Jő az agónia kora?

Vasárnap délután a Duna Televízió Heti hírmondó című műsorában huszonkét percen át vádaskodhatott Kovács László vitapartner nélkül. A szocialista pártelnök szabta meg, ki (ne) legyen a riporter, nem kapott keresztkérdést, a műsor vége felé a riporter felállt, behajolt, majd megkérdezte: Tölthetek? De nézzük az ügy előzményeit! A Magyar Szocialista Párt kongresszusát követő februári vasárnapon Kovács László a Heti hírmondóban előjött a „huszonhárommillió román munkavállaló érkezik” (köztük természetesen csecsemők és aggastyánok, bénák, betegek, miniszterek és gyárigazgatók) típusú lemezzel. A műsorvezető, Csáky Zoltán így válaszolt: „Nézze, elnök úr, én járom Romániát, kollégáimmal együtt járjuk Erdélyt is, és ebben a műsorban, ön előtt is megszólaltattunk határon túl élő románokat, romániai magyarokat. Nincs olyan szándékuk, nem fejezik ki azt, hogy ide jöjjenek tömegesen. Nem tudom, mit mond az újságíró-etika, de engedje meg, én egy üveg egri vörösborban fogadnék önnel, amit bontsunk fel úgy májusban, hogy nem jönnek ide tömegesen román vendégmunkások”. Kovács Lászlónak szeme sem rebbent, arról kezdett beszélni, hogy a határ menti megyékben már most járnak önkéntes munkaszervezők, akik tavaszra már intézik a munkavállalási lehetőséget.
A huszonhárommillió román helyett – mint azóta tudjuk – érkezett egy pincér s talán féltucatnyi más munkavállaló. Időközben a szocialisták – többek között ennek a rémhírnek köszönhetően is – megnyerték a választásokat, így a műholdas közszolgálati tévé műsorszerkesztője újra meghívta a pártelnököt, hogy Martonyi János külügyminiszterrel közösen beszéljenek a magyar kül- és nemzetpolitika jövőjéről. Utóbbi elfogadta a meghívást, ám Kovácsban valószínűleg benn maradt a tüske, s visszaüzent: csak akkor jön, ha nem Csáky Zoltán lesz a műsorvezető (ezt az állítását egy sajtótájékoztatót követően is megerősítette, amikor rákérdezett egy másik dunás riporterre: ugye nem Csáky lesz a riporter, mert ha igen, ő nem vállalja a beszélgetést). Egy független közszolgálati tévé vezetősége ilyenkor udvarias levelet ír a politikusnak, amelyben eltekint az interjútól. Annál inkább is, mert Martonyinak időközben dolga akadt külföldön, így kénytelen volt ő is lemondani a meghívást.
A Duna vezetősége jól ki tudott volna jönni a fura szituációból, ha elhalasztja a beszélgetést, ám nem ez történt: lecserélték az adást nyolc éve főszerkesztőként jegyző Csáky Zoltánt, és huszonkét percen keresztül helyet adtak a szocialista pártvezér vádaskodásainak. Ő élt az alkalommal: a támogatásokat bőröndben viszik külföldre a határon túli Fidesz-hű magyar politikusok – mondta –, hogy aztán a magyar adófizető pénzéből kozmetikai szalonokat nyissanak a feleségeik. Az égbekiáltó hazugságokra nem kérdezett rá az új riporter, aki nem figyelmeztette alanyát, hogy talán tényeket és neveket is illene mondania, s hogy országgyűlési képviselőként Kovács László is megkapta azt az adathordozót, amelyen a határon túliakat támogató legnagyobb közalapítvány által az utóbbi években hozott döntéseket találni fillérre pontosan. Valahogy az sem került szóba, hogy kilenc romániai magyar parlamenti képviselő kérte Medgyessyt és a most alakuló, új kormányt, hogy ne kezdeményezzék a kedvezménytörvény és az ahhoz kapcsolódó dokumentumok módosítását, mert végre béke van a két ország között ebben a kérdésben. A történet előrevetíti a következő éveket. A szocialista–szabad demokrata felfogás szerint az a független és toleráns közszolgálat, amely a „Tölthetek?” kérdésre szorítkozik, minden másban (kivel és hogyan vitáznak, ki kérdez és mit, mikor) maximálisan szervilis az új hatalommal. Amit ők mondanak, az megfellebbezhetetlen. (Nem jöttek a románok? Na és?! Majd jönnek ősszel, jövő tavasszal vagy a következő kampányban…) Amit a konzervatív kormány csinált, azt klientúraépítés (kozmetikai szalonok szerte a Kárpát-medencében), amit ők (nem) csinálnak, az jól átgondolt stratégia.
Ahogy a dolgok jelenleg állnak, szabad demokrata politikai államtitkára lesz a Külügyminisztériumnak. Németh Zsolt helyén – akinek már édesapja is a határon túli ügynek szentelte életét – egy olyan párt képviselője lesz a határon túli magyarsággal kapcsolatos tótumfaktum, amelyik nem szavazta meg a státustörvényt és amelyik úton-útfélen a multikulturalitást, a többségi (nemritkán elnyomó) nemzettel való megbékélést és a bármi áron való kompromisszumot hirdeti. Már kibújt a szög a zsákból: Szent-Iványi István szerint fölösleg a hozzátartozói igazolvány, nincs szükség az ajánlóirodákra. Érthető, bár nem elfogadható logika: az ajánlóirodákat Erdélyben például a történelmi egyházak vezetői által létrehozott testület működteti, így nem tudják beültetni oda embereiket. A szabad demokrata politikus később visszavonulót fújt, legfrissebb nyilatkozataiban már nem eszi olyan forrón a kását, de hiába: a függöny mögé már bepillanthattunk. S aki olvassa a Népszabadságot és a Népszavát (ne vessenek meg érte, munkaköri kötelesség), az láthatja: valakinek nagyon fontos, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatalát is a Gizella utcából irányítsák. Utóbbi lapban épp tegnap jelent meg egész oldalas interjú Törzsök Erikával, aki – SZDSZ-es politikusként – 1994 és 98 között már vezette az intézményt. Épp egy történelmi helyzetben, amikor például Erdélyben – a frissen beiktatott Ciorbea-kormány kisebbségbarát politikájának köszönhetően – reális esély nyílt egy önálló magyar egyetem létrehozására. 1997. február 3-án aztán megjelent egy Törzsök-cikk a kolozsvári Szabadságban (Ellenségkép nélkül), amely tápot adott a „kéz a kézben tanuljanak a magyar és a román diákok, minek nekünk önálló magyar egyetem” liberális gondolat erdélyi híveinek, és megtorpedózta a folyamatot. Az RMDSZ (amely addig prioritásként kezelte az önálló erdélyi magyar felsőoktatás ügyét) a budapesti jelzést véve elállt a kezdeményezéstől, így nem is lett állami magyar egyetem – magán is csak akkor, amikor az Orbán-kormány évi kétmilliárdot szánt erre a célra.
A polgári kormánynak rövid távon, alig négy év alatt sikerült önálló egyetemeket létrehoznia a Kárpát-medencében, óriásit lépni előre egy átgondolt elektronikus médialánc kiépítésében, intézményeket teremtenie, és a Máérttel, valamint a kedvezménytörvénnyel erősítenie a magyar–magyar kapcsolatokat. Milyen lesz a következő négy év? Folytatódik az építés, vagy újra jő az agónia kora?
Tölthetek? – kérdezte vasárnap a riporter. Kovács László nem kért teát.