Hosszú harc vár az „Aung San lányra”

Külföldi diplomatákkal és pártja aktivistáival találkozott kedden a Nobel-békedíjas Aung San Suu Kyi mianmari (burmai) ellenzéki vezető, akit hétfőn engedett el a katonai junta 19 hónapos házi őrizetéből. Bár a nemzetközi tekintélyű politikusnő ismét nagy lendülettel látott munkához, a megfigyelők szerint hosszú harc vár rá, és egyelőre semmi garancia nincs arra, hogy rá tudja bírni a katonákat az érdemi demokratikus átalakulás megindítására.

Mianmart, az egykori Burmát immár négy évtizede uralják a katonák, s elemzők szerint azért kényszerültek rá a legfőbb ellenségüknek tekintett „Aung San lány” elengedésére, hogy javítsák a róluk kialakult képet, és elérjék a csőd szélére jutott ázsiai ország ellen elrendelt nemzetközi szankciók enyhítését. Suu Kyi anyja vezette győzelemre Burma függetlenségi harcát, s már jó ideje tőle is azt várják az emberek, hogy majd segít rajtuk. A baj csak az, hogy ezt nehéz lesz elérni.
Suu Kyi egyszer már volt házi őrizetben, 1989–1995 között, s 1990-ben pártja, a Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) hiába aratott elsöprő győzelmet, nem engedték szóhoz jutni az ország sorsának alakításában. Mára azonban tarthatatlanná vált a helyzet: a negyvenéves elszigeteltség, előbb a katonák hatalomra kerülése, majd a nemzetközi felháborodás nyomán válságosra fordította Mianmar mindennapjait. Bármilyen furcsán hangzik, ennek köszönheti Suu Kyi kiszabadulását, s azt is, hogy elengedését nem kötötték feltételekhez, szabadon jöhet-mehet, azzal találkozhat, akivel akar. Az „Aung San lány” számára a legfontosabb feladat most az, hogy hazája javára fordítsa ezt a helyzetet. A hírek szerint 2000 októbere óta titokban tárgyaltak – alkudoztak – vele a katonák. Nem titok, hogy Suu Kyi mindaddig ellenzi a külföldi befektetéseket és segélyeket, az idegenforgalom fellendítését, amíg nem enyhül a katonai uralom, a hatalmon lévő tisztek viszont mindenképpen szeretnének lazítani a nemzetközi embargó szorításán. Kérdés, hogy mekkora lesz a nemzetközi ár ezért cserében. A mianmari remény megtestesítője ideális esetben akár az ország élén is találhatja magát, de ha nem, félő, megint csak oda jut, ahová eddig: házi őrizetbe. Nem véletlenül mondta ezt hétfőn, amikor újra megnyíltak előtte az ajtók: „Aligha hiszem, hogy szabadon engedésem a demokrácia diadala lenne.”