Méltó hely a kormányzatnak a budai Várban

Lapzártakor még nem ismert a 2002-es országgyűlési választások eredménye, ezért bizonyosat a Sándor-palota sorsáról sem írhatunk, arról, hogy korábbi, fél évszázados rendeltetésének megfelelően ismét a miniszterelnök és a kabinet méltó otthona lesz-e az eredetileg klasszicista építmény, vagy esetleg egy ma még ismeretlen funkciót szánnak-e neki. Egy azonban mégiscsak bizonyos: az első Orbán-kormány szándékának megfelelően felújított palota rekonstrukciója az utóbbi évek egyik leglátványosabb fővárosi építkezése volt.

Tizenkét magyar miniszterelnök hivatalának adott helyet a Sándor-palota 1919. augusztus 1-je és 1941 júniusa között. A palota a II. világháborúban szinte teljesen tönkrement. Talán a legsúlyosabb károk a főhomlokzatot érték, amely beomlott, és a törmelék az udvart csúfította.
Az ostromot követően jórészt helyreállították a palotát, bár az újonnan felhúzott falak kissé elcsúsztak eredeti helyükről. A kilencvenes évek elején az Antall-kormány javasolta, hogy folytassák a több évtizedes hagyományt, és a palotában ismét alakítsák ki a miniszterelnök hivatalát. 1994-ben el is készült egy vaskos tanulmány az épület újrahasznosításáról, a kormányváltás miatt azonban ez az ötlet lekerült a napirendről.
Az Orbán-kormány végül valóra váltotta a sokáig csak dédelgetett terveket. Egy három évvel ezelőtt született kormányrendelet alapján elkezdődött az épület felújítása, s nem egészen két és fél év alatt, mintegy 2,5 milliárd forintból, elkészült a rekonstrukció. A palota mára tökéletesen alkalmas arra, hogy „történelmi és közjogi hagyományainknak megfelelően” a miniszterelnöki kabinetet befogadja.
Feltehetően Pollack Mihály építette az eredetileg kora klasszicista palotát 1806-ban. A helyreállított homlokzaton jól olvasható az évszám. Bár hozzá kell tennünk, hogy a tervező nevéről nem maradt fent egyetlen dokumentáció sem. A Pollack-kutató Zádor Anna azonban leszögezi: „A Pollack művészetéhez való kapcsolódást az a körülmény is elősegíti, hogy a palota belsejének különösen gondos kialakítása, Pollack későbbi műveivel ízlés- és stílusbeli rokonságot mutató termei szinte kényszerítik a kutatót arra, hogy ezt az alkotást is Pollack művei közé sorolja.”
A kiegyezés körüli esztendőkben Ybl Miklós is alakított az épületen, a neobarokk terek, a gobelinterem és a Mária Terézia-szalon az ő nevéhez fűződik. A XX. században, 1928-ban Hikisch Rezső tervei alapján újították fel a palotát. Ezt őrzi a várfal felőli sarokszoba és az egykori miniszteri várószoba neoempire stílusa.
Potzner Ferenc, Magyari Éva és Pazár Béla építészek a felújítás, újjáépítés során Pollack, Ybl és Hikisch munkáját ötvözték. Természetesen a napjainkban kínált modern technológiát is felhasználták elsősorban a kényelmi szempontok érdekében.
Schams Ferenc 1922-ben megjelent útikönyve több támpontot is adott a szakembereknek a rekonstrukcióhoz. Schams pontosan leírta az egyes szobák berendezését és a színét is. A felkért művészettörténészek a belsőépítészeti munkákat, a falburkolatok színeit és a bútorzatot, a stukkókat ez alapján határozták meg. A díszesebb termekről fotóanyag is van, ez szintén sok segítséget nyújtott. A Hikisch-féle felújítás sajtóvisszhangja és az akkoriban megjelent cikkek ugyancsak támpontot adtak az építkezéshez.
A második világháború előtt a kiszolgálóhelyiségekben és a tetőtérben az építészek munkahelyeket alakítottak ki. Most a miniszterelnökök egykori otthonában a titkárság működne, a kormányszóvivő – a korábbi rendeltetésének megfelelően – a volt istálló területén kialakított teremben fogadná a sajtó munkatársait. A kiszolgáló teremsor természetesen jóval szerényebb, mint a díszteremsor, színvilágában a sötétszürke és az óarany dominál. A kormányüléseket a műmárvány falburkolatú tükörteremben tartanák majd, ebből nyílik a miniszterelnöki szoba, míg a szomszédos terem lenne a miniszterelnöki tárgyaló.
A díszteremsor egyébként valóságos művészettörténeti csemege: stukkók, parketták, kárpitok, függönyök és bútorok szín- és formakavalkádja mindenütt. A magyar empire, neobarokk és biedermeier berendezési tárgyak egy része, így a miniszterelnök dolgozóasztala is műkereskedőktől származik. Van olyan bútor, amelyet az Iparművészeti Múzeum állományának felhasználásával másoltak le. Az udvari díszek közül a Neptun-kút is az eredeti mása.
A miniszterelnöki dolgozószoba és a tárgyaló falára mi sem illene jobban, mint Batthyány Lajos és Kossuth Lajos arcképe. Ugyancsak fontos történelmi emlékkép a Lánchíd építését ábrázoló festmény. Az egyik szalont Lotz Károly munkái díszítik.
Szamkó Katalin, a felújításért felelős Budai Várgondnokság Kht. igazgatója lapunknak elmondta: a palota újjáépítése mára teljes mértékben befejeződött, jelenleg a műszaki átadás, átvétel zajlik.
A palota tehát szebb, mint azt valaha is reméltük volna; lapzártakor már „csak” a sorsa, a jövőbeni funkciója bizonytalan.