Tabán, a lebontott romantika

Az utolsó pesti gavallér. Huncut szeme csibészesen villan vallatójára, miközben színes, élvezetes előadásmódja, anekdotái lebilincselik az embert. Valamiért mindenki Ernő bátyámnak vagy pláne bácsinak szólítja ezt a „jól nevelt fiatalembert”. Ő az, aki csaknem harminc éve azt írta az Egy vándorfestő ifjúságai című könyve végén, hogy „Minden vagyonom az öregség”, holott mindenkinél fiatalabb ez a kilencvenegyedik évében járó úr, aki percenként ugrik fel helyéről, és nagyszerű hangulatot árasztó lakásában dokumentumok után kutat, ha egy-egy érdekes téma kerül szóba.