n Stefka István
A leláncolt parlamenti székéről nekem a leláncolt Prométheusz jutott eszembe. Duray nem a tüzet lopta le az Olimposzról, hanem a szabad szólás jogát, az emberi szabadságot lopta be az emberek szívébe.
– A lánc szimbolikus. Mert azok, akik leláncolták a székemet, üzenetet fogalmaztak meg: választott tisztségemben ne foglalhassam el parlamenti helyemet. Nincs semmilyen jogalapja annak, hogy megakadályozzák a munkámat, ezt esetleg erőszakkal tehetnék meg.
– Hogyan értékeli, ami önnel történt?
– Nem európai magatartás az, ami kétségbe vonja a szabad vélemény és szólás szabadság jogát, s ami mindezzel párosul, szintén idegen Európától. Ez az egész jelenség kapcsolatba hozható a státustörvény és a magyarigazolvány körüli, a múlt év decembere óta tartó folyamatos hisztériakeltéssel. Azóta Szlovákiában olyan helyzet alakult ki, ami nem jellemző az európai konszolidált politikára.
– A Kossuth téri felszólalása többekben, főként Szlovákiában nagy felháborodást keltett.
– A szálak visszavezetnek a húszas évekig, a közvetlen gyökerek azonban a státustörvénnyel függenek össze. A szlovák nacionalizmus megrettent a kedvezménytörvénytől. Attól tartanak, hogy azok a gonoszságok, amelyeket az utóbbi évtizedekben kiterveltek a magyarokkal szemben, s amelyekkel nagyon sok szenvedést okoztak, nos, ezt a folyamatot lassíthatja le, állíthatja meg a státustörvény, sőt esetleg vissza is fordíthatja azt. Vannak, akik attól félnek, hogy ennek következtében olyan fejlődés indul el a Kárpát-medencében, amely háttérbe szorítja azt a kisebbségpolitikát, ami jelenleg működik, s egy teljesen új szellemiség alakul ki. Páni félelem alakult ki amiatt, hogy a Kárpát-medence végre elindul annak a normális, természetes fejlődésnek az útján, amelyet Trianon és az utána következő évtizedek megszakítottak.
– A határon túli magyar szervezetek vezetőinek többsége – a státustörvény létrehozása miatt – érthető módon közelebb érezte magához a Fidesz vezette polgári kormányt, mint a most következő MSZP–SZDSZ-kormányt. Nem tartanak attól, hogy módosítják a kedvezménytörvényt, s ez a szlovákiai magyarokra is kihat?
– Azok a reménységek, amelyek az új magyarországi kormány hatalomra jutásával a magyarellenes körökben fellángoltak, nem azzal függenek össze, hogy inkább baloldali szimpatizánsok lennének, hiszen ezek a szlovákiai erők főként jobboldaliak. Nem ideológiai gyökerű ez a szövetségkeresés. Inkább úgy ítélik meg, hogy az MSZP–SZDSZ-kormányzás azt a hagyományt fogja követni, amit az MDP és az MSZMP követett. Azaz tiszteletben tartja azt a szovjet doktrínát, miszerint a szomszédos országokban élő magyarok ügye annak az országnak a kizárólagos belügye. S ez tovább él még egyes szlovák politikai körökben.
– A szlovákiai magyar értelmiség egy része is ön ellen fordult. Felhívást tettek közzé, hogy ne nyilatkozzon többé a magyarság nevében.
– A magam nevében szoktam nyilatkozni. Számomra megnyugtató, hogy a felvidéki magyarság jelentős része egyetért velem. Annak a kilencven állítólagos értelmiséginek a nézetét szerencsére nagyon kevesen tartják magukénak. Másrészt az a kilencven ember nem is annyi, mert sorra kiderül, hogy többen nem is látták a szöveget, nem is tudták, mihez adják a nevüket, vagy alá sem írták. Sőt azóta több személy nyíltan tiltakozott amiatt, hogy viszszaéltek a nevével.
– A Kossuth téri szerepléséről nem beszélt.
– A hisztériát nem az váltotta ki, hogy jogom volt-e ott megszólalni vagy nem, hanem az, hogy van egy elemi magyarellenesség. Tekintettel arra, hogy az Orbán-kormány ideje alatt formálódott ki az új nemzetpolitika, amely egyrészt le tudja küzdeni a trianoni traumát, másrészt az európai integráció szellemében tudja létrehozni a nemzet újraintegrálódási folyamatát – ami egyébként nem sérti a második világháború után kialakult egyensúlyi rendszert –, ezért az Orbán-kormány ellen sorakoztak fel, s egyúttal ellenem, mert nyíltan támogattam ezt a folyamatot. Szlovákiában ezek a nacionalista erők úgy érzik, hogy a magyar nemzetpolitika – amely senkit nem veszélyeztet – mégiscsak veszélyezteti alantas szándékaikat.
– Milyen alantas szándékra gondol?
– 1920 óta rejtetten vagy nyíltan van egy megfogalmazott törekvés a felvidéki magyarság felszámolására. Ennek különböző megnyilvánulásai voltak. A két világháború között a szellemi elsorvasztás volt a cél, a második világháború után a teljes likvidálási szándék vezérelte őket, a kommunisták uralomra jutásával pedig – diktatórikus módszerekkel – a magyarság „felszalámizásán” dolgoztak. Ezek a szándékok 1990 óta is megnyilvánulnak, csak kicsit másként, nehezebben megvalósíthatóan, mert tudunk nyíltan védekezni. Persze vannak olyan szlovák intellektuelek, akiktől távol áll ez a gondolkodás, és európai módon cselekszenek.
– A magyar értelmiség kiemelkedő alakjai viszont Magyarországon álltak ki ön mellett. Aláírói között szerepel többek között Csoóri Sándor, Szokolay Sándor, Gyurkovics Tibor, Tőkéczki László és Nagy Gáspár.
– Csoóri Sándor nem először állt ki mellettem. Ha megkérdeznék tőlem, hogy mit választanék: megkapjam-e a legnagyobb magyar kitüntetést, amit magyar ember megkaphat, vagy inkább velük a barátságot, akkor az utóbbit választanám.
– A Magyar Koalíció Pártja is viszonylag megosztott az ön megítélésében.
– Nem mondanám. Az MKP-ben vannak félelmek, különböző nézetek, de a párt túlnyomó többsége egy véleményen van velem. Nagyon sok levelet, telefont kaptam, sokan személyesen is biztosítottak a szolidaritásukról.
– Bugár Bélát, az MKP elnökét mérsékelt szlovákiai magyar politikusnak tartják. Mégis ő volt az, aki beült az ön székébe, és kibontotta a láncot.
– Nem tudom, mi indította őt erre, de nagyon szép gesztus volt tőle. Jó fricska volt ellenfeleimnek.
– Szlovákiában, a Domino Fórum című kritikai hetilapban május 15-én Stefan Hrib nagyinterjút készített Eörsi Mátyás szabad demokrata politikussal, a Liberális Internacionálé alelnökével. Sok mindenről szó volt benne, Eörsi oldalakon keresztül járatta le az Orbán-kormányt. Azért egy rövid kitételt ön is kapott, ami több volt, mint sértő. Idézem pontosan az interjút. „Stefan Hrib: – A Fidesz nagygyűlésén Duray Miklós is felszólalt. Mit gondol erről? Eörsi Mátyás: – A Felvidék szó idézésén kívül a szájából elhangzott az is, hogy itt az ideje a forradalomnak. Ez nevetséges. Megértem ugyan, hogy a szlovákiai magyarság nagy része Orbánt támogatta. Stefan Hrib: – Miért? Eörsi Mátyás: – A gesztusok, a szavak, az érzelmek miatt. A szlovákiai magyaroknak nem arra van szükségük, hogy egy-egy magyarországi párttal, hanem arra, hogy az egész országgal legyen jó a kapcsolatuk. Durayt felelőtlennek tartom, és látni sem akarom. Ha találkozni fogok az MKP képviselőivel, és ő ott lesz, kimegyek a helyiségből.” Ennyit az idézetből. Mit szól tehát ahhoz, hogy nem akar egy levegőt szívni önnel Eörsi Mátyás?
– Ezt már egyszer megtette. Múltkor kaptam egy meghívót a magyar Országgyűlés külügyi bizottságába, amikor a benesi dekrétumok ügyét tárgyalták. Amikor beléptem a terembe, akkor még ott volt, majd felállt és elment. Szerintem ez nem függ össze a Kossuth téri fellépésemmel, ennek más gyökerei lehetnek.
– Milyen gyökerei? Miért gyűlölik önt, aki vállalta a börtönt is magyarságáért, a magyar kisebbségért?
– Nehéz ezt megállapítani. Én a keresztnevemet Szent Miklós püspöktől kaptam, ő pedig Rákosi Mátyástól.
– A tény mégis az, hogy a magyarországi baloldali–liberális vezető politikusok egy része nem nézi jó szemmel a működését. Kovács László, az MSZP elnöke azt nyilatkozta az ön Kossuth téri szereplésével kapcsolatban: nem felejtünk!
– Tudom, hogy nem felejtenek, én sem szoktam felejteni. Viszont én belátó vagyok és megbocsátó.
– Ilyen előzmények után végül is mit vár a szocialista–szabad demokrata kormányzat magyarságpolitikájától?
– Engem személy szerint nem igazán érint azoknak a véleménye, akikben gyűlölet él. Viszont remélem, hogy nem lehet megállítani azt az „időszekeret”, amely elindult 1990-ben – Antall József érdemeként –, és gazdag rakománynyal tudott tovább menni Orbán Viktor kormányzása idején. Ezt az időszekeret nem lehet megállítani, és a Medgyessy-kormánynak is ezt kell tovább húznia. Medgyessy Péter kormányalakítási felkérése utáni, parlamenti felszólalása óta nincs okom kétségbe vonni azokat a kijelentéseket, amelyeket ő tett. A szekeret már nem lehet visszalökni a szakadékba.
– Mi az az erő Duray Miklósban, ami a szűnni nem akaró támadásokat szelíden, de határozottan visszautasítja?
– Valószínűleg a szüleimnek, nagyszüleimnek, dédszüleimnek és az őseimnek köszönhetem, mert a génjeimet tőlük örököltem.
***
Szemelvények szlovákiai lapokból
A kassai Korzár Magyar bicikli című kommentárjában foglalkozik Duray Miklós legutóbbi közszereplései és az MKP közvélemény-kutatási eredményeinek állítólagos összefüggéseivel. A szerző, Peter Schutz a bevezetőjében konstatálja, hogy a statisztikai hivatal közvélemény-kutató intézetének májusi adatai szerint a „legnagyobb népszerűségi növekedést az MKP könyvelheti el”. „Április 13-a óta, amikor Duray elfelvidékezte magát Budapesten, a szlovákiai véleményformálók ugyanakkor tényként kezelik az MKP népszerűségének csökkenését” – írja Schutz, majd így folytatja: „Nem is akárkik teszik ezt, pl. a magyar értelmiségiek ismert felhívásában szó szerint az olvasható, hogy az MKP preferenciái az elmúlt hetekben vészesen visszaestek” úgy a magyar, mint a nem magyar választók körében. „A fenébe is – akkor hol itt a hiba?” – teszi fel a költői kérdést a szerző, majd arra a következtetésre jut, hogy ilyen nem történt, „csak” a közvéleményt manipulálja az értelmiségi elit – a Magyar Koalíció Pártján belül is – azzal a céllal, hogy az MKP május 25-i jelölőkongresszusa előtt Durayt kigolyózzák a jelöltlistáról. Ehhez kapóra jöttek nekik Duray „színpadi produkciói”. Közben az a helyzet, hogy a magyar értelmiségiek egy része így akarja régebbi, rendezetlen számláit is rendezni Durayval. Schutz ugyanakkor úgy véli, hogy „azok között, akik most politikai felelősségtudatból oktatják ki a magyar politikust, fele-fele arányban vannak a régi párttagok, nemegyszer egykoron magas beosztásban. Miközben ők tisztségeket töltöttek be, Duray börtönben ült.”
*
A Domino Fórum című szlovák kritikai hetilapban (2002. május 9–15.) kilencven szlovákiai magyar értelmiséginek a felhívására reagál a cikkíró. Eszerint sokan úgy vélik, hogy a felhívás nem hiteles, mert nem írták alá. Stefan Hríb A bárányok hallgatnak című írásában többek között ezt írja Duray Miklós Kossuth téri felszólalása kapcsán: „Az, hogy Duray nem szlovák, hanem Szlovákiában működő magyar politikus, már a születési okmányából kitűnik. Azt állítani, hogy a felszólalásával Duray bebizonyította, hogy Magyarország politikusa – tehát áruló –, teljesen értelmetlen. Az MKP is a Magyar Koalíció Pártja, mégsem jut senkinek sem az eszébe, hogy ezzel Magyarországot képviselné…” később ez olvasható: „A magyar intellektueleket (nem kellene-e őket a Duray ellen felhozott szemrehányások logikája szerint inkább szlovákiai magyar nemzetiségű intellektueleknek nevezni?) nem köti pártfegyelem, sem az MKP-n belüli hatalmi harc. Szabadon nyilatkozhatnak meg. A felhívásuk viszont bűzlik a szabadságellenességtől.”
gazdaság
Bajban a fegyvergyártók, óriásit bukhatnak, ha eljön a béke
