Bot a küllők közé

Nem számoltak egy dologgal azok, akik megtervezték és levezényelték a Medgyessy 2002 fedőnevű akciót. A politikai hatalomátvételért indított, (látszatra) demokratikus eszközökkel vívott propaganda-hadjárat fegyverei közül a leghatékonyabb agitációs sorozatvetőt – leánykori nevén Katyusa Agitpropovát – hideg fejjel a kormányra irányítván, kíméletlen zárótüzet zúdítottak a „négy év alatt el nem végzett munkák”, az „elherdált lehetőségek” meg az „elrontott, elsikkasztott feladatok” töltetű repeszgránátokkal. A kormány leváltására MSZP-színben hadba induló, párton kívüli (!) miniszterelnök-jelölt unalomig felolvasott kampányérvei is rendre arról szóltak, mit nem csinált az Orbán-kormány, vagy amit csinált, az miért nem jó. (A legvisszataszítóbb jelenet az volt, amikor a tavalyi árvíz elmosta beregi vályogházak helyébe felépült vadonatúj házakat megszemlélő dúsgazdag Medgyessy egy családi otthon láttán ennyit károgott az RTL-híradó mikrofonjába: szép, szép, de drága…)
Az agit.-prop. tanácsadók azonban – talán mert ilyesféle emberekkel ők ritkábban találkoznak – megfeledkeztek arról, hogy az elmúlt négy esztendő minden sikerének, eredményének, minden örömének, emlékezetes ünnepének és dolgos hétköznapjának ezzel az általánosító legyalázásával nemcsak a kormány igyekezetét értékelték nullára, hanem azoknak a millióknak a szorgalmát és tenni akarását is, akik az 1998 és 2002 közötti éveket munkával töltötték. Azoknak az álmait, terveit, induló vállalkozásait vették semmibe, akik a rendszeres segélyek lesése helyett családi költségvetést készítettek, szőlőt telepítettek, palántát neveltek, traktort, teherautót, présgépet vettek, pékműhelyt, gépszerelő üzemet építettek, bort palackoztak, vendéglőt, orvosi rendelőt nyitottak, stúdiót, könyvkiadót alapítottak. Államilag garantált kamatú, olcsó hitelből, Széchenyi-terv-pályázatból, kormányzati programokhoz kapcsolódó támogatásokból stb. Azok a politikusok tehát, akik (betemetendő) lövészárkokról, az ország kétfelé szakításáról szónokoltak, éppen a tevékeny Magyarországot sértették meg ezzel a negatív kampánnyal. Azokat az embereket – családjukkal, barátaikkal, üzleti partnereikkel, vendégeikkel, pácienseikkel együtt –, akik a jövőjüket munkára alapozzák, az ország gyarapodásával együtt képzelik el –, és akik közül két és fél millióan szavaztak e négy év töretlen folytatására.
Az a miniszterelnök-jelölt, aki néhány hónapja szó szerint ezt nyilatkozta egy másik tévének: „én azt gondolom, hogy leginkább ez egy munka és utána majd később kiderül, hogy micsoda”, olyan tanácsadók tervét hajtotta (ez idáig) végre, akik úgy tettek, mint aki botot vet a kerék küllői közé. Alattomosan, hogy valamiképp megakassza a lendülő kocsi tengelyét, ne foroghasson tovább. Lefékezze a járművet, az se baj, ha szakad a küllő, törik a kerék, leröpül a bakról a kocsis, csak ne haladhasson előre az úton. Egy ilyen merényletet egykönnyen ki lehet fundálni, végre is lehet hajtani, ám meg nem történtté tenni már bajosabb. A sérült kocsit kijavítani, a meggörbült küllőt kiegyenesíteni, a törött alkatrészt kicserélni sokkal egyszerűbb, mint a kocsis baját orvosolni, a gazda kárát utólag rendezni, és főképp: elfeledtetni velük, ami történt.
A jármű továbbmegy az úton, az eredetileg kitűzött célja felé.