Az ankarai vezetés alternatívát keres

Ismét válaszút előtt áll Törökország, amely történelménél fogva egyaránt kötődik Ázsiához és Európához: vagy mindent egy lapra tesz fel és az európai integráció, a nyugatosítás útjára lép (engedve az Európai Unió nyomásának, megvíva az ezzel járó kockázatos belső harcokat), vagy geopolitikai és társadalmi realitásait figyelembe véve megmarad speciális helyzetű középhatalomnak, amely változó érdekeinek megfelelően irányítja kötődéseit környezetéhez. Ezt a távolról sem új dilemmát tükrözte nemrégiben egy törökországi konferencia, amelyen Tuncer Kilinc tábornok, a nemzetbiztonsági tanács tekintélyes főtitkára amellett foglalt állást, hogy a török külpolitikának alternatívákat kell keresnie az EU-val szemben.
A Hogyan hozzunk létre békés övezetet Törökország körül? című rendezvényen a tábornok – aki a légierő nagy hatalmú parancsnoki posztjának várományosa – kifejezte csalódottságát az Európai Unió hazájával szemben tanúsított elzárkózó, halogató álláspontjával kapcsolatban, javasolva, hogy Ankara keleten keressen alternatív partnert magának, konkrétan megjelölve Oroszországot.
Noha a török kormányzat hivatalosan nem osztja ezt a véleményt, helyi kommentárok szerint valószínűtlen, hogy egy aktív katona politikus feljebbvalói ellenében „magánemberként” ilyen érzékeny témában kifejtse véleményét. Akármi is legyen az igazság, a vita feléledése hűen tükrözi azt a történelmi hagyományt, amely jellemző a két lehetőség között ingadozó Törökországra azóta, hogy aktív részesévé vált az európai politikának (XV. század), vagy legalábbis azóta, hogy Musztafa Kemál Atatürk modernizálta az országot az első világháború után.
Oroszország mint potenciális szövetséges említése azonban nemcsak azért érdemel figyelmet, mert a két hatalom között korábban a szembenállás volt a jellemző – emlékeztetnek megfigyelők –, hanem azért is, mert a moszkvai vezetés maga is hasonló dilemmával szembesült az évszázadok során. A lehetőségek jelenkori kihasználása mindazonáltal a Kaukázus és a kaszpi olajkincs kapcsán kötendő kompromisszumok függvénye, s ez még a jövő zenéje.

Török–iráni egyetértés. Irán és Törökország első ízben minősítette egyaránt terrorista szervezetnek az Irak támogatta legnagyobb iráni fegyveres ellenzéki szervezetet, a Népi Modzsahedeket és a Törökországban betiltott Kurdisztáni Munkáspártot, a PKK-t. A teheráni rádió Irán ankarai nagykövetét, Mohammed Hoszein Lavaszanit idézte, aki kijelentette, hogy ez a döntés, amely egy nemrég lezajlott megbeszélésen született, lehetővé teszi a „bizalmi viszony fejlesztését” Teherán és Ankara között, melyeket korábban megterhelt Abdullah Öcalan kurd vezér ügye. (MTI)