Faluépítő polgármesterek

A magyar településvezetőknek adható hazai legrangosabb kitüntetést vehette át néhány napja, a magyar polgármesterek IV. világtalálkozóján Pintér Sándor belügyminisztertől két önkormányzat első embere. A Magyar Önkormányzatok Szövetsége által alapított Ezüstlánc-díjat immár harmadik alkalommal ítélték oda. Idén Fodor István, Nemesvámos és Baksa Tibor, a kárpátaljai Csongor vezetője kapta meg az elismerést. Nemesvámos római kori villagazdaságra épült. A református falu lakossága a rendszerváltást követően szinte kétszeresére nőtt. A kárpátaljai Csongor ezzel szemben szegény falu. Baksa Tibor az első szabadon választott polgármesterek egyike Ukrajnában. Náluk az önkormányzatiság olyan fiatal, hogy valójában még nem is igazán körvonalazódtak feladataik. A település büszkesége a magyar nyelvű általános iskola, amelynek építéséhez kizárólag saját erőből, elsősorban magyarországi admányokból fogott hozzá a falu. A polgármestereket Virághalmy Sarolta kérdezte.

A Veszprém megyei Nemesvámos a megyeszékhelytől alig néhány kilométerre fekszik. A megyeszékhely árnyékában hogyan lehet egy település ilyen sikeres?
– Mára több új lakás épült, és jól működő intézményeink vannak – mondja Fodor István. – Az eredmények azonban nem csak az én érdemeim, bár több mint harminc éve töltök be valamely vezetői posztot a faluban. A nemesvámosiak befogadtak. S úgy gondolom, ez az elfogadás az, ami miatt a legtöbb elképzelésem valóra válhatott. Megtapasztaltam ugyanis, hogy a falu olyan vezetéssel, amely nem beszélte az itt élők nyelvét, nem tudott fejlődni. A fejlődésre pedig nagy szükség volt. A szomszédos nagyváros ugyanis elnyomott minket. Így inkább hátrányt jelentett a közelsége, minthogy javított volna az itt lakók körülményein. Amikor én Nemesvámosra kerültem, nem volt vízvezeték, posta, sőt óvoda, út és orvosi rendelő sem. Sportcsarnokról, vezetékes gázról pedig nem is álmodtak az itt lakók.
– A legnagyobb hazai ipari parkot hozta létre Nemesvámoson. Mindezt különösebb támogatás és kedvező körülmények nélkül.
– Ez az itt lakók szerencsés természetének köszönhető. Ha valaki szót ért velük, gyakorlatilag nem sok dolog létezik, amit ne tudnának megvalósítani. Az ipari park is egy ötlet volt, ami aztán végül is megvalósult. A nyolcvanas években, amikor még nem voltam polgármester, kitaláltuk, hogy új lakótelkeket alakítunk ki, illetve olyan területeket, amin kézművesek és kisebb vállalkozások is megtelepedhetnek. A dolog nehezen indult. Kevés volt a betelepedő vállalkozás. Akkor úgy döntöttünk, hogy azoknak az értelmiségieknek, akik hajlandóak Vámosra jönni, huszonöt százalékért adunk telket vállalkozáshoz, és esetleg lakásépítéshez is. Mára már kinőtték a számukra kijelölt helyet. Ma több mint kétszáz cég dolgozik a közel százhektárnyi, már kibővített ipari parkban.
– Hogy fogadta a falu az iparosodást?
– Jól. Az elején nem volt területünk. Így kitaláltuk, hogy a helybélieknek járó kárpótlási földekre hozzuk a vállalkozásokat. Az önkormányzat így végül csak közvetítő szerepet vállalt a terület bérlője és a helybéli tulajdonos közt. A cégek gyorsan rájöttek, hogy milyen előnyös nekik ez a megoldás. S a helyiek is jól jártak. Az önkormányzat a feltételek – út, infrastruktúra, rendezési terv – biztosításával segítette a vállalkozásokat. Mára mindez azt eredményezte, hogy Nemesvámoson ismeretlen fogalom a munkanélküliség, s a szociális probléma is minimális. Csak tavaly négymilliárd forintot ruháztak be és közel ötvenmillió forintot adóztak nálunk a vállalkozók.
***
Keveset tudunk a kárpátaljai kistelepülések mindennapjairól. Milyen nehézségekkel kell megküzdeniük?
– Ukrajna különválását követően nagyot zuhant a gazdaságunk – kezdi válaszát Baksa Tibor. – Ezt megérezte minden település, bármekkora volt is. Talán most, hogy a gazdasági fejlődés megindult, javul a falvak helyzete. Erre utal, hogy míg eddig szinte az intézményeink fenntartására is alig futotta, idén először engedte a központi költségvetés, hogy a befolyó adó ötven százalékát megtartsa a település. Az ukrajnai gazdaság stabilizációja abból is látszik, hogy emellett a központi támogatások is növekedtek. Valamicskét már javult a helyzetünk. Már tartalékolni is tud bizonyos feladatokra – a többi kárpátaljai településhez hasonlóan – a falu. Ezzel együtt – bár lehet, hogy otthon ezt rossz néven veszik majd – szinte minden hiányzik. Nálunk a polgármesteri hivatalban nemhogy számítógép, de fénymásoló sincs. Huszonkét kilométert kell utaznunk, ha valamit másoltatni akarunk. A csatorna és a vezetékes víz is hiányzik. Nem is gondolunk rá. A legnagyobb gondunk a teljes lakosságot érintő, nyolcvanszázalékos munkanélküliség. A téeszek megszűnése után ugyanis a zömmel mezőgazdaságból élők kereset nélkül maradtak. Munkács sem tud munkalehetőséget adni, ott is hasonló cipőben járnak.
– Van kitörési lehetőség ebből a szorult helyzetből?
– Számítunk a magyar cégekre. Úgy tudjuk, a magyarországi befektetőket támogatja az itteni kormányzat. Ez a konstrukció a legjobb, amit kínálhatnak nekünk. Hiszen a magyar cégek megtelepedését mi is szívesen fogadnánk.
– Az Ezüstlánc-díjat elsősorban a csongori magyar általános iskola építéséért kapta. Magánerőből, állami támogatás nélkül, hogyan lehetett megvalósítani a beruházást?
– Sokáig a falu három helyén, hat különböző épületbe jártak a gyerekeink iskolába. A hat állami tulajdonú épület közül kettőt már évek óta balesetveszélyesnek nyilvánítottak. Háromszázötven gyerekről lévén szó, tennünk kellett valamit az áldatlan helyzet megoldására. Ezért 1994-ben, amikor polgármesterré választottak, elhatároztam, hogy az első, amit megépíttetek, az iskola lesz. A református lelkészünk hollandiai támogatókat, én magyarországi adományozókat kerestem. Amikor meghallották, hogy nincs pénzünk és az állam nem tud segíteni, mindenki adott. Még Torgyán József is felajánlott ötszázezer forintot. Több mint egymillió forinttal végül tavaly megkezdtük az alapozást. A pénz nagy részét elvitte a dokumentáció. Az állam viszont látva, hogy belevágtunk, hozzájárul az építkezéshez.