Dízelmotorral is kapható a Focus

Néhány szűk esztendő után a Ford európai előretörése megállíthatatlannak tűnik. A piaci részesedés nő, a paletta fiatalodik, egyre több a sikermodell. A Focus modern dízelmotorral kínált változatára is csak jót mondhatunk – eltekintve az árától, mert az bizony kifejezetten magas.

Sokáig tartott, míg a Ford elszánta magát arra, hogy kompakt autójába modern, common rail dízelmotort építsen. De megérte a várakozás, mert a Focus új erőforrása az egyik legjobb a jelenlegi dízelpiacon. A Ford alsó középkategóriás autója így akár még sikeresebb is lehet, bár e modell eddig sem szűkölködött a dicséretekben. A közelmúltban látott például napvilágot az a felmérés, amely hároméves korig összegezte a Németországban kapható közel kétszáz modell meghibásodási esélyét. S ezúttal – ellentétben az utóbbi 10-15 évvel – a kompaktok között nem japán autó, hanem a Ford Focus végzett az első helyen. Ez a modell új időszámítást indított el a Fordnál. A gyengélkedő vállalatóriást a merészen megrajzolt, műszaki és minőségi szempontból is nagy előrelépést jelentő kompakt modell lendítette ki a holtpontról. A Focusszal meghatározott fejlesztési irány sikeresnek bizonyult, ismét az európai piac ütőképes résztvevőjévé tette a gyárat.

A Fordnál évekkel ezelőtt lezajlott szemléletváltásnak tehát már kézzelfogható eredménye van. Az idehaza új, common rail dízelmotoros Focus esetében pedig a fülünkkel is észlelhetjük a minőségi ugrást. Míg korábban a Ford egy-egy dízelkocsija akkor nyújtotta a legnagyobb élményt, amikor az ember végre leállíthatta az addig kerregő, lomha masinát, addig az új 1,8 TDCi jelzésű Focusból alig akartunk kiszállni. A 115 lóerős motor nemcsak sportosan dinamikus, hanem finoman is jár, késedelem nélkül reagál a gázadásra, rugalmas és takarékos. Legnagyobb erénye, hogy nem borította föl a benzines Focusok harmóniáját: ez a gázolajos motor remekül illik a tavaly világszerte majdnem egymillió példányban elkelt Ford feszes futóművéhez és közvetlen kormányzásához. Mivel a gép könnyen felpörög, lámpától rajtolva kilőhetünk a Focusszal, s mert hatalmas a nyomatéka, előzéskor nem kell gondolkodnunk, vajon beférünk-e még a teherautó elé? A motornak persze a karoszszéria és a kapcsolt fődarabok is segítenek abban, hogy nagyszerű teljesítményt nyújtson. A Focus kasztnija masszív, tehát otthon érzi magát a szerpentinen is, s ugyanitt értékeltük nagyra a futómű komfortját és a semlegeshez közeli viselkedését kanyarokban. A 115 lóerős dízel Focus váltójának áttételei is jól eltaláltak. Az első két fokozat rövid, így az autó fürgén lendül előre, az ötödik pedig olyan hosszú (2000-es percenkénti fordulatnál 100 km/óra!), hogy a városból kiérve a Focus fogyasztása akár az öt litert is megközelítheti.
Mindezek után már csak az a kérdés, hogy vajon miért olyan drága ez az autó? A remek Focus ugyanis igazi adu lehetne a Ford kezében, hiszen lassan-lassan idehaza is emelkedik a dízelmotoros kocsik aránya. A Focus TDCi esetében azonban öngólt rúg a Ford, mert a kombi Ghia hatmillióba kerül. A legolcsóbb Focus, amelybe ez a remek motor kerül, a háromajtós Trend (5,5 millió) – miközben például az ötajtós Peugeot 307 a méltán elismert, 110 lóerős, részecskeszűrős dízellel és a legjobb felszereltséggel 4,85 millióért kelleti magát.
S ha már a számoknál tartunk: az elegánsabb és sokkal tágasabb kocsik közül a Mondeo kombi kétliteres, szintén 115 lóerős, de kevésbé modern dízelmotorral csupán 380 ezer, a Renault Laguna dízelkombija pedig csupán 110 ezer forinttal kerül többe. A Focus TDCi helyzete akkor sem fényes, ha más Focusokkal hasonlítjuk össze. 1,55 millióval kérnek érte többet, mint az azonos felszereltségű 1,8-as benzinesért, s a 90 lóerős turbódízelnél is 500 ezerrel többet kóstál. Ennyit pedig a csekélyebb fogyasztással és a várhatóan kisebb értlékvesztéssel sem lehet behozni.