A tér neve

Aláírásokat és adományokat gyűjt az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség, az Antall József Baráti Társaság és a Magyar Piarista Diákszövetség a Moszkva téren. A három szervezet szeretne szobrot állítani Antall Józsefnek, ugyanakkor a tér nevét is megváltoztatnák, s a néhai miniszterelnök nevét viselné. A szándék szép és tiszteletre méltó, s a szobor felállításának van realitása, ám a tér átkeresztelése egyelőre akadályokba ütközik. A főváros érvényben lévő rendelete szerint személyről csak halála után huszonöt évvel lehet közterületet elnevezni. Nehéz elképzelni, hogy a jelenlegi városvezetés pont Antall Józseffel tenne kivételt.
Ám ezen konkrét esettől függetlenül ez a rendelet jó és hasznos. Ilyen ügyekben a történelmi távlat a legjobb tanácsadó. Gyakran megesik, hogy a kortársak óriásnak látnak valakit, az utókor már észre sem veszi, megfeledkezik róla. S ez még a jobbik eset, mert sok nagyságot sorolnak néhány év múltán a negatív alakok közé. Negyedszázada ki gondolta volna, hogy eljön az idő, amikor lekerülnek a közterületekről a Lenin, Marx, Kun Béla, Szamuely feliratú táblák. De jó példa magának a Moszkva térnek története is. A sokáig névtelen területet 1929-ben Széll Kálmán térnek keresztelték el. Széll Kálmán (1843–1915) a maga korában ismert, népszerű, roppant sikeres ember volt. Miniszterelnök, a király személye körüli miniszter, a millenniumi országos bizottság elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja, s még számtalan cím és rang birtokosa – igazán szép karrier. Manapság még a művelt emberek sem nagyon tudnak róla. 1945 után a tér rövid ideig Sztálin nevét viselte. Sztálinról tudjuk, ki volt, még egy zsákutcát sem érdemel, nem- hogy egy központi teret. 1946-ban lett Moszkva tér, de ez az elnevezés is a kommunista szolgalelkűség vívmánya, az égvilágon semmi nem indokolja, hogy továbbra is az maradjon. Ám Antall Józsefről elnevezni talán még korai lenne.
Természetesen elismerjük az első, szabadon választott miniszterelnök emberi, politikusi nagyságát, a magyar demokrácia megteremtésében mutatott rendkívüli érdemeit, de azt is látjuk, hogy személye körül még nem alakult ki a nemzeti konszenzus. Emlékezhetnek rá, tíz évvel ezelőtt a baloldal és a liberálisok milyen heves gyűlölettel próbálták lejáratni, hogyan gyalázták, gúnyolódtak rajta, uszítottak ellene. Az utóbbi időkben visszafogottabban ítélik meg, néha már nosztalgiával gondolnak rá, de aligha méltó tisztelettel. Ugyanakkor az elmúlt években a radikális jobboldal felől jönnek az Antall Józsefet dehonesztáló minősítések, jobbára igaztalanul, de az egykori miniszterelnök személye ma még mindenképpen indulatokat kavar.
A józan többség szeretné vagy legalábbis nem ellenezné, hogy a Moszkva tér ezentúl Antall József tér legyen. De bizonyos, hogy újra felerősödnének a támadó, lekicsinylő, gyalázkodó hangok, s ezeket jobb volna elkerülni. S nem csak Antall József esetében.