A magyar demokrácia stabil

Ma már majdnem mindenki hallott a The New York Times furcsa vasárnapi cikkéről a magyar választásokkal kapcsolatban. Habár a téma fontos, a cikk hangja és elemzése meglepően nyers és egyoldalú. Miről van itt szó? Tudatlanságról vagy elfogultságról? Tekintve, hogy a szerző, Celestine Bohlen egy jól ismert újságírónő és a NYT külpolitikai főmunkatársa, tudatlanságról szó sem lehet. Marad tehát az elfogultság, amely egy tekintélyes újság – mint a NYT – esetében megengedhetetlennek mondható.
Habár a NYT napi példányszáma egymilliónál is magasabb, olvasói legnagyobb része a New York-iak közül kerül ki. Az ország többi részében leginkább csak könyvtárak, „think tankok” vagy üzletemberek olvassák. Liberális lapként a NYT egy nagyjából liberális és a baloldali politikai irány felé hajló olvasóközönséget szolgál, akik még a jobboldaliság említésétől is megrettennek. Ez nyilvánvaló volt Le Pen eltúlzott megítélésében, annak ellenére, hogy mindenki tisztában volt azzal, hogy a jobboldali francia politikus semmiképpen nem tudta volna Chirac újraválasztását megakadályozni. Ennek ismeretében nem meglepő az, hogy a szerző a „jobboldali nacionalista” Orbán Viktort még veszélyesebbnek látja Le Pennél, mivel szerinte a 38 éves Orbán Viktornak még jövője lehet a magyar politikai életben. Nem lehet azon se meglepődni, hogy a szerző szerint a magyar választók visszautasították a „hetyke” Obrán Viktor „dörzsölt” nacionalista felhívását. Ugyanakkor a cikk egy szóval sem említi azt, hogy az MSZP által kapott szavazatok száma majdnem ugyanannyi volt, mint a Fideszé. Vagyis ha a választók fele a „jobboldalra” szavazott, másik fele a „baloldalt” tartotta jobbnak, ami megalkotja a politikai equilibriumot, egyensúlyt. Azonban nincs ok szörnyülködésre, mert ennek a cikknek semmi köze sincs egy hivatalos amerikai állásponthoz. A választások idején az adminisztráció teljesen el volt foglalva a közel-keleti helyzettel, a terrorizmus elleni háborúval és a szeptember 11-i támadás okozta gazdasági problémákkal. Ez volt az oka, hogy a magyar választás nem keltett nagy visszhangot Washingtonban. Azok a „szakértők”, akik előzőleg arról nyilatkoztak, hogy az adminisztráció a jobb- vagy a baloldali magyar pártoknak kedvezne, közel se kerültek az amerikai kormány felelős tagjaihoz, és csak saját véleményüket hangoztatták.
Amerikai szempontból nézve a magyarországi országgyűlési választások a demokratikus rendszer teljes tiszteletben tartása jegyében folytak le. Az ellenzéki oldal által annyira igényelt külföldi megfigyelők semminemű szabálytalanságot vagy csalást nem tártak fel. Ezek egyszerűen nem jelentettek problémát. A voksok kiegyenlítettsége nem vezetett egy, a floridaihoz hasonló válsághoz, és a vesztes elegánsan elismerte az ellenfél győzelmét. Nehéz lenne ennél többet várni egy új demokráciától. Laura Bush nem látogatná meg Magyarországot e héten, ha a Fehér Háznak akármilyen kifogása lenne a magyar demokrácia minősége ellen.

A szerző külpolitikai szakértő