Nyitott kérdések Csehországban

Közelednek a csehországi választások, s ezzel párhuzamosan egyre erősödik a választási kampány hangereje. A közvélemény-kutatások előrejelzései szerint a képviselőházba ismét négy parlamenti párt jut be. A két legnagyobb politikai formáció, a Polgári Demokrata Párt (ODS) és a Cseh Szociáldemokrata Párt esélyei a preferenciák tükrében szinte azonosak. Hetenként egy-másfél százalékos eltérést mutatnak az egyik vagy a másik párt javára. A két jobbközép pártból álló, Koalíció nevű pártszövetség, illetve a kommunista párt támogatottsága egyaránt 14 százalék körül mozog.
Az előző négy évben az úgymond pragmatikus, az ország stabilitását biztosító ellenzéki egyezmény korlátai közt kormányzó szociáldemokrata párt és az ODS a gyakorlatban már hatályon kívül helyezte, s „holtnak” tekinti ezt a paktumot, és kampányban ismét egymással riogatják a választókat. Az ODS a saját sorsáról és jövőjéről dönteni képes polgár érdekeit, a demokrácia szabályaira épülő, az élcsapat- és korporativista szemléletet elvető társadalomépítést, a mindenható állam helyett a polgárok szabadságát s legújabban a bevándorlási törvény szigorítását hangsúlyozza. Kampányában a baloldal veszélyére figyelmezteti a választókat, ám a kormányt közvetlenül nem támadja.
A szociáldemokraták ezzel szemben a lakosság alkotóerejére épülő, általános modernizációt, a gazdaság szerkezetének átalakítását, a régiók közti különbségek felszámolását, a nyugdíjrendszer megreformálását, a szervezett bűnözés elleni határozottabb fellépést, széles körű szociális támogatási rendszer bevezetését ígérik. Arról nem szól a párt kampánya, hogy kormányzásuk alatt 200 ezerrel nőtt a munkanélküliek száma.
Figyelemre méltó mozzanata volt nemrég a kampánynak, hogy Václav Klaus és Milos Zeman a Benes-dekrétumokkal összefüggésben egybehangzóan bírálta a kisebb jobboldali pártokat, szemükre vetve, hogy azok az Európai Néppárt fórumain nem utasítják el a csehellenes támadásokat. Ez akár jelzésnek is tekinthető – a választások után elképzelhető akár egy nagykoalíció is. Egyes politikusok népszerűségi mutatói azonban némileg eltérnek a pártpreferenciáktól. A felmérések szerint a választók, köztük az ellenzék híveinek egy része is, szívesen látnák a kormányfői poszton Stanislav Gross belügyminisztert, a mostani kabinet legfiatalabb tagját, aki egy százalékkal előzte meg Václav Klaust és hét százalékkal pártja elnökét, Vladimir Spidlát. Ugyanakkor Klaus helyzete sziklaszilárd az ODS-ben, ellentétben Spidlával, aki népszerűségében pártján belül is lemarad Gross mögött. A felmérésekből kiviláglik az is, hogy a 18–21 év közötti első választók között népszerűbb az ODS (33 százalék); a szociáldemokraták 18,9 százalékkal a második helyen állnak e korcsoport értékelésében.
Az ODS-től és a szociáldemokratáktól eltérően a jobbközép Koalíció preferenciái már tizenöt százalék alatt vannak, jóllehet ez a pártszövetség az év elején megelőzte a két legnagyobb pártot. Jelenleg ebben a formációban feszültség jelei mutatkoznak: a kereszténydemokrata néppártiak a Szabadság Unió jelöltjeinek rovására agitálnak egyes választási körzetekben. A kommunista párt támogatottsága 12–14 százalék közt van. Ez a kompromittálódott kommunista jelző elhagyására is képtelen, ám a demokrácia játékszabályait ügyesen kihasználó utódpárt egyes elemzők szerint sok kárt okozhat még a cseh politikai színtéren. Sokak szerint hiba volt, hogy a rendszerváltozás után nem tiltották be a pártot.
A külföldön élő vagy tartózkodó nyolcvanezer cseh választópolgár közül alig háromezren kívánnak élni választójogukkal. Az alacsony érdeklődés oka leginkább a külképviseleti hivatalokban levő szavazóhelyiségek és a választók lakhelye közti nagy távolság, hogy nincs lehetőség elektronikus vagy postai úton való szavazásra.