A fejletlen államok a legjelentősebb tejtermelők

Szeptember végén Párizsban rendezi meg a tejszakma világkongresszusa a Congrilait 2002-t, ahol az ágazat aktuális problémáiról és jövőjéről, valamint az egyre fontosabb értékesítési technikákról tanácskoznak a szakemberek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a tejtermelés és a tejfogyasztás évente emelkedik, de a fejlett, vagy fejletteb országokban lassult a termelés üteme, és az elmaradottabb térségek országai egyre inkább meghatározó tejtermelővé válnak.

Szeptember 24. és 27. között Párizs nemcsak a fény, hanem a tej városa is lesz. Ekkor rendezik meg a Congrilait 2002-t. A rendezvényről Philippe Jachnik, a Tejágazat Nemzetközi Szövetsége elnöke tartott tájékoztatót. Elmondta, a négyévenként megrendezendő nagyszabású konferencián a világ minden, tejtermelésben érdekelt országának szakemberei részt vesznek és megtárgyalják a tejágazat aktuális problémáit, illetve felvázolják a lehetséges jövőt és a fejlődés irányait. Most újdonságként külön témakörben a tej- és tejtermék-értékesítéssel is külön foglalkoznak táplálkozástudományi szakértők bevonásával.
A „tejtalálkozóra” kiadott előzetes ismertetőből kiderül, hogy a tejtermelés a világ legtöbb országában folyamatosan emelkedik, éves mértéke 1–1,8 százalék között mérhető. A növekedés elsősorban a bivaly- és tehéntej előretörésének köszönhető, miközben a világ kecske- és juhtejtermelése csökken. A világtermelés megközelítőleg eléri az 564 millió tonnát, első helyen India áll – úgy is, mint a legnagyobb tejszín-előállító –, majd az Egyesült Államok, Németország és Franciaország következik. Utóbbi három ország sorrendben a világ első három legnagyobb tejipari országa is, kifejezetten széles termékskálával.
A tejfogyasztás évente két százalékkal növekszik, ami leginkább Európában figyelhető meg. Igaz, itt az egy főre jutó tejtermékfogyasztás tíz évvel ezelőtt átlagosan 320 kilogramm volt, míg napjainkban ugyanez az érték csupán hat kilogrammal több. A fejlett országokban a tejgyártás csak szerény növekedést produkál, a tejipar fejlődése inkább a nagyobb hozzáadott értékkel rendelkező termékeket (például a joghurtokat, tejes desszerteket) gyártó ágazatoknak köszönhető. A fejlődő országokban – figyelembe véve az értékesítési csatornák elmaradottságát – a vállalatok leginkább a hosszú lejárati idejű termékek gyártásával foglalkoznak.
Természetesen problémák is tapasztalhatók a területen, hiszen hiába szinte teljes a béke az egymástól jelentős mértékben eltérő nagy tejipari zónák között, a kvóták 1984-es bevezetése óta a termelés fellendülési üteme mégis lassult. Annak ellenére, hogy a közép- és kelet-európai országokban – a rendszerváltás miatt – nagymértékű gazdasági szervezetlenség következett, ami a helyi termelés csökkenését okozta.
Persze vannak fejlődő területek is, India például az 1970-ben elindított Operation flood elnevezésű, a tejágazat fejlesztését megcélzó nagyszabású és ambiciózus program bevezetésének eredményeképpen vált mára a világ legnagyobb tejtermelőjévé. Elindultak a gazdasági fejlődés útján Dél-Ázsia, Latin-Amerika, Óceánia és a Közép-Kelet országai is. A fejlődő országokban az infrastruktúra ingatag és szerény mértékű, ami megakadályozza, hogy a tejgazdaság olyan méretűvé fejlődjön, hogy meg tudja termelni a lakosság számára szükséges élelmiszer-mennyiségeket, és biztosítani tudja az ágazatnak a szükséges tőkét. Míg a fejlett országokban az egy főre jutó tejtermékfogyasztás átlagosan 210 kilogramm, Kamerunban csak tíz kilogramm körüli, a termelés pedig 5,11 kilogramm lakosonként, így a különbözetet az egyre növekvő import fedezi.