Célpontban Pakisztán

Amikor a pakisztáni hatóságok március végén egy rajtaütés eredményeként őrizetbe vették Abu Zubajdát, Oszama bin Laden egyik hadnagyát, Iszlámábád az akciót az al-Kaidára mért egyértelmű győzelemként értékelte. Jóllehet már akkor is többen feszegették a kérdést: az ország mely szegleteiben bujkálhatnak még az al-Kaida tagjai?
A kérdés annál is aktuálisabb, mivel a kedden Karacsiban végrehajtott öngyilkos merénylet szálai egybehangzó feltételezések szerint az Oszama bin Laden vezette terrorszervezethez vezetnek. Nem csoda hát, hogy alig egy nappal a gyilkos akció után a hatóságok száznál is több gyanúsítottat vettek őrizetbe, akik feltehetőleg kapcsolatban állnak (illetve állhatnak) a tálibokkal és az al-Kaidával.
A keddi merénylet, amely tizennégy, többségében francia áldozatot követelt, elemzők szerint egyértelműen Pakisztán és Franciaország ellen irányult. Nem kizárt az sem, hogy az akcióból tetemesen kivették részüket a pakisztáni fundamentalista erők, akik így akartak csapást mérni Musarraf elnökre. Már csak azért is, mert annak idején a terrorizmus és a tálibok elleni hadjáratban a pakisztáni elnök-tábornok az Egyesült Államok mellé állt. Akárcsak Franciaország – Párizs volt ugyanis az egyetlen a szövetségesek között, amely légierejével is részt vállalt az al-Kaida elleni katonai akcióból. A feltételezést csak erősíti, hogy az áldozatok egy francia–pakisztáni hadiipari együttműködés alapján tevékenykedtek Karacsiban.
Az utóbbi négy hónapban egyébként Pakisztánban a keddi volt a harmadik akció, amely külföldiek ellen irányult. Az év elején Karacsiban rabolták el Daniel Pearl amerikai újságírót, akit néhány héttel rá brutálisan kivégeztek. Rá pár hónappal pedig ismeretlen elkövetők gránátokat dobtak Iszlámábád diplomatanegyedében egy protestáns templomba. Musarraf elnökre jóformán óráról órára nehezedik a nyomás, hogy végre kézzel fogható eredménye legyen a tettesek utáni hajszának. A kapkodásnak és politikai meggondolatlanságnak azonban könnyen végzetesek lehetnek a következményei: a pokolgépes merénylet után maga az elnök is az ország ellenségeit jelölte meg elkövetőként. S a pakisztáni szóhasználatban az ellenség szó rendszerint Indiával azonos. Újdelhi azonnal visszautasította a burkolt vádakat, ám maga a feltételezés is arra utal, hogy a két ország között nemhogy csökkenne, sokkal inkább tovább nő a feszültség. Térségbeli szövetségesekre pedig minden eddigieknél nagyobb szüksége lehet az elnöknek. A terroristák és a szélsőségesek utáni hajszában Pervez Musarrafnak ugyanis nemcsak az afganisztáni vezetéssel kell majd szorosan együttműködnie, hanem időnként az indiaiak tevőleges közreműködését is igénybe kell majd vennie. Az afganisztáni harcok csitultával a terrorellenes háborúnak ugyanis még koránt sincs vége. Már csak azért sem, mert egyes források szerint az al-Kaida emberei Pakisztánban szervezik újjá soraikat, hogy aztán visszatérjenek Afganisztánba.