Megújult a Zeneakadémia szakkönyvtára

A Korb Fóris és Giergl Kálmán építőművész által tervezett, 1907 májusában átadott Zeneakadémiát a tíz legjelentősebb budapesti műemlék között tartják számon. A zenei szakkönyvtárat, amelyet a belső rekonstrukció első ütemében állítottak helyre, a héten avatta fel Falvai Sándor rektor és Kárpáti János könyvtárigazgató.

A kettős, széttolható csapóajtókon át a színekben és ornamentikai díszítésekben egyaránt pompázó előcsarnokba jutunk. Tompított világítása valóban a szentélyek miszticizmusába varázsol. Itt le kell vetnünk saruinkat, meg kell válnunk a profán világ apró gondjaitól, mert lelkünkhöz lesz itt néhány szava valaminek, ami fölemel, megtisztít, amikor gyönyörködtet – a művészetnek… – a Magyar Építőművészet című folyóirat 1907-ben így mutatja be az épületet. Ezeket a sorokat idézi a Zeneakadémiát bemutató kötet szerzője is. Érzékeltetve, hogy az épület mindenkit rabul ejt, aki oda belép. A példás tervszerűséggel elhatározott és megvalósított Zenepalota vasbeton szerkezetével, szecessziós belső tereivel a századforduló építészetének jeles alkotása. A kor vezető művészeinek munkái díszítik: többek között Róth Miksa üvegablakai, Telcs Ede reliefjei, Körösfői-Krisch Aladár freskói, Maróti Rintel Géza domborművei. A zöldesen csillogó eozinburkolat a pécsi Zsolnay gyárban készült. Nagytermében épült fel Magyarország első koncertorgonája (Voit und Sohne), amely 1965-ig működött. Az újat a ludwigsburgi Walcker orgonagyár készítette el 1967-re. Ma is itt van a főváros legjobb akusztikájú hangversenyterme.
A Zeneakadémia mindig működő oktatási intézmény – Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, ma egyetem – is volt, és az is maradt. Világhírű zenészeket adott a világnak, és most is a világ minden sarkából járnak ide tanulni fiatalok. A „pompázó előcsarnokból” nyíló zenei szakkönyvtár, amely az első emeleti kisterem alatt helyezkedik el, elsősorban a növendékeket és a kutatókat szolgálja ki, de olvasóterme nyitott a nagyközönség előtt. Csak a kölcsönzés korlátozott. Kétszázötvenezer dokumentumot őriznek itt, ennek négyötöde kotta, partitúra több muzsikus teljes hagyatékából.
A nagy légterű olvasóterem tartószerkezete acélból készült. „Erre függeszkedik a galéria vastag drótüveg padozattal, ahol a zeneművek raktára található. Az acélpilléreket üvegezett könyvszekrényekbe foglalták, és ezáltal fülkékre tagolt terek jöttek létre. A variálható magasságú polcok az acélszerkezetre támaszkodnak. A tervezők tudását, előrelátását dicséri, hogy kilenc évtized folyamatos állománygyarapodása ellenére a könyvtár változatlanul ellátja funkcióját, a rakodófelületek a sokszorosára növekedett súlyt is biztonsággal hordozzák” – olvashatjuk a korabeli méltatást.
Szécsi Zsolt magántervezőként kapott megbízást a Zeneakadémia könyvtárának rekonstrukciójára 1997-ben. Két éve ő vezeti a kiemelt műemlékek kutatását, helyreállításuk tervezését, restaurálását és diagnosztikai vizsgálatát végző, 1992-ben létrehozott Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központot (ÁMRK), és vitte magával a feladatot. A „ház lelkéhez” igazodó belépítészeti tervezés Félegyházi Andrásnak, az Iparművészeti Egyetem belsőépítész tanárának a munkája.
A központ szakemberei, művészettörténészek és restaurátorok végezték el a falkutatást. A vakolatminták mikroszkopikus laborvizsgálatával sikerült elővarázsolniuk az eredeti színvilágot. A cél az volt, hogy a belső enteriőrt is eredeti állapotában állítsák vissza. A belépőt a hajdan elképzelt és megvalósított, pasztellszínű falak és bútorok fogadják. A kölcsönzőből néhány lépcső vezet le a nagyolvasóba. A szerencse is a tervezők kezére játszott. A linóleumburkolat cseréjéhez kiválasztották a legmegfelelőbbnek látszó céget. A megrendeléskor kiderült, hogy száz évvel ezelőtt ugyanez a cég gyártotta a Zenepalota padlóját borító linóleumot. Még az egykor felhasznált anyag kódszáma is megvolt.
A Dohnányi utca felőli rendezetlen, rossz állapotú belső udvart rendbe hozták, és üvegtetővel fedték be. Pincehelyiségeiben négyszáz négyzetméteres klimatizált, korszerű könyvraktárat alakítottak ki zárt, síneken mozgó szekrényekkel. Itt áll a századelőről megmaradt egyetlen gyönyörűséges katalógusszekrény, amelynek mintái az olvasóterem berendezésén ismétlődnek. Fölötte alakították ki az új, internet-hozzáférésű számítógépekkel felszerelt olvasótermet, amelynek galériáján három feldolgozó munkahelyet is létesítettek.
A teljes belső rekonstrukció olyan speciális feladatot jelent, amelyre az Oktatási Minisztérium gyakorlatában eddig nem volt példa. A tárca vezetője ezért felkérte az ÁMRK-t, hogy készítsenek döntés-előkészítő tanulmányt a teljes belső felújításra. A munka az év végére készül el.
A könyvtár után a kisterem teljes rekonstrukciója következik, majd az előcsarnokokat, az oldalfolyosókat újítják fel. A nagyteremre a legvégén kerül sor, hogy Budapest zeneszerető közönségének a lehető legrövidebb ideig kelljen nélkülöznie kedvenc hangversenytermét. A századelőn Trefort Ákos korábbi kezdeményezésére Wlassics Gyula vallás- és közoktatási miniszter kérte fel Mihalovich Ödönt, a Zeneakadémia vezetőjét, hogy készíttessék el az új Zenepalota terveit. 1904-ben döntöttek a beérkező árajánlatokról, a munka megkezdődött, és 1907-ben, a tervezett időre befejeződött.
Ezen az új századelőn úgy tervezik, hogy a 2003-as költségvetésben már szerepelnie kell a felújításra fordítandó összegnek. 2007-re, a százéves évforduló idejére pedig be kell fejezni a teljes rekonstrukciót.