Mi a célja az ön által képviselt feminizmusnak?
– Az új feminizmus programja abból indul ki, hogy miközben el kell ismerni az anyai és apai tevékenységet mint munkavégzést, az elismerésnek olyan munkafeltételekben kell kifejeződnie, amelyek lehetővé teszik a családi élet és a hivatás összeegyeztetését. A kisgyermekes édesanyáknak a legnehezebb, mivel egybeesik a gyermekek vállalásának ideje és a karrier építésének kezdete. Ebben az időszakban a nőknek nagyon komoly döntéseket kell hozniuk, hiszen választaniuk kell a szakmai siker és a család között. Jelentős állami támogatással befolyásolni lehetne a döntésüket. Ez többek között azért fontos kérdés, mert köztudott, hogy egész Európában súlyos társadalmi gondot jelent a népesség csökkenése.
– Miért a feminizmus kifejezést választotta? Ez a szó nem az ön által bemutatott értékeket képviseli a közvélemény számára.
– Ezzel a szóval szemben fenntartásaik vannak az embereknek, de szeretném ezt a fogalmat elvenni azoktól, akik monopolizálták. Szerintem tényleges igény van a nők felszabadítására, de ez sokkal szélesebb körű felszabadítást jelent, mint amilyet eddig a feministák akartak. Nem a családtól, a férfiaktól kell megmenteni a nőket, hanem olyan szabadságot kell biztosítani számukra, hogy választási lehetőségük legyen, és ne kerüljenek hátrányos helyzetbe, ha családot szeretnének. Ez még a szakmai sikerekkel is öszszefügg, mert az lehet igazán sikeres, aki mögött támogató, illetve harmonikus házasság áll. Amikor külügyminiszter-helyettes voltam, körülutaztam a világot. Ez a helyzet áldozatokat kívánt a férjemtől, hiszen neki kellett gondoskodnia a gyermekekről.
– Tehát nem az egyenlő, hanem a megkülönböztető női jogokért küzd?
– Az egyenlő jogok azt jelentik, hogy a társadalom elfogadja és kezeli a különbségeket. Utánozni próbáltuk a férfiakat, de egy nő nem attól lesz egyenlő, hogy villamost vezethet. A történelemben a sikeres nők elsősorban a család összefüggésében értek el eredményeket. Norvégiában az asszonyok voltak a háztartás irányítói, keményen dolgoztak, sokszor ők biztosították a megélhetést a család számára. A nők erősek, de a feltételeket biztosítani kell ahhoz, hogy elláthassák a feladatukat.
– A nők életében a gyermekvállalás nemcsak szünetet jelent a szakmai előmenetelben, hanem sokszor a karrier befejezésével jár.
– Olyan jogi szabályozás kell, amely biztosítja az állás megtartását a szülés után. Sok magyar nővel beszélgettem, akik attól féltek, hogy elveszítik az állásukat, ha gyermeket vállalnak.
– Szabályok létezése esetén is mindig vannak kiskapuk, amelyeket megtalálnak a munkaadók.
– A szabály csak akkor éri el a célját, ha következményekkel jár a megsértése. Ezenkívül a gondolkodásmódot lényegesen befolyásolhatja a sajtó olyan nyilvános vitákkal, ahol hangsúlyozzák a nők kiszolgáltatottságának negatív következményeit, így például a gyermekek számának csökkenését. Magyarországon sok a vonzó állás a nyugati vállalatoknál, ezeknek a cégeknek a vezetőivel éreztetni kell, hogy a társadalom és az állam Magyarországon is kiáll a nők jogai mellett, mint több nyugati országban. Skandináviában például ha egy munkaadó megkérdezi, hogy terhes-e a munkára felvételiző, vagy ha kitesznek valakit az állásából emiatt, az óriási sajtóbotrányt vált ki. Ez pedig anyagi és erkölcsi veszteséget jelent a vállalatnak. Igaz ugyanakkor, hogy vannak olyan közvetett módszerek, amelyekkel a vállalatvezetők nyomást tudnak gyakorolni a nőkre, és ezek ellen nehéz fellépni.
– A támogatás sokat jelenthetne, de azt az ellentmondást nehéz feloldani, hogy a diploma után a nő egyszerre szeretne anya lenni és karriert építeni.
– Amikor a gyermekek kicsik, két alapvető probléma okoz gondot a szülőknek: az idő- és a pénzhiány. Az időhiány 25 és 35 év között a legfontosabb kérdés. A nő ebben a korban éri el a megfelelő végzettséget, megpróbálja megvalósítani magát a munkájában, ahol férfiakkal kell versenyeznie. 35 éves korára viszont befejeződik az az időszak, amíg ideális a szülés. A politikának be kell avatkoznia a családok életébe, támogatásába, nemcsak a polgárok, hanem az egész társadalom érdekében. Hiszen ha a család széthullik, akkor a társadalom alapja esik szét. Amikor a mostani professzori állásomra pályáztam az Oslói Egyetem Politikatudományi Karán, egy nálam hat évvel fiatalabb férfi volt a vetélytársam. Hiába volt nálam fiatalabb, mindketten azonos szakmai szinten álltunk. A bizottság egyformán értékelte a jelölteket, de a meghallgatáson azt mondták, hogy én valamivel többet értem el. Azt válaszoltam nekik, hogy igazuk van, mert nekem már van négy gyermekem, ami négyszer kilenc hónap terhességet jelent és négyszer kilenc hónap szoptatást, az összesen hat év. A későbbiekben is sokkal több időt töltöttem a gyermekek nevelésével, mint a férjem. Ha minőségi szempontból ítéljük meg a tevékenységemet, akkor a szakmai önmegvalósítás szakaszában az anyaságot is vállaltam, és ez különös pénzügyi és politikai támogatást érdemel. Ebben az esetben az egyetemi értékelőbizottság, legjobb tudomásom szerint az egyetem történetében először, beszámította ezt a tényt, és megkaptam az állást. Annak ellenére, hogy ezt semmilyen határozat nem írta elő.
– Ön szerint miért visszafogott a politika ebben a kérdésben?
– A kisgyermekes anyáknak, akik rendkívül sokat dolgoznak, nincs idejük arra, hogy politikusok is legyenek. Az a kevés nő, aki politikus lesz, szerepet vállal, sokszor nem anya, és nem érdeklődik a családok problémái iránt. Az eddigi feministák pedig a család terhei alól való felszabadításért harcoltak. A szocialisták a gyermeknevelést az államra bízták, és biztosították a nők számára a munkát. Ez nagyon elnyomó rendszer. Valóban voltak negatívumai a patriarchális családmodellnek, és ezt át kellett alakítani, de a skandináv nők ezen a stádiumon túl vannak. Most már inkább a régi családmodell értékeihez való visszatérésre van igény. A nők szeretnének karriert építeni, ugyanakkor vágynak az anyaságra is, de szerintem nem akarnak mindent egyszerre megkapni az élettől. A fiatal nők egyre inkább olyan egyéni megoldásokat keresnek, amelyek a párjuknak vagy férjüknek, sőt a munkahelyüknek sincs ellenére. Norvégiában létezik a szülés után anyasági és apasági szabadság, ami azt jelenti, hogy a nők nyolc, a férfiak két hónap szabadságot vehetnek ki, amit az állam fizet. Ma a gazdag országokban általában a fogyasztói társadalom elvei a meghatározóak, de ebből a hozzáállásból hiányoznak az értékek. A család az egyetlen hely, ahol az ember önmaga lehet. Látom, hogy a gyermekeimet milyen erősen befolyásolja a fogyasztói társadalom, a média, amely különböző tárgyak megvásárlására ösztönöz, árad belőle a szex és az erőszak. A világot nem lehet kizárni a családból, de ma különösen nehéz feladat hárul a szülőkre, hiszen a világ negatív hatásait nekik kell normalizálniuk. Meg kell tanítaniuk gyermekeiknek, hogy mi a jó, és mi a rossz.
– Ön szerint a nők jogaiért harcolók nem a valóságos problémákkal foglalkoznak?
– 1995-ben részt vettem Pekingben az ENSZ által szervezett, eddig legjelentősebb nőkonferencián, ahol a családdal szembeni ellenséges magatartást tapasztaltam. A résztvevők többsége régimódi feminista volt. A kérdéseket úgy csoportosították, hogy olyan nőkép alakuljon ki, miszerint az asszony a családjában elnyomott, gyermekszüléstől terhelt, hihetetlen mértékben sújtják a nemi betegségek, igényli a legális abortuszt, és szabadulni akar a káros vallási babonáktól. Én az emberi jogokról szóló tárgyalásokon vettem részt. Az Európai Unió az ember materialista értelmezését és az új szexuális jogokat támogatta. A szociális politikában azonban, amely anyagi kötelezettséggel jár – mint például a szülési szabadság, a nőkre szabott rugalmas munkakörülmények, a szegény déli országok adósságának könnyítése –, konzervatív álláspontot képviselt.
– A média inkább foglalkozik a szenzációs hírekkel. A leszbikusok házassága, a családon belüli erőszak, az abortusz mindig napirenden lesz a nőkkel foglalkozó híradásokban.
– Számos probléma van a családokon belül, és az abortusz kérdését is mindig vitatni fogják. A család fontosságának a hangsúlyozása azonban nem függ a problémáktól. Mondhatjuk, hogy többnyire jobb, ha egy család nem bomlik fel. A házasság és a gyermekek nevelése kemény munka, ezért a családok teljesítményét el kell ismerni, hiszen nem látványos, de rendkívül fontos társadalmi hatásai vannak. Valószínűleg azért nem értékeli a világ kellőképpen ezt a munkát, mert mindig nők végezték. A férfiakat csak akkor érdekli a kérdés, ha nincs körülöttük olyan ember, aki elvégezze a házimunkát.
– Most megjelent, az Agrupación Funeurópa Biztosító Rt. támogatásával kiadott A felvirágzás kora című könyvében arról ír, hogy a szakmában a nők őrizzék meg nőiességüket. Mit ért ezen?
– A nőknek gyakran férfiassá kell válniuk, hogy elfogadják őket a szakmában. Mindig férfiak által uralt területeken dolgoztam, így például a kőolajiparban, a politikában. Tudok olyan kemény lenni, mint a férfiak, tudok hozzájuk hasonulni, de rájöttem, hogy csak akkor vagyok szabad és egyenlő, ha a szakmai eredményeimen felül nőként és anyaként is tisztelnek. Van saját nőies lényem, amitől nem vagyok kevésbé szakértő. A norvég hadseregnek vannak női katonái, akik nőiesek maradtak a szakmájuktól függetlenül.
– A nő számára nagyon fontos a családja, tehát a munkahelye legfeljebb csak a második lehet a sorban, így kevésbé számíthatnak rá.
– Ha egy vezetői pozícióban ötven órát kell dolgozni egy héten, nem törekszem ilyen állás betöltésére, amíg kicsik a gyermekeim. Ha már nagyobbak, akkor alkalmas leszek erre a feladatra is. Nem az a legfontosabb, hogy minél többet keressünk. Főleg idős korban derül ki, hogy a család az igazi érték. A halálos ágyán az ember nem a bankszámláját szeretné látni, hanem a családját. A gondolkodásmódot kell megváltoztatni. A férfiak számára is fontosabb kell hogy legyen a család, mint a munka, hiszen felelősséggel tartoznak a családjuknak. A férfi nem várhatja el a nőtől, hogy mindent megtegyen a családért, miközben ő külső szemlélő marad. Természetesen annak sincs értelme, hogy a férfiakat nővé változtassuk. Manapság a fiatal üzletemberek büszkén mondják Skandináviában, hogy apa vagyok, sőt ismerek olyan tanácsadó céget, ahol a férfiak nagy része egy héten egy napot otthon tölthet a gyermekeivel.
– Ön szerint akár megdőlhet a független, keményen dolgozó üzletember-ideál, és családapákat keresnek majd a cégek?
– Egy nagy nyugati vállalat hatvanéves igazgatója mondta, hogy ha egy fiatal férfi munkatársa szabadságot vesz ki azért, hogy focimeccsre menjen a fiával, ahelyett hogy túlórázna, nincs jövője a vállalatnál. Ezt a kijelentést óriási társadalmi felháborodás követte, az üzleti életben is elítélték. Azok az emberek, akik állandóan dolgoznak, nem igazán válnak érett személyiséggé, egyoldalúak, és csak rövid távon tudnak profitot termelni. Egyre nagyobb az igény a minőségre és a hosszú távú tervezésre, amelyre a kiegyensúlyozott, érett személyiségű emberek alkalmasak.
– Családnak számít-e egy homoszexuális házaspár – akár gyerekkel – vagy az egyedülálló anya?
– Az ENSZ emberi jogi nyilatkozata definiálja a család fogalmát. Megállapítja: minden férfi és nő rendelkezik azzal a joggal, hogy családot alapítson. Család a szülő gyermekkel, így a gyermekét egyedül nevelő nő is a család kategóriájába tartozik. A homoszexuális pároknál nem egy férfi és egy nő kapcsolatáról és az abból származó gyermekről van szó, tehát az nem nevezhető családnak.
– Milyen szerepet szán a nőknek a politikában?
– Egyelőre rá kellene venni a nőket, hogy politizáljanak, akármennyire megterhelő is ez a család számára. Norvégiában az utóbbi években a miniszterek ötven százaléka nő, ennek ellenére kevés nő érdeklődik a politika iránt. Nálunk a férfiuralom utolsó bástyája az üzleti élet.
Janne Haaland Matlary
1957-ben született Mandalban, Norvégiában. Férje dr. Matlary Árpád. Négy gyermekük van.
1997–2000 között a norvég külügyminisztérium államtitkára volt, a Kereszténydemokrata Néppártot képviselte a Bondevik-kormányban. A napi minisztériumi vezetési feladatok mellett a biztonságpolitikáért is felelt. Jelenleg a nemzetközi politikatudomány vendégprofesszora az Oslói Egyetem Politikatudományi Karán, a Nemzetközi Kapcsolatok Norvég Intézetének adjunktusa és vezető kutatója. A Vatikánban az Igazságosság és Béke Tanácsának, valamint a Családok Pápai Tanácsának tagja.
autós videó
Kamionnal szorította le a személyautót az M0-son, most eltiltanák a vezetéstől + videó
