásárolni, hanem nyugdíjasok és szegény emberek, akik használt csecsebecséket szereznek be nálunk, így van, amikor csak négyszáz, de van, amikor kétezer forintot vihetünk haza – kezdi mondókáját egy beszédesebb, borostás, kissé zilált kinézetű alkalmi árus. – Nézze, itt van ez az alig viselt cipő is – az aszszony mindössze háromszor vette fel –, csak ötszáz forint, de azok, akik ide járnak, még ezt is sokallják – panaszkodik. – Hetek óta nem tudom eladni, pedig jó állapotban van. Ide csúszott a világ, ez van – állapítja meg.
Megtudom: a rendőrség naponta legalább kétszer megjelenik, és elzavar minden árust. – Szerintem a rendőröket nem is érdekli igazán az, hogy itt állunk, mert jönnek, elzavarnak minket, várakoznak 15-20 percet, és eltűnnek – mondja. Hozzáteszi: – Pedig jól tudják, hogy újra viszszajövünk.
A sokféle színű és szagú szeméttel, latyakkal szegélyezett járdán – amely mellett a főút vezet – rengeteg a vevő, sokkal többen nézelődnek kinn az utcán, mint bent, a piac területén, ugyanis ott a magas árú napijegy miatt valamivel drágábbak a portékák is. A száz-kétszáz, járdára kikényszeredett, illegális, többnyire kukázó árus kínálatát főleg szakadt ruházatú, ápolatlan vevők és megszeppent arcú öregek veszik szemügyre, bár igaz, sok a jól öltözött főiskolás, egyetemista is, akik különlegességek után kutatnak itt szívesen.
Kiderül: vannak esetek, amikor helyszíni bírságot fizettetnek a hatóság emberei az utcai portékásokkal. Nemrég az egyik árus mindössze öt régi könyvet éppencsak hogy kirakott, jöttek a rendőrök, és kétezer forintra megbüntették.
– Pedig mi nem tudjuk megfizetni a piacon kért 700 forintos napijegyet. Nem éri meg senkinek, mert még az sem biztos, hogy ennyit is sikerül keresni – panaszolja a férfi „szomszédja”. – Nem vagyok hajlandó ennyi pénzt kifizetni, inkább gyorsan összepakolok, ha jönnek a zsaruk. Tavaly a bírság is mindössze 500 forint volt – morgolódik. Az Ecserin öt forintért adták a belépőjegyet, az asztalokért pedig nyolc-tíz forintot kellett fizetni, és ez így legális volt. Na de hát ki tud a mostani piacon majdnem ezer forintot kifizetni? Talán beleegyeznénk a piacon való árusításba, ha a belépő mindössze 100–150 forint lenne. – Az biztos, hogy nekünk is jobb lenne egy védettebb helyen álldogálni – mondja az egyik árus.
A Csarnok- és Piaci Igazgatóság igazgatási osztályán közölték: semmit nem tudnak tenni azért, hogy az utcára kényszerülő árusok helyzetén segítsenek, mivel a piacfenntartó nem tartozik a szervezet hatáskörébe. – Különben is, ez főleg a „bóvlisok” gondja, nem a miénk – jelentette ki az egyik illetékes.
Varsányi Péter, a Fővárosi Közterület-felügyelet igazgatója elmondta: akkor kezdődtek a gondok, amikor a VIII. kerület levált tőlük és saját közterület-felügyeletet hozott létre, akik viszont nem tudnak igazán mit kezdeni a kialakult helyzettel.
– Előfordul, hogy az önkormányzat közterület-felügyelői átzavarják az árusokat a piac másik oldalára, az pedig már a XIV. kerülethez tartozik, ahol viszont fel kell lépnünk az illegális árusokkal szemben – mondta. Ilyenkor az árusokat feljelentik és elkobozzák tőlük portékáikat, amelyeket a szabálysértési hatósághoz szállítanak be.
A VIII. kerületi rendőrkapitányságon elmondták: a rendőrség mindent megtesz annak érdekében, hogy a kiszorult, többnyire kukázott holmikat árusító embereket rendre bírja, ezért többször igazoltatja, ellenőrzi és bírságolja őket, bár állítják: nem igaz, hogy kétezer forint a büntetés. A legtöbb gondot az engedély nélküli közterület- foglalással, a szemeteléssel és a közlekedés akadályozásával okozzák az árusok – tette hozzá a rendőrtiszt.
Varga Katalin, a VIII. kerületi polgármesteri hivatal városgazdálkodási osztályának vezetője elmondta: közterület-felügyelőik és a rendőrség emberei rendszeresen szerveznek közös akciókat az illegális árusítás beszüntetésére, ám ezekkel a „kiszállásokkal” inkább az illegális árusok kordában tartására törekszenek. – Végleg elzavarni sajnos nem tudjuk őket, hiszen amíg lesz kereslet az árukra, addig lesz kínálat is – fogalmazott. Az osztályvezető szerint az árusok többségét szinte lehetetlen még igazoltatni is, mert sokan hajléktalanok, akik elhagyták személyi igazolványukat vagy éppen dörzsölt „régi motorosok”.
Bajban a fegyvergyártók, óriásit bukhatnak, ha eljön a béke
