Régiségvásár Salzburgban

Tavasszal is érezni még a Salzach völgyében az Alpok havas leheletét, de a húsvéti ünnepi játékok idején Mozart szülővárosában adnak találkozót egymásnak a világ minden tájáról idesereglett kulturális turisták. Az Osterfestspiele elmaradhatatlan kísérőjelensége évtizedek óta a Dorotheum speciális árverése éppúgy, mint a barokk hercegérseki rezidencia nemzetközi régiségvására. A nagyböjt idején március közepétől látható volt a Schrannengassén a patinás osztrák aukciósház közel kilencszáz tételből álló, a szokásosnál is sokoldalúbb kínálata. A katolicizmus eme fellegvárában máig mélyen vallásos maradt a lakosság, áthatva az élő népművészettel is. A betlehemesek karácsonyi tradícióihoz hasonlóan errefelé a feltámadási ünnepkörnek is megvannak a maga hagyományos tárgyi kísérői. Ismeretlen pásztor faragta rusztikus kőből az alpesi legelőn azt a bárányt – félméteres méretben –, amelyet most itt hat–kilencszáz euróért kínáltak. Ugyancsak félméteres a XVII. századból való festett és aranyozott hársfa pietá, dekoratív barokk talapzaton, ezért már 2000–2600 eurót is elvártak. Az olaszos nevű salzburgi piktor – Johannes Nepomuk Josef Zanussi – 1758-ban festette olajjal lenvászonra Krisztus keresztre feszítését (4500–5000 között), egy XVIII. századi pályatársa diófa alapon örökítette meg az Isten fiának kínszenvedését (500–650-es sávban), míg egy szintén névtelen osztrák mester 1800 táján gouache-képén sokalakos kompozíció keretében népiesen naiv stílusban olvad bele a tömegbe a Megváltó, a keresztutat járva (500–700 eurós becsértéken).
Az ünnepi terítékhez ajánlották a Dorotheum húsvéti árverésén, a márkás porcelánok kategóriájában azt a 69 darabból álló herendi garnitúrát, amelyet a XX. században készítettek és tarka mezei csokrokkal, valamint aranyozott szegéllyel dekoráltak (2200–3300 euró). A festmények közül sem hiányoztak a magyar művészek. Az elefántcsontra pingált ovális akvarellminiatúrák igen népszerűek manapság az egész német nyelvterületen. A Pozsonyban született és Münchenben elhunyt Kozics Ferenc (1864–1900) főúri megrendelésre készíthette parányi női portréját a fodros-bodros galléros, elegáns dámáról (900–1100). Híres kortársát – Munkácsy Mihályt – nem kell külön bemutatnunk, tőle egy kisméretű és jellegzetesen sötét tónusú zsánerkép szerepel olajjal, vászon alapon Zsugori uramról, akit a költő is megénekelt ugyanígy, kincsesládáján ülve, amint aranyait számolja, borát is magányosan issza, egyetlen társa egy kísértetiesen foszforeszkáló szemű fekete macska (5800–7300). Minket kedvelő osztrák kollégájuk – Julius von Blaas (1845–1931) – olasz földön élt ugyan, de nálunk is sokat festett, például A gémeskútnál című népies életképét, amelyen a lóitatás közben enyeleg a legény a menyecskével (5000– 6500). A budapesti Nádler Róbert (1858– 1938) dunakanyari panorámája olajban a zebegényi templommal lényegesen olcsóbban pályázható meg (1100–1800 közötti induló sávban). Végül a magyar fővárosban született, de Salzburgba települt és ott elhunyt Harta Albert (1884–1967) elmaradhatatlan szereplője a dorotheumi árveréseknek, Bécsben vagy Salzburgban egyaránt. Most egy színdús narancscsendéletét vitték kalapács alá, amelyet konyhaasztalon, cseréptálban festett olajjal kartonra (4500–6000 eurós saccolt áron).
A Dorotheum salzburgi árverésének reprezentatív katalógusa is egész oldalon népszerűsíti a Residenz húsvéti régiségvásárát, amelyet immár 27. alkalommal rendeztek meg március 23. és április 2. között, főleg a Beletage dísztermeinek sorában, a stukkós-freskós mennyezetek alatt, az aranycirádák, selyemtapéták, márványoszlopok között. Az ékszerrészleg sztárja az itt összesereglett „gazdagok és szépek” számára a világhírű firma, a Faberge félméteres fehérarany nyakláncon lógó húsvéti tojása volt – mint medalion – kék zománc alapon brillekkel kirakva, „a második évezred legutolsó Faberge-ékszerei” vésett felirattal, jegyzőileg hitelesített igazolással, Victor Mayer cégének eredeti tokjában, „potom” 6500–9600 eurós előzetes becsértéken. Az érdeklődők egyébként a korábbról ismert félszáznyi osztrák, német és angol galériás nívós kínálatában válogathattak több évszázad régiségei között – az ékszerektől a bútorokig, valamint szőnyegekig terjedő széles skálán –, európai drágaságok mellett távoli földrészek egzotikumaiból egyaránt, az afrikai törzsi kultúrától (álarcoktól és fafaragványoktól) távol-keleti, japán és kínai elefántcsontokig, porcelánokig, indiai maharadzsák ékességeiig, illetve kaukázusi nomádok textíliáiig.