A Sándor-palota

A Zsigmond király építtette „friss palota” ablakai éppen a tőle északra elterülő, nyüzsgő piactérre néztek, a mai Szent György tér elődjére. A vásározóknak azonban legfeljebb a zsibongása zavarhatta a király nyugalmát. Illetéktelen személyek nemigen juthattak át azon a mély árkon, amely egykor kelet–nyugati irányban szelte ketté a Várdombot. A polgári város és a királyi palota között csupán egy középkori lovagregénybe illő felvonóhíd biztosította az átjárást. Ezen a hídon vezették utolsó útjára Hunyadi Lászlót, hogy a téren összegyűlt tömeg láthassa halálát. A törökök betemették az árkot és vele együtt a magyar királyság legdicsőbb századait is. A romossá vált téren Buda visszavételének tizedik évfordulóján fogtak neki egy új, a birodalmi igényeket kielégítő kaszárnya építésének. Ha nincs árok, legalább a katonák védjék meg a királyt, aki persze már rég nem lakott a budai Várban. Gróf Sándor Vince aztán véget vetett a felemás őrködésnek. 1803-ban megvásárolta az épületet, lebontatta, és három év múlva már be is költözött az új, klasszicista épületbe. A névadó család nem sokáig gyönyörködhetett a dunai panorámában. Sándor Vince fia, Móric volt az utolsó örökös. A forróvérű grófról mesélték, hogy az emeleti erkélyről lovával leugratott, messze megelőzve Rózsa Sándor mutatványait. Az „ördög lovászmesterének” tartott Sándor Móric emléke még sokáig kísértette a látogatókat. Negyed század múltával az ő híres istállójában kaptak helyet a miniszterelnöki palota sajtósai. Addig azonban még sok víz folyt le a vén Dunán. A szabadságharc leverése után Albrecht főherceg, Magyarország helytartója figyelte a Bécsből érkező folyót, utána a Pallavicini család tette ugyanezt. Tőlük vásárolta meg 1867-ben a magyar állam miniszterelnöki palotának.

A grófok egykori „szerény” hajlékáról hamar kiderült, nem eléggé díszes, elmarad a gazdagodó ország egyre növekvő pompájától. Ezért Tisza Kálmán 1875-ben elhozatta Bécsből a Mária Terézia által a magyar kancelláriának ajándékozott barokk gobelineket és bútorokat, amihez illő neobarokk belső átalakításokat végeztek. A klasszicista egyszerűség egyedül a miniszterelnöki dolgozószobában maradt meg. A Dunára néző íróasztal mellett születtek az ország sorsát befolyásoló szerencsés és kevésbé szerencsés döntések. Mikor Béccsel már csak a Duna kötötte össze a magyar miniszterelnököket, 1921-ben Bethlen itt írta alá a Szociáldemokrata Párttal kötött híres paktumát. Húsz évvel később Teleki Pál miniszterelnök itt vetett véget életének. Borúlátását igazolta az utókor. A második világháborúban a térrel együtt elpusztult a Sándor-palota is. Szerencséjére azonban elkerülte a teljes bontást. 1955–56-ban állagmegóvási munkákat végeztek, felépítették az oldalfalakat, és tetőt húztak az épületre. Majd egy emberöltőt kellett várnia a felújításra. Az elkészült épületet a tervek szerint néhány hétig a nagyközönség is látogathatja. Megcsodálhatja a kis kockakövekkel burkolt belső udvaron álló, eredeti Neptun-kút mását. Újra látható lesz a Tisza Kálmán által megálmodott Mária Terézia-szalon, értékes fali kárpitjaival, aranyozott fali stukkóival. A miniszterelnöki dolgozószoba ablakából pedig letekinthetünk a méltóságteljesen hömpölygő Dunára, ahogy tették ezt a Sándor grófok, a Pallaviciniak, Albrecht főherceg és Magyarország kalandos életű miniszterelnökei.