Tatabányán új időszámítás kezdődött

A főképp bányaiparra és gépgyártásra épülő Tatabánya történelmének legnagyobb gazdasági válsága a rendszerváltáskor következett be. A KGST-piacra épülő, veszteségesen termelő gazdaság szerkezete egyszerűen szétesett. A 75 ezres lélekszámú városban tizenkétezren vesztették el munkahelyüket. Az ipar szerkezeti átalakításának köszönhetően mára már 6-7 százalékosra csökkent a munkanélküliség.

A magánosítás ugyan viszonylag hamar elkezdődött, de mivel többnyire spontán privatizáció zajlott, az is inkább létszámleépítéssel járt együtt. A kilencvenes évek közepéig tartó átalakulás 17 százaléknál is nagyobb munkanélküliséget eredményezett. A közép-dunántúli régió, sőt Komárom–Esztergom megye más térségeiben is hamar megjelent a működő tőke, a gazdaság stabilizálódott és fejlődésnek indult, Tatabányán azonban a 90-es évek közepén még mindig állt az idő.
A bekövetkezett gazdasági változások hatására a megyei jogú város önkormányzata úgy látta, hogy új ipar telepítésével, új ipari területek kialakításával lehet gazdasági növekedési pályára állni. Ahhoz azonban, hogy bármilyen fejlődés elindulhasson a városban, előbb nagy erőfeszítéseket követelő infrastrukturális beruházásokat kellett végrehajtani.
Bármennyire meglepő, de ebben az időszakban látott neki a széntüzelésre épülő város a gázellátási programnak. Szükség volt azonban más alapvető üzleti infrastruktúrákra, korszerűbb telefonhálózatra, utakra, csatornára és fejleszteni kellett a humán infrastruktúrát is.
Az önkormányzat 1996-ban alapította meg a Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzatának Gazdaságfejlesztő Szervezete Kht.-t azzal a szándékkal, hogy az legyen a térségfejlesztés motorja. A szervezetnek feladatul szabták, hogy segítse elő egy ipari park létesítését, kutasson fel befektetési partnereket, működjék közre helyi vállalkozások létrejöttében és támogassa gazdasági tanácsadással, projektmenedzseléssel őket. A kistérségi ügynökségi feladatokat ellátó kht. tevékenységét Tatabánya mellett kilenc környékbeli településen is végzi.
– A „nagy kihívás időszaka” a 90-es évek közepe volt. Az önkormányzat ekkor váltott stratégiát, s azt tűzte ki célul, hogy mielőbb történjék meg a gazdasági szerkezetváltás, s olyan csúcstechnológiára épülő termelő iparágak jöjjenek létre a városban, amelyek felválthatják a nehézipart, de amelyeknek megvannak a szakmai-kulturális hagyományai is. A tudatos előkészítő munka után az utóbbi években Tatabányán meg is jelentek a nagyobb befektetők, és ide telepítették vegyipari, számítástechnikai, elektronikaipari, autóipari alkatrészgyártó üzemeiket – mondta Agócs István, az önkormányzati tulajdonban lévő gazdaságfejlesztő kht. igazgatója. – A stratégia ma is érvényben van, de már azt szeretnénk elérni, hogy ne csak alkatrészeket gyártó, beszállítói cégek jöjjenek a városba, hanem inkább a késztermékeket előállító vállalkozások. Szorgalmazzuk, hogy Tatabányán tudományos, ipari kutató-fejlesztő tevékenységet is folytassanak a város területén működő nagyvállalatok.
Alig egy hete született megállapodás egy kanadai víztisztító berendezéseket gyártó céggel, amely nyolcszázmillió forintos beruházással harminckét kutatót foglalkoztató intézetet hoz létre.
Tatabányán 1996 környékén elkezdődött az új időszámítás. Az azóta betelepült húsz nagyobb gazdasági társaság 90 milliárd forint értékű beruházási értéket produkált a térségben. Az amerikai, német, osztrák, dán, izraeli, japán, argentin érdekeltségű cégek közel ötezer új munkahelyet teremtettek, nagyobbrészt a tatabányai ipari park területén. A munkanélküliség mint probléma azonban még mindig nincs megoldva, hiszen további 3-3,5 ezer embernek kell munkahelyet találni. Mivel még nem fejeződött be teljes mértékben a gazdasági szerkezetváltás, várhatóan további munkahelyek szűnhetnek meg a térségben.
Az ügyvezető igazgató elmondta: szeretnék megteremteni a Tatabányáról Budapestre, vagy a környék más nagyvárosaiba nap mint nap eljáró, mintegy 4,5 ezer képzettebb szakember, tisztviselő helyben történő alkalmazásának lehetőségét is. Az ipar szerkezeti átalakításának köszönhetően mára már 6-7 százalékosra csökkent a munkanélküliség, jelentősen növekedett a harmadik szektorban foglalkoztatottak száma is.