Feketelistán a PKK

A PKK, amelynek vezére, Abdullah Öcalan 1999 óta börtönben van, 15 éve a török állam esküdt ellensége. A délkeleti tartományokban valóságos háború dúl a hadsereg és a PKK fegyveresei között. Ennek eddig több mint 30 ezer ember esett áldozatul. A Kurd Munkapárt meghirdetett célja a többmilliós kurd népesség jogainak kiharcolása. A török állam azonban a kurdokat mindeddig nem volt hajlandó nemzeti kisebbségként elismerni, így az annak kijáró jogokat is megtagadja tőle. Ankara a PKK valódi céljának a kurdok által lakott területek Törökországról való leválasztását gyanítja. Éppen ezért évek óta nehezményezte, hogy az általa szeparatistának tekintett szervezet tagjai háborítatlanul tevékenykedhetnek, menedékre, sőt támogatásra lelnek Európában.
Jól tájékozott források szerint most is az Egyesült Államok Nagy-Britannia közvetítésével érvényesülő befolyásának köszönhető, hogy a tizenötök megvonták rokonszenvüket a PKK-tól, így többek között zárolják a pártnak az EU területén fellelhető javait. Az uniós tagországok ugyanakkor elvárják Törökországtól, hogy gondoskodjon a kurd kisebbség jogainak szavatolásáról.
A brüsszeli döntés még így is kedvező lehetne Ankara számára, ha az elmúlt hetek néhány eseménye árnyékot nem vetne rá. A PKK már az EU-döntés nyilvánosságra hozatala előtt igyekezett szalonképessé tenni magát. Így hetekkel korábban tartott közgyűlésén nevet váltott (Kurd Szabadság és Demokrácia Pártja – KADEP), egyben új stratégiát hirdetett. Ezentúl nem törekszik arra, hogy fegyverrel szerezzen érvényt a kurd kisebbség jogainak, fegyveres szárnyát azonban csak abban az esetben oszlatja fel, ha a török állam annak tagjai számára szavatolja a büntetlenséget. Az „új” párt szóvivője útján sietett tudatni a világgal, hogy immáron nem törekszik azon országok határainak megváltoztatására, amelyekben kur-dok élnek. Ugyanakkor testvérpártok hálózatát kívánja kiépíteni a régió országaiban (Szíriában, Észak- Irakban, Iránban), majd – a török sajtó szerint – távlati célként egy új, a közel-keleti kurd népességet egyesítő állam megalapítását tervezi. A török lapok már a nevét is tudni vélik: Közel-keleti Demokratikus Föderáció. Megfigyelők szerint csakis az Irakkal kapcsolatos amerikai tervek bátoríthatták fel a kurdokat a saját állam tervezgetésére.
Kétségtelen, hogy a több országba „szétosztott” kurd népesség problémája sürgős megoldásra vár. Az elmondottak alapján körvonalazódó megoldás azonban az érintett országok – amelyektől területet, méghozzá nem is akármilyet, hanem olajban gazdagot venne el – heves ellenállásába fog ütközni.