időjárás 27°C Konstantin 2022. május 21.
logo

A szégyen

György Attila
2002.06.23. 23:00

Ezerkilencszáznyolcvannyolc augusztus 28-án Grósz Károly magyar szocialista miniszterelnök Aradon, nem messze a nemzet mártírjainak vesztőhelyétől, Ceausescuval találkozott. Paroláztak, elvtársi puszit váltottak, és bár „érdemi eredmény nem született”, megállapodtak a további, töretlen jó viszonyban. Talán éppen ezekben az órákban verték ki valamelyik börtönben a csíkszeredai történelemtanár fogait. A szolgálatos cenzor aznap is átírta az újságba belopott magyar helységneveket románra s a Román Kommunista Párt magyar nyelvű napilapjában aznap is metsző hangon ítélték el az öntudatos munkások a magyar irredentizmust és revizionizmust. Grósz Károly mosolygott, kezet szorított a hóhérral. És megcsókolta a füle mellett.
Tizenhat éves voltam, s ekkor szégyelltem magam először magyar miniszterelnök miatt. Nem az fájt, hogy elárultak és kiszolgáltattak, hanem a gerinc, a tartás hiánya. Az, ahogyan egy magyar miniszterelnök – aki a Székelyföldön csupán egy sóhajtással kevesebb egy kisistennél – elébe megy és felnyalja a padlót a kondukátor előtt.
Aztán elmúlt ez is. A szégyenpír elhalványult, noha emléke megmaradt. Akadt, aki feledtesse a keserű szájízt, és akadt, aki helyreállította a méltóságot. Akadt baja elég az erdélyi magyaroknak ezután is, de egyvalami bizonyos volt: hogy a magyar kormányfő miatt szégyenkeznie senkinek nem kell.
Tizennégy év telt a grószkárolyi parola óta. Tizennégy év alatt felnő egy nemzedék, elkopik a múlt, tizennégy esztendő alatt egy folyó medre is kitisztul. Tizennégy év azonban kevésnek bizonyult az emberi morál megtisztulásához. Tizennégy év után újra elérkezett a szégyen pillanata: Medgyessy Péter magyar szocialista miniszterelnök először hazudik, aztán beismeri, hogy kommunista titkosszolgálati tiszt volt, végezetül pedig kijelenti: semmi szégyellnivalója nincs. Ez a legutóbbi a különlegesen szégyenletes, amiért a tíz- plusz ötmillió magyar arca egyaránt pírba borulhat: mert a miniszterelnök, értelmi képeségeitől függetlenül, mégiscsak az ország vezetője. A miniszterelnök személye jellemzi egy ország közéletét, morálját, képességeit.
Medgyessy Péter miniszterelnök és kémelhárító nem szégyelli magát. Mi több, pártja és koalíciós partnere sem. Medgyessy Péter magyar miniszterelnök és kommunista titkosszolga feje körül némi tétova aura bontakozik kifele. Rózsasándoros betyárvirtus lengedezi, ködösíti a tagadhatatlan, meztelen igazságot. Egy néhai szocialista titokminiszter pedig nem átallja a Duna Televízióban a határon túli magyarság szemébe hazudni, hogy említett miniszterelnök és titkosszolga a magyar érdekeket védte – akkor, amikor a „testvéri” munkamegosztás szerint a román titkosszolgálat a dezinformálással, a bolgárok a likvidálással, a magyarok a gazdasági aknamunkával, a szovjet KGB ezek koordinálásával járatta csúcsra magát.
És mondott még Katona Béla nevű szocialista képviselő egyebet is: tudniillik, hogy ha a kampány idején lát napvilágot Medgyessy miniszterelnök és titkosszolga D–209-es múltja, akkor ma nagyobb lenne a szocialista frakció az Országházban. Merthogy a magyar emberek szeretik a hősöket, akik a magyar érdekeket szolgálják.
Talán mégis a költőnek van igaza: valaki elcserélte a népet.
Medgyessy Péter rövid ideig Grósz Károly helyettese volt, még anno. Jelenleg pedig Medgyessy Péter szocialista miniszterelnök és kémelhárító találkozóra készül Adrian Nastase román miniszterelnökkel, státustörvényt felülvizsgálandó.
Ülök, és ég az arcom.