Az ártatlanság bája

Medgyessy Péter olyan ártatlan a Grescóval kötött „lobbiszerződés” ügyében, mint a ma született bárány. A rendőrség bűncselekmény hiányában szüntette meg a nyomozást. Nem tévedt a bűn ösvényére Medgyessy, „az ismeretlen tettes”, amikor a belvárosi szocialista önkormányzati képviselők igen szavazataira szerződött.
A szocialista helyi politikusok előbb nem szavazataikkal megakadályozták az V. kerületi önkormányzat megállapodását a Grescóval, de ezután jött Medgyessy Péter, aki szerződést kötött a Grescóval, amolyan lobbizósat, és a szocialista elöljárók rögvest igent mondtak az ügyletre. Őket a rendőrség ki is hallgatta, annak rendje s módja szerint.
A helyi szocialista képviselők azt állították: őket ugyan nem kellett győzködni, Medgyessy Péter pedig nem is tett ilyet.
A leendő kormányfőnket annak ellenére nem hallgatták ki se tanúként, se gyanúsítottként, hogy ő ismeri legjobban a kriminálisnak immár nem nevezhető szerződés megkötésének körülményeit. Medgyessy tudja talán egyedül, mire is vállalkozott, mi volt a kétes szövegű szerződés igazi célja és gazdasági tartalma. Ő tudja, mit teljesített a szerződésben vállaltak közül és mit nem, miféle munkáért kapta a harmincmillió forintot. Azt is ő tudja, hogy teljesítette-e végül a szerződés ama pontját, ami a szocialista képviselők meggyőzésére irányult. Azt is ő tudja, csupán szövegezési pongyolaság volt-e, hogy a szerződés teljesítésének feltétele volt a szocialista önkormányzati képviselők meggyőzése mellett az igenlő voksuk is az önkormányzat Gresco-ügyletére.
Ha Medgyessy a Gresco-botrány kirobbanásakor is olyan biztos lett volna makulátlanságában, mint most, akkor vélhetően nem fogadta volna fel a Budapest Ügyvédi Kamara elnökét rögtön ügyvédjének. Márpedig ezt tette.
Vagyis Medgyessy is arra számított, hogy meggyanúsítják. Nyilván ő maga is meglepődött azon, hogy még tanúként sem segíthette a nyomozó hatóság – lobbiügyét eltussoló – munkáját.
Bárándy Péter leendő igazságügy-miniszternek most nem „ég az arca a szégyentől”, mint égett akkor, amikor hosszas vizsgálódás után megszüntették a nyomozást egy másik ügyben. Pedig a családi asztalnál is hallhatott egy szakvéleményt az ország legnagyobb tekintélyű büntetőjogászától.
Volt olyan ügyvéd, aki a csalás gyanúját is felvetette arra az esetre, ha Medgyessy mégsem befolyásolta a szavazataikat igenre váltó önkormányzati képviselőket.
A „jogállam visszaállításáért”, a törvény előtti egyenlőségért most nem rendez utcai happeninget az SZDSZ sem, pedig Fodor Gábor oly mértékben meg van győződve, hogy itt veszélyben forgott a jogállam, hogy már az igazságügy-miniszteri bársonyszékbe álmodta bele magát, hogy tehessen valamit az alkotmányos igazságszolgáltatás visszaállításáért. A LOP-STOP tábla raktárba került, talán éppen a kétes körülmények között megszerzett Gizella utcai székház pincéjében vár sorára, legalábbis addig, ameddig az SZDSZ-székház ügyében fél éve folyó alapos vizsgálódás után nem izzad ki magából egy szájzárasan szűkszavú végzést az ügyészség a nyomozás megtagadásáról, hiszen bűncselekmény elkövetésének a nyomát sem lelik immár hetedik hónapja.
Megnyugtathatjuk a Gizella utcaiakat is, Kuncze Gábort pedig különösképpen óva intjük attól, hogy felhorkanjon: izgalomra semmi ok, a „jogi gengszterizmusnak” egyszersmind vége. Itt egy ideig már nem kell félni attól, hogy a vizsgálódásokra közpénzekből fenntartott állami szervek azzal töltik majd az időt, hogy kivizsgálják az állampolgári bejelentéseket, panaszokat, mint arra kísérletet tett legutóbb az Országos Választási Bizottság egy állampolgári beadvány miatt.
A „politikai gengszterizmus” ideje következik: a törvény előtt az állampolgárok nagy része egyenlő lesz, lesznek egyenlőbbek és érinthetetlenek is szép számmal.