A Vidám Parkban koncepció van – látogató az nincs. A koncepció célját és értelmét nincs szerencsénk ismerni, eddig annyit látunk megvalósulni belőle, hogy az összes magyar vállalkozót kihajították a parkból, eszközeikkel együtt. Nincs céllövölde, nem lehet rongylabdával dobozokat dobálni, nem lehet pecázni, zsákbamacskát játszani, az óriáscsúszdának nyoma sincs, nincs lökdösni való kecske, szkander, semmiféle erőt, ügyességet próbáló szerkentyű, a játéktermek üresen ásítoznak. Maradtak a gyomorfordító, fejen átbucskázó, vérnyomást növelő, szédülést okozó sikoltozási üzemek, azokból „újak” is épültek. Persze ezek a gyártmányok akkor lehettek újak, amikor a Vidám Parkot még Angol Parknak hívták. A szerkezeteket nézve a zálogházi becsüs jut eszünkbe, aki kop-pecs. megjegyzéssel tolja félre a beadásra szánt télikabátot. Ütött-kopott alkotmányok ezek, hangzatos külhoni nevekkel. Mintha errefelé nem lenne érvényes a nyelvtörvény, hiszen az átlagmagyar aligha fejti meg, hogy mi fán terem az isar jump vagy a looping star. A számos hullámvasút jellegű alakulat közül még az öreg faszerkezetes a leginkább bizalomgerjesztő. Schiffer János főpolgármester-helyettes szerint egységes és színvonalas intézménnyé vált a Vidám Park. Igaza van, a látvány valóban egységes, mintha egy utópisztikus film szellemvárosának díszlete lenne. Ember nem járta világban, színesen villódzó, lerobbant gépszörnyek; ennél lehangolóbbat és sivárabbat még Hollywoodban sem találnak ki. Egy normális család nehezen tölthet el egy-két órát ezen a tájon. A gyerekeknek egyetlen elárvult kisautó maradt, amire felülhetnek. A Kis Vidám Parkot ledózerolták, a játékok helyét most hintik be sóval. Még lufit sem lehet kapni, a parkból azt is kitiltották. A bejáratnál kétszáz forintos belépődíjat szednek. Mire fel? Olyan ez, mintha egy cipőboltban kellene belépti díjat fizetni. Igaz, vannak kedvezmények is: a 120 centi alatti állampolgárok és a kerekes székes mozgássérültek ingyen mehetnek be. Enyhén szólva cinikus rendelkezés. Vajon mihez kezd egy kerekes székes a mai egységes és színvonalas Vidám Parkban? Morbid ötleteink vannak, nem írjuk le azokat.
Modellértékű mindaz, amit a szoclib városvezetés a Vidám Parkkal művelt. A magyar kisvállalkozókat, akik a nem túl látványos, de hagyományos, mindenki által használható és kedvelt üzemeket működtették, egytől egyig kirúgták. Semmit nem számított, hogy erre alapozták egzisztenciájukat, hogy munkát adtak alkalmazottaiknak, hogy pontosan fizették a bérleti díjakat, hogy vonzóvá tették a parkot. Magyarok? – mehettek Isten hírével. Hoztak helyettük néhány amortizálódott, de látványos és drága nyugati tákolmányt. Ez vár az egész magyar gazdaság szereplőire. A hazai vállalkozó húzzon el, van helyette nyugati bóvli. Koncepció van, a többinek coki. Az óriáskerék áll, várja az újabb rekordereket.
Így lehet vége a háborúnak
