Levelek Pestről és Budáról

Bidló Gábor (Budapest): Meglepetéssel olvastam a Pest-Buda mellékletben, hogy újra napirendre került a 4-es metró Gellért-hegyet és Gellért teret érintő nyomvonala. Dr. Schafarzik Ferenc műegyetemi professzor, bányatanácsos 1898. március 21-én kelt szakvéleményében kijelölte a Rác fürdő védőterületét, amelyet Darányi miniszter 1900. július 15-én hagyott jóvá. „A védő terület déli határa a mai Kosztolányi Dezső térnél kezdődik, a Nap-hegy utca és a Hunyadi János út határolja.” Hogy újabbakat is idézzek: Hidrológiai Közlöny 1957. évi 37. évfolyam 275–284. oldal. Horváth József és Horváth Lajos: A budapesti termál gyógyvizek összefüggése című munkájukban kimutatták, hogy az összes természetes és fúrt termálkutak vízkészlete összefügg egymással. Tehát, ha a Gellért-hegynél megbolygatják a természetes vízforrásokat, azt a Lukács és Császár fürdő vize is megérzi! A Földtani Közlöny 1985. évi 115. évfolyamában jelent meg Avjeszky és munkatársai cikke (163. oldal) A metróvonal Duna alatti átvezetése címmel. Ebben a Gellért-hegy környéki kútfúrások (Metrober) kimutatták, hogy három helyen történt termálvízbetörés a fúrásokban, 1000 l/perc, 39 fokon. Ezeket összesítve és még több szakcikk adatait is összefoglalva, ha végleg tönkre akarjuk tenni Budapest fürdőváros jellegét, csak hozzuk ide a Gellértbe a metrót! Még egy megjegyzés: a Műegyetem K épületének déli oldala mintegy 10 centimétert süllyedt. Végleg össze akarjuk rombolni ezt az épületet egy metróállomással? Mint XI. kerületi lakos és itt dolgozó ember, nagyon kérem, ne tegyék!

Galambos Károly (Budapest): Örömmel olvastam az április 15-i számukban a farkasréti Mindenszentek plébániatemplom felszentelésének 25. évfordulójáról szóló megemlékezést, annál is inkább, mert annak idején magam is részt vettem a felszentelésen, majd alapító tagja voltam a templom ifjúsági kórusának. Később az esküvőnk és gyermekeink keresztelője is itt történt. Sajnos, a megemlékező írásból kimaradt annak az embernek a neve, akinek elsősorban köszönhető a templom felépítése. Néhai Bíró Imre kanonok, a templom plébánosa korai halála miatt már nem érhette meg ezt az ezüstjubileumot. A kanonok úr a rendszerváltás előtt parlamenti képviselő volt, és ez úgy látszik, megbocsáthatatlan bűnként tapad emlékéhez. Nyilván ebből a közvélemény és a klérus úgy könyvelte el személyét, mint a kommunista rendszerrel lepaktáló békepapot. Ez azonban olyan hamis megítélés, mely teljesen figyelmen kívül hagyja az önzetlen, emberközeli, a keresztény közösségért minden áldozatra képes pap életművét. Az állami szervekkel való kapcsolatát soha nem használta fel sem maga, sem más egyének érvényesülésére, hanem minden tevékenységét a hívő közösség, a keresztény fiatalság lelki felemelkedésének elősegítése vezérelte. Itt az ideje, hogy különbséget tegyünk azon egyházi személyek, papok megítélése között, akik a diktatúra éveiben a saját, önző érdekeiket szem előtt tartva eladták lelküket, vagy akik kapcsolatteremtő, diplomáciai tehetségüket a keresztény hívők, a fiatalság lelki fejlődésére használták a kommunista diktatúra ideológiai vezéreinek puhításával. Mert nélkülük nemhogy templom nem épülhetett volna a kádári rendszerben, de még a meglévők fenntartása, a keresztény élet folytatása is pokolian nehéz lett volna.