Mátyás király és Beatrix fényes lakodalma

-KOPOGTATÓ-
Mátyás király tizenkét évi özvegység után döntött úgy, hogy újra megházasodik. Előbb a nápolyi király, Ferrante küldte el neki Eleonora hercegnő képmását, Mátyásnak azonban nem tetszett a portré. Amikor viszont elébe került Aragóniai Beatrix arcképe, azonnal eldöntötte, hogy ő lesz a kiválasztott.
Beatrix is örömmel fogadta a hírt, hogy magyar királyné lesz és nekivágott kíséretével a Nápolyból Budáig tartó két és fél hónapos útnak. A király és ifjú arája Székesfehérváron találkozott. Bonfini szerint „Beatrix olyan szép volt, hogy még Szókratész szívét is lángoló szerelemre gyújtotta volna”. A korabeli feljegyzések szerint a tömegre is mély benyomást gyakorolt a pár találkozása.
Havazott, amikor a menet végre Budára ért. Maga a lakodalom a várpalota lovagtermében zajlott le. A pfalzi herceg követe jelentésében hosszasan ecsetelte a mennyegző pompáját: „Az ebédlőterem nagyszerű palotacsarnok volt, királyi fényűzéshez méltó, arannyal átszőtt, ritkaságszámba menő vörös függönyeivel, amelyeket teleszőttek számos igazgyönggyel. Legelöl egy kerek asztal állt, mögötte az oldalfalon teljes szélességben aranyfüggöny lógott. Az asztal felett három nagy – arannyal és gyöngyökkel átszőtt – mennyezetkárpitot feszítettek ki. Egyik a királyné címereit ábrázolta két pajzsban s két koronával, a másik két kárpiton a király címerei voltak láthatók. Ennél az asztalnál foglalt helyet a király s a királyné – jobbra a nápolyi király fia, az érsek, a fejedelmek s a királyok követei, azután a ferraraiak, a velenceiek. A királynéhoz legközelebb ült Kristóf, Bajorország fejedelme, mellette a nádor, Guti Ország Mihály, szász főemberek, végül Lajos és Ottó bajor hercegek, tanácsosaikkal…”
Az esküvői lakoma huszonnégy fogásból állt. A terem közepén, a királyi asztal mellett egy négyszögletű, nyolcemeletes pohárszéket helyeztek el, ezen sorakoztak a tálak és serlegek, merítőkanalak, kancsók és kupák. „Az asztal előtt – folytatja a pfalzi követ – a padozaton egy háromszáz font ezüstből való kutat építettek, oly magasan, hogy nyílását egy felnőtt férfi is alig érhette volna el. A forrás mellé öt, ezüstből font kosárkát helyeztek. A levegőbe egy ezüstből való hordót függesztettek, csapokkal és kifolyó nyílásokkal: ezekből csapolták a királyi pár asztalának s a többi asztalnak borait. A többi nyolc pohárszéken kilencszáznyolcvanhárom edény állt, a kelyheken és kancsókon kívül. A királyt s királynét Hinkó, Podjebrád György cseh király fia, a bosnyák király s Szilézia fejedelme által vezetve magyar bárók szolgálták ki.”
A számolatlan vendég sorában jelen volt Szilágyi Erzsébet is, a király édesanyja, de Beatrix apja, a nápolyi király is fényes kíséretével. És ahogy a hangulat emelkedett, a magyar vitézek meg a „rakoncátlan velenceiek” is egyre jobban beleszilajodtak a mulatozásba.
Galeotto Marzio azt írja a lakomák magyar muzsikusairól: „Sokan vannak az énekesek és lantosok, akik magyarul énekelnek hangszer kíséreténél a hősökről. Mindig valami kiváló hőstettről énekelnek, anyagot mindig találnak hozzá, mert Magyarországon, minthogy különböző nemzetiségű ellenségek közt fekszik, bármely percben fellobbanhat a háború…” Az sem kétséges azonban, hogy Mátyás és Beatrix lakodalmán olasz muzsikusok is bemutatták a művészetüket. A királyné kedvenc lantosáról, Pietro Bonóról azt állították: lantjátéka túlvilági szépségű. A krónikák beszámolnak róla: a temperamentumos ifjú királyné – a lakodalom fénypontjaképpen – egy óra hosszat járta a mámoros tömeg előtt a sebes olasz táncot.