A Magyar Nemzet „pacifikálása”

A baloldali pártoknak és a hozzájuk kötődő szervezeteknek egyszerűbb gondolkodású vezetői hírblokád alá akarják vonni a félmilliós olvasótáborral rendelkező Magyar Nemzetet. Legutóbb a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége zárta ki egy rendezvényéről tudósítónkat. Szóvivőjének, Bálint Attilának szavait idézve ő maga döntötte el, hogy diszkriminálja lapunkat, mert néhányuknak nem tetszett két korábbi írásunk.
Egy másik közszereplő, Kovács úr, az MSZP elnöke, aki a napokban kapja meg élete második külügyminiszteri állását, hasonló érvekkel dobálózik, amikor interjút kérünk tőle: a Magyar Nemzettől „elszenvedett mocskolódások” miatt nem hajlandó megszólalni nálunk, ám az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy vele három éve nem láthattak interjút olvasóink. És persze László Csaba pénzügyminiszter-jelölt is kitér kérdéseink elől, nem beszélve Medgyessy Péter kormányfőjelöltről, akitől már megszokhattuk, hogy nyilvános fórumokon pocskondiázza lapunkat. A kormányváltó erők másik nagy alakja, Kuncze Gábor SZDSZ-elnök nem bonyolódik bele használhatatlan és hihetetlen érvekbe, csak annyit üzen, ha keressük: nem ér rá.
Hiányuk persze értékes muníciót ad a sajtóviszonyokról általában csak felszínes értesülésekkel rendelkező, baloldali médiaszociológusoknak, politológusoknak és politikusoknak, akik azt a téves végkövetkeztetést vonják le, hogy a Magyar Nemzet elfogult, mert nem ad helyt baloldali politikusok véleményének. Így gondolkodik a fideszes, az országos lista előkelő helyéről bejutó Tölgyessy Péter is, aki közügyekről a parlamentben ugyan nem hajlandó megszólalni, ám a szocialista Népszabadságban terjedelmes cikkekben szokta közölni lesújtó véleményét a jobboldalról. Legutóbb lapunkat is górcső alá vette. Szerinte a Fidesznek „harci újságírásra volt szüksége, amely kihívó kijelentéseivel aktivizálta híveit, és leleplezte ellenfelei ármányait. Csakhogy ezzel magára is csukta az ajtót. A Magyar Nemzet, az állami televízió és rádió több műsora egyre inkább csupán a radikális jobboldali törzsközönség számára befogadható véleményeket közvetített, maga zárva el a Fideszt a politikai közép szavazóitól”. E mondatokkal nem az a baj, hogy tévedések halmaza, hanem hogy azt sugallja: a baloldali sajtóval minden rendben van. Azzal a tv2-vel például, ahol az első forduló előtt egy délután percenként csörögtek a Köztársaság térről érkező telefonok, azt az instrukciót adva: a baloldali győzelem utolsó esélyeként hogyan kell félremagyarázni Kövér László – mint mindannyian tudjuk, ártalmatlan – mondatait. Vagy a másik szocialista kanálissal, az RTL Klubbal, amelynek a Testnevelési Egyetemen elhangzott Orbán-beszédről leadott tudósítása például javarészt arról a felzaklatott tömegről szólt csupán, amelyik bántalmazni akart egy sofőrt. Aki ott volt, és látta a fegyelmezett százezres tömeget, kitörli készüléke memóriájából e csatornát.
De Tölgyessynek is csak ajánlani tudom: ne csak Magyar Nemzetet olvasson, hanem vegye a kezébe a kampány idejére elképesztő módon nekivadult Magyar Hírlapot vagy a szocialista párt kampánylapjává lezüllött Népszabadságot. És persze azt a függetlenségének látszatát végleg sutba vágó Népszavát, amelynek harcias különszámát szocialista politikusok szóróanyagával együtt dobálták be a belvárosi postaládákba!
Az, hogy a baloldal politikusai hírblokád alá akarják vonni a Magyar Nemzetet, csakis az ő kicsinyes és árulkodó módszereikre jellemző. Ennek a hangoztatokkal szemben azonban az az oka, hogy számukra szokatlan a kritikus hang, a feltett valódi kérdések, amelyek mellett nem lehet elbeszélni, hanem választ kell rá adni.
Mindezek ellenére nekem elhihetik: nem kell félni a Magyar Nemzettől, nem harap.