Erdei iskolai program a környezetért

Az erdei iskola nagyon hatékony és támogatandó nevelési-oktatási mód ahhoz, hogy a gyermekek megtanulják a természet szeretetét. A mostani kormányzat kiemelt feladatnak tekintette az általános és a középiskolák egyre nagyobb számú kezdeményezéseinek támogatását. Erdei iskolát létrehozhatnak erdőben, tó, folyó mellett vagy akár egy aprócska faluban is. Az erdei iskola gyűjtőfogalom, amely a képességfejlesztés megszokottól eltérő körülményeit jelzi. Lényege, hogy a részt vevő gyermekek és a pedagógusok jól érezzék magukat a környezet és a természet közvetlen közelében, miközben hasznos ismereteket szereznek környezetünkről.

Gőgös Zsuzsa programszervező a Budakeszi Vadaspark erdei iskolai programjáról lapunknak elmondta: évente több turnusban várják az alsó tagozatos iskolásokat és a nagycsoportos óvodásokat. Szerinte ez a legjobb életkor ahhoz, hogy a gyermekek megtanulják érteni, ismerni és szeretni a természetet.
Az Oktatási Minisztérium és a Környezetvédelmi Minisztérium korábbi szándéka az volt, hogy hosszú távon valamennyi általános iskolás korú gyermeknek lehetővé tegye az erdei iskolákban való részvételt. A tapasztalat ugyanis az, hogy a kerettanterv kevés lehetőséget nyújt a környezeti nevelésnek.
Az első erdei iskolát Berlin mellett, Charlottenburgban alapították 1904-ben. Hazánkban 1908-tól sorra nyitották meg kapuikat a tanulni vágyó kisdiákok előtt a hazai erdei iskolák, közöttük sok úgynevezett kerti iskola.
Napjainkban ismét divatossá vált az erdei iskola intézménye, hiszen a technikai fejlődés különösen a nagyvárosokból szorította ki a zöld területeket. Így fontos, hogy az általános és középiskolás diákok tantervi keretek között is eljuthassanak olyan természetes élőhelyekre, ahol ismereteiket bővíthetik. Egy jól működő erdei iskola legfontosabb követelménye a természet. Magyarország ebből a szempontból szerencsés helyzetben van, hiszen az ipar által még nem háborított területek, szép tájak adottak hazánk minden szegletében. A gyerekek a foglalkozások alatt megismerkedhetnek az élettelen környezet jellemzőivel, amelybe beletartoznak az időjárási megfigyelések, a talaj szerkezetének, vízáteresztő képességének, termőképességének vizsgálata, a folyók, patakok, tavak vizeinek vizsgálata. Megismerhetik az adott élőhely jellemző növény- és állatvilágát.
Az ökológiai foglalkozások alatt közvetlenül is megtapasztalhatják azokat az öszszefüggéseket, hogy milyen kapcsolat van a csapadékmennyiség, a napsütéses órák száma, a talaj adottságai és az élőhely növényvilága között. Megfigyelhetik, hogy a táplálékláncban az egyes növény- és állatfajok milyen szerepet töltenek be, illetve az állatok egyes élethelyzetekben miként viselkednek, ha azonos vagy eltérő fajból származó egyeddel találkoznak.
A környezetvédelmi megfigyelések alkalmával szemügyre veszik, hogy található-e szemét azon a környéken, szennyezett-e a talaj, a levegő, az állóvizek és a területen átfolyó patakok. Ezeket a rendkívül hivatalosnak és „iskolainak” tűnő programokat természetesen játékos formában igyekeznek a gyermekek elé tárni, s kiegészülnek olyan izgalmas eseményekkel, mint az éjszakai állatles, a környékbeli tanyákon élő háziállatok megtekintése, az éjszakai tájoló túrák és madárgyűrűzések. Megismerhetik olyan régi vidéki mesterségek fortélyait, mint a kosárfonás, a csuhébaba készítése, a bodzasípfaragás, s mindezek mellett megtanulhatják a kerti munkák praktikáit is. Az erdei iskolában elsajátított ismeretek számonkérése természetesen szintén játékos formában történik, például egy jó hangulatú akadályverseny feladatain keresztül.