Micsoda különbség!

Sokak megelégedésére vezette be az Orbán-kormány azt a lakástámogatási rendszert, amely az alacsony kamatok révén meglendítette a lakásépítési kedvet. Az utóbbi tíz év 17–25 százalék közötti lakáshitelkamataival szemben az év elejétől új lakásoknál három-négy, használt lakás vásárlásánál hatszázalékos kamatra lehet kölcsönt felvenni. A kedvező kamatok mellett a 2002. évi szja-törvény lehetővé teszi azt is, hogy a lakáskölcsön törlesztőrészletének 40 százalékát – évi maximum 240 ezer forintot – a polgárok levonják az adójukból. Ez a konstrukció azt jelenti, hogy a bankbetétek kamatainál olcsóbban lehet ilyen hitelhez jutni, másrészt optimális – havi 50 ezer forintos – törlesztés mellett jelentős adókedvezményt lehet elérni. Nem túl bonyolult az a számítás, amellyel megállapítható, hogy egy 4,5 millió forintos, hatszázalékos kamatozású, tízéves futamidejű hitel esetén – az adókedvezményt is figyelembe véve – mindössze 3,6 millió forintot kell visszafizetni. Ezek a hitelezési feltételek erősen megmozgatták az új lakásra, lakáscserére vágyók fantáziáját, felfuttatták a lakásépítési, -vásárlási kedvet.
A leendő MSZP–SZDSZ-kormány ígéreteiből, illetve utóbbi megnyilvánulásaiból viszont adódik néhány következtetés. Nem ígérték a lakáshitelezési rendszer változatlanságát. Az aktuális költségvetés – többek között az adómértékek és kedvezmények – megállapítása mindig a hivatalban lévő kormány joga és felelőssége, természetesen a megfelelő parlamenti többség birtokában.
Május 22-i hírek: a jegybank 8,5-ről kilenc százalékra növelte az alapkamatot az infláció fékezése céljából. A maximum 40 százalékos adókedvezmény a jövőben csak a kamattörlesztésre vonatkozna az MSZP–SZDSZ-koalíció elképzelései szerint (Világgazdaság, május 22.).
A két hír következményeként számítani lehet a hitelkamatok növekedésére, illetve az igénybe vehető adókedvezmény csökkentésére. Változatlan kamatláb (hat százalék) mellett a visszafizetendő összeg 3,6 millióról 5,4 millióra nő. Nem mindegy, hogy az előzetesen kalkulált 30, vagy a módosítás utáni 45 ezret kell havonta törleszteni. Ezen túl a kamatláb minden egyszázalékos növekedése további súlyos százezrekkel növeli a végösszeget, amire nem biztos, hogy rendelkezésre áll a forrás a családi kasszában.
Vajon ki nem örült a polgári kormány lakásépítési és -vásárlási támogatási elképzelései megvalósításának? Azoknak, akik saját maguk akarták megoldani lakásproblémájukat, nagyon komoly támogatást nyújtottak, arról nem is beszélve, hogy az építőipari termelés növekedése igen sok területen fejt ki pozitív hatást (gazdasági növekedés, munkanélküliség csökkenése stb.). Ne feledjük, a hatszázalékos kamatozású kölcsönt a lakáskorszerűsítéshez is lehet igényelni, ma még.
A polgári kormány intézkedései sorra olyanok voltak, amelyek valamit a kedvezményezettől is elvártak, pozitív magatartást is feltételeztek. Ilyenek a Széchenyi-terv – saját forrás is feltétele az állami támogatásnak; a lakástámogatás – a polgár, a család saját maga vállalja lakásgondja megoldását; az iskoláztatási támogatás – a szülő nem kap családi pótlékot, ha a gyerek nem jár iskolába; családtámogatás – az veheti igénybe a gyerekek utáni adókedvezményt, aki dolgozik, akinek van jövedelme; diákhitel stb. Most azt kell tapasztalnunk, hogy az ilyen magatartáshoz kapcsolódó kedvezmények bedugulnak (Széchenyi-terv), csökkennek (lakástámogatás), a feltétel megszűnik (nem kell már iskolába járni, hogy családi pótlékot kapjon a szülő a gyerek után). Nem vitás, mi a különbség a kétféle gondolkodás között.
Ezt a különbséget nagyon sokan láttuk, éreztük már a választások előtt is. Szerettük volna, ha a polgári gondolkodás térnyerése kap még további négy évet. Most mindannyian megtapasztaljuk majd – hiszen Medgyessy Péter tízmillió magyar miniszterelnöke akar lenni (ezt is megígérte), hogy másként lesz. Abban biztosak lehetünk, az ilyen gondolkodásra, az ilyen intézkedésekre nemet fog mondani a polgári oldal.
A szerző adószakértő